A ház tetőszerkezete péntek reggel kezdett füstölni, a tűzoltók gyorsan eloltották a lángokat. Személyi sérülés nem történt, a kár nem haladja meg a 100 ezer forintot.

A tarrósiak biztosak abban, hogy szándékos gyújtogatás történt, ami összefüggésben lehet azzal, hogy a tőlük 9 kilométerre lévő Sásd képviselő testülete a falujukba akart költöztetni egy cigány családot. Sásdon, az állomás közelében van egy düledező, kétlakásos, önkormányzati bérlakás, ami életveszélyessé vált, ezért a város irányítói úgy döntöttek: lebontják, lakóinak pedig a környező falvakban vesznek portát.

Tarróson ajánlatot is tettek egy öreg házra, s a tulajdonos ráállt, hogy eladja a tornácos, háromszobás, komfort nélküli vályogépületet és a hozzátartozó téglaistállót, másfél millióért. Az üzletről tudomást szerzett Tarrós független polgármestere, Valigura Ernő. Az 55 éves, egykor víz- és gázszerelésből élő, ám gerinc- és cukorbetegsége, valamint jobb lábfejének csonkolása miatt leszázalékolt polgármester informálódott az idetelepítendő családról, s hogy mit tudott meg, arról – kérdéseinkre válaszolva - így beszélt:

- Az a család nem dolgozik, hanem bűnözésből él. Nekem azt mondták, hogy drogból és prostitúcióból. Erről tájékoztattam a tarrósiakat, aki felháborodtak. Ez egy 125 lelkes, tisztességes falu, itt mindenki dolgozik, a szülők a gyerekeiket rendesen nevelik, semmi szükség arra, hogy valaki drogot áruljon nekik. Elhatároztuk, hogy demonstrálni fogunk a sásdi polgármesteri hivatal előtt. Sásdon a polgármester korábban lemondott, így az alpolgármesterrel beszéltem. Megmondtam neki, hogy ne a mi kárunkra oldják meg a szociális gondjaikat, és ha idehozza azt a családot, akkor mi veszünk egy házat az ő utcájába, és odaköltöztetjük őket.

Ezzel párhuzamosan Valigura Ernő megkereste az eladó ház gazdáját, és csütörtökön meggyőzte őt, lépjen vissza az üzlettől. A polgármester megígérte, hogy a falu megveszi az épületet. Így a tarrósiaknak már nem kellett attól tartaniuk, hogy a problémásnak ítélt família hozzájuk költözik. Pénteken valaki mégis felgyújtotta az épületet, hogy ki és miért, azt a rendőrök vizsgálják.

Faggattam az ügyben a tarrósiakat, s többen bevallották, hogy ők bizony semmit se tudnak a rossz hírűnek beállított sásdi családról, s nem annyira ők háborodtak fel tervezett ideköltöztetésükön, mint inkább a polgármester és a képviselők. De ha a falu vezetői nem akarják azt a családot, akkor ők se.

Telefonon beszéltem Sásd független alpolgármesterével, Rabb Győzőnével, ám ő nem kívánt nyilatkozni. Arra hivatkozott, hogy zárt ülésen hozták a házvásárlásról szóló döntésüket, így nem mondhat semmit. Érveltem, hogy a határozat viszont nyilvános, s ha arról is hallgat, akkor közérdekű adatot titkol el, ami bűncselekmény. Meglepődött, de továbbra is hallgatott. Mivel sok jelentősége nincs Rabbné szórabírásának, nem erőlködtem. Egyébként is: a hallgatás gyakran beszédesebb minden szónál.

Megkerestem az életveszélyes sásdi épületben maradt családot. Egy szoba-konyhás lakásban húzzák meg magukat nyolcan: két szülő, két-két felnőtt és fiú és lány, az egyik fiú élettársa és gyermeke. Az aktív korúak általában közmunkából élnek, vagy tanfolyamra járnak.

Drogért, prostitúcióért senki sem volt tőlük büntetve, a két fiú elismerte, hogy egyszer verekedtek, ezért fél év felfüggesztett börtönt kaptak. Másért nem voltak elmarasztalva. Amúgy örültek volna a tarrósi háznak, mert állatokat tartanak, s ott elférnének a tyúkok és a disznók. Szerintük azért akarják őket kiköltöztetni innen és azért nem engedik be őket Tarrósra, mert gyűlölik a romákat.

Csendesen beszéltek erről, belenyugvón. Szavaik azt sugallták: ez a világ rendje.