Elméletileg még így is maradna körülbelül 200 milliárd, ami több budapesti nagyprojekt elindítására is elegendő lenne.
Csakhogy az IKOP Európai Bizottsághoz benyújtott 4.0-s tervezetében szerepel még egy megszorítás: ennek értelmében „a városi megaprojektek által okozott kiszorító hatás (ez alatt a 4-es metrót értik) elkerülése érdekében egy adott településen megvalósuló városi kötött pályás fejlesztésekhez és intermodális csomópont-beruházásokhoz összesen és legfeljebb 90 milliárd forint IKOP-támogatás adható”. Ebbe azonban az úgynevezett szakaszolt projektek – mint például a fővárosi villamos- és trolibuszbeszerzés – támogatásigényét is bele kell számítani. Ez el is viszi a Budapestre jutó IKOP-keret 9 százalékát, vagyis 23 milliárd forintot.
Marad tehát 67 milliárd, amit a főváros a kötött pályásokra költhet. De ebbe a 3-as metró infrastruktúra-felújítása mellett a kisföldalatti rekonstrukciójának, az M2 és a gödöllői HÉV összekötésének, az M5-ös regionális gyorsvasútnak, az 1-es villamos meghosszabbításának, további hálózati fejlesztéseknek és járműbeszerzéseknek is bele kellene férniük. Budapest legalábbis ezeket jelölte meg prioritásként a fejezethez küldött észrevételében.
A 3-as metró pályafelújítása a járulékos biztonsági és rendszer-korszerűsítéssel, az alagút-megerősítéssel együtt legalább 100 milliárdba kerül. Az észak–déli és a kelet–nyugati villamostengely, valamint néhány pályahosszabbítás legkevesebb 80 milliárdot, míg a HÉV-fejlesztések úgy 120 milliárdot vinnének el. S akkor még nem beszéltünk a többiről.
Ha tehát a kormány rábólint a 3-as metró uniós támogatására, akkor nem jut semmilyen más közlekedési célra. S még így is kevés lenne. A teljes elnyerhető 67 milliárd mellé még elő kellene teremteni 33 milliárd forint önerőt is, miközben a metrókocsi-felújítás 65 milliárdját is ki kellene fizetni valamiből. Azért a főváros által feltételezett banki hitelező kedv se féktelen.
Mindezek után aligha meglepő Tarlós István és Lázár János afférja, amelynek egyik csúcspontjaként a kancelláriaminiszter nehezen félreérthető iróniával arról biztosította a városvezetőt, hogy a kormány minden budapesti fejlesztést támogat, amelyet Brüsszel jóváhagy, az állatkerti fejlesztések ügyét pedig különösen. A Pannon-tenger egyébként nem volt veszélyben, mert az állatkerti fejlesztések a múzeumi negyed finanszírozási tételei között szerepelnek.
A Margit-sziget és a Lánchíd projektje annál inkább, mert az előbbi újjászületéséhez szükséges 25 milliárd, illetve az utóbbi rekonstrukciójának tízmilliárdja kétségtelenül hibádzik. Tarlós egyértelművé tette a fővárosi kérést: Budapest nem az elmaradott térségek pályázati pénzét célozza meg, hanem például az IKOP forrásait.
– A támogatott nagyprojektek listájáról csak az Európai Bizottsággal lefolytatott egyeztetések lezárultát követően hoz döntést a kormány – válaszolta lapunk kérdésére a Miniszterelnökség. – A következő hétéves uniós fejlesztési ciklusban megnyíló források felhasználásának részleteiről csak most kezdődnek el a formális tárgyalások. Az egyezkedés alapját mindenesetre a Széchenyi 2020 tervben szereplő – fent idézett tartalmú – operatív programok adják.
