- Menjetek haza, mit bohóckodtok itt! - kiáltották a mintegy 100-150 fiatal felé, akiket persze rögtön megvédtek mások, a csoportot hazaparancsoló öregurat leteremtették és elhajtották.
|
| Az első sor - Kurucz Árpád / Népszabadság |
A tömeg javarészét az izgatta, hogy mennyien lehetnek. Három órakor a menet még nem volt a téren. Attól lehetett tartani, hogy az elején a népet fanatizáló Csizmadia László és Fricz Tamás nem ér oda az általuk "legegységesebb civil rendezvénynek" nevezett óriási választási piknikre. Odaértek azután, de a Deák téri kanyar miatt kicsit trappolósra kellett venni a figurát.
Az Andrássy utat perec- és sajtosrolóárusok lepték el (a perecért 500 forintot kértek), és ingyen el lehetett venni a raklapokra deponált "Fidesz, Április 6" felirattal ellátott papundekli-táblákból. Ebből több tízezret a helyszínre hozhattak, ötvenméterenként föl volt kupacolva a táblastóc.
A térhez közelebb jutva elfogytak a táblák, itt hangfalszigetek következtek, az orosz nagykövetségig ki volt erősítve a nagygyűlés, semmit nem bíztak a véletlenre. Végig az úton a fogsorvillantó Rogán Antal választási plakátjait lehetett látni (olykor feltűnt a Rónaszékinés változat, melyre ismeretlenek azt pingálták: 27 százalék ÁFA).
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
Oláh Lajos, a kormányváltók jelöltje vicsorgó fogsormatricát kapott, az LMP-s plakátok pedig végig az úton le voltak tépkedve. A fideszes egyentáblák és a Mahir Cityposter hirdetőoszlopain látható narancsos színekből arra lehetett következtetni, hogy itt újra egypártrendszer van. Amikor két fiatalember megjegyezte a Jókai téren, hogy "eléggé komcsi szaga van a bulinak", annak újra lökdösődés lett a vége.
A tömeg békésen hömpölygött, a Szépművészeti Múzeum előtt sokan sütkéreztek a füvön. Itt egy idős hölgy az apja által negyven évvel ezelőtt elmondott intelmeit osztotta meg az alkalmi hallgatósággal, természetesen anélkül, hogy erre bárki kérte volna. "Azt mondta az apám, sose higgy a kommunistáknak, mert akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Ezt én mindig betartottam." Szóba került az is, hogy természetesen helyes, ha Orbán Viktor nem áll le vitázni "ezekkel a mocskokkal". A rövid szónoklat végén a nőt lelkesen megtapsolták, és a 200 forintos minizászlókkal elindultak olyan helyekre, ahonnan Orbánt jobban lehet látni.
A rendőrség a fél várost lezárta, sokan beszorultak autóikkal és a buszokkal a mellékutcákba. De nem volt ebből konfliktus, a sofőrök belátták, hogy rosszkor érkeztek rossz helyre, és elkezdték többórás kényszerű várakozásukat. Sok volt az idős vendég, és most derült ki, hogy a budapesti köztereken jószerével alig lehet leülni, kevés a pad és az olyan közösségi sarok, ahol trécselni is lehet. Az Andrássy úton a kerítések peremén kucorogtak a fáradt vándorok, akiket talán a szervezők a lehetségesnél és a szükségesnél hosszabb gyalogtúrára kényszerítettek.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
A téren a rendezvény flottul zajlott. A hangszórókból a Ghymes dallamai hallatszottak, a rendezvényen felléptek a Vastag-fiúk, amikor pedig feltűnt a Csík zenekar, a hangulat a tetőfokára hágott.
Háromnegyed négyig Orbán Viktor még nem került sorra. De ami késett, nem múlott.
Orbán jó háromnegyed órán át beszélt, a rajongók miatta mentek, s végül ahogy lenni szokott, nem csalódtak. Tény, hogy amikor 16.26-kor elrikkantotta magát ("Hajrá Magyrország, hajrá magyarok!"), már sokan elkezdtek szivárogni hazafelé. Miként lefutott meccsen lenni szokott, a szurkolók a vége előtt a kijárat felé kezdtek nézegetni, azért a három-négy órás igénybevétel meghaladta a normális mértéket.
Amúgy se kellett a színpadhoz közelnyomulni, mert a Kodály-köröndön is kiválóan lehetett hallani, amit a vezér mond. Az a fura helyzet állt elő, hogy kétszer is lehetett hallani, mert az erősítés és a visszhang megduplázta a szónoki fordulatokat. Egy fiatal biciklis társaság hangosan hahotázott, és a fiúk azt kiabálták: - Hölgyeimmmmm ésss urrraim!
A kis ingyentáblikák sorsa is megpecsételődött. Megvolt a célja annak, hogy kiosztották, mert a nép a feje fölé emelve szurkolhatott szeretett politikusának. De amikor a műsor véget ért, többen szerényen elhelyezték őket a kőrisfák tövébe, meg a mozgóvécék oldalába. Nagyjából az történt, mint régi május elsejei felvonulásokon, amikor a parádé végén Marx, Engels és Lenin portréját ügyesen hátrahagytuk a park árnyas bokrai alatt.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
- Milyen volt? - kérdeztem egy padra roskadva a körönd és az Oktogon közötti pihenőszakaszon.
- Zseniális - hangzott a válasz, s a váci házaspár rohanvást elsietett, mert indult a zónázó a Nyugatiból. - Erről a mai beszédről egyszer majd azt fogják írni, hogy a legfrappánsabb volt.
- De hát a végét nem is tetszettek hallani! - csattantam fel.
- De az elejét igen - felelte a nő, és szélesen mosolygott rám.
Az elcsigázott, a városbelsőn végighajtott tömeg kis zászlócskákkal és az Orbán-beszéd okozta megnyugvással térhetett haza. Egy monori testvérpárnak még felkínáltam, hogy ingyen van a 4-es metró, de nem éltek a páratlan lehetőséggel. - Majd legközelebb - mondták, és kezembe nyomtak egy "Szavazz" feliratot tartalmazó táblit.
Szégyen, gyalázat, de letámasztottam a Terror Háza mellé.
