Lengyel László, Pénzügykutató Rt.:

Gyurcsány lemondása nem játék, hanem valódi váltás. Ha megpróbálna visszakozni, szemben találja magát a közvéleménnyel, a külföld politikusaival és a piacokkal. Az igazi próbatétel ezután az MSZP elitjére vár. Nem fogadhatja el más párt jelöltjét, mert az zsarolásnak hatna. (Ezért sem lehet Bokros.) De nem lehet senki saját pártjából, mert azt aligha fogadná el más párt.

Így el kell fogadtatniuk a párttal egy olyan jelöltet, aki külső szakértő, hiteles a külföld, a vállalkozók szemében és ugyanakkor nem látszik olyan vérszomjasnak, hogy eleve elutasítsák. Az MSZP-nek, bármennyire is mozdulatlannak látszik, eddig nem ment rosszul a választás az utolsó utáni pillanatban.

Jól döntöttek, amikor Horn után Kovácsot választották, és radikálisan, amikor Medgyessy után Gyurcsányt. Most egy évre kell miniszterelnököt állítaniuk, aki bizonyosan nem lesz az MSZP jövendő elnöke, miniszterelnök-jelöltje. Az MSZP az elmúlt húsz évben mindig fölfogta, hogy végső soron nem lehet a modernizáció és a Nyugat ellen - ezt mindig ellenfelére hagyta.

A válságból csak európai és amerikai együttműködéssel lehet kijönni - úgy fognak választani, hogy a jelölt jó kapcsolatokkal rendelkezzen. Az MSZP biztosítéka néhány kulcsszereplő és kulcsminisztérium lesz: egyetlen szakértő miniszterelnök se lehet meg Kiss Péter és Szekeres Imre kormányzati, és Lendvai Ildikó frakcióvezetői támogatása nélkül.

Ha a miniszterelnök nemcsak a pártokhoz, hanem hozzá is lojális külügyminisztert, pénzügyminisztert és a rendőrséget, a titkosszolgálatokat ellenőrző vezetőket kap segítőül, akkor nemcsak program lesz gyorsan, de hatékony válságkezelő kormányzás is.

Az SZDSZ-nek fontos, de remélhetőleg nem zsaroló pozíciója lesz a koalíció kialakításában. Óriási felelőssége van nemcsak Fodor Gábor pártelnöknek, hanem a frakcióvezetőnek, és még inkább a háta mögött álló "három nagynak", Kuncze Gábornak, Magyar Bálintnak és Pető Ivánnak. Az MDF maradványait jól szívhatja föl egy Olajfa-koalíció.

A Fidesznek fontolóra kell vennie: előnyös-e, ha a világ szemében viszálykodó, reform-ellenes, kormányzati alternatívát nyújtani képtelen erőként jelennek meg, vagy alkalmasnak mutatkoznak a tárgyalásos rendezésre? Átvenni egy gazdaságilag rombadőlt országot úgy, hogy semmilyen nemzetközi támogatásra nem számíthatnak, kétes siker.

Most lesz igazi szerepe az értelmiségnek, a sajtónak, és természetesen a piacoknak. Csak óvatosan, finoman - még egy ilyen lehetőség nem lesz.

Somogyi Zoltán igazgató, Political Capital:

Gyurcsány Ferenc irányítja az eseményeket. A pártelnökség megszerzésével és a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal olyan helyzetet teremtett, amelyben ő állít miniszterelnököt, vagy ő marad a miniszterelnök. Utóbbi esetben az ő döntésén múlik, hogy a parlament feloszlatásának irányába mozdul el, vagy a továbbkormányzásra tesz kísérletet.

Gyurcsány Ferenc megerősítette a párton belüli pozícióját: nagyon nehéz azt gondolni, hogy döntéséről nem tudtak korábban is az MSZP vezetői, hiszen minden meghatározó szocialista politikus a pártelnök mögött állt, ezt mutatja a közel 85 százalékos támogatottság.

A tisztújítással kapcsolatban egyszerre érdekes a nagyon magas arányú újraválasztás, és az, hogy a vezető posztokra nem került olyan politikus, akinek korábban ne lett volna konfliktusa a miniszterelnök-pártelnökkel. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben vannak olyan politikusok, akik látják a kéthetes folyamat végét, azt is, hogy ki lesz a miniszterelnök, hiszen Lendvai Ildikó csak így utasíthatta el rögtön Bokros Lajos jelölését.

A legkézenfekvőbb, hogy az SZDSZ-szel születhet megegyezés: az SZDSZ tette meg az MSZP-hez legközelebbi állásfoglalást, üdvözölte Gyurcsány döntését, a Fidesz viszont elutasította, és a parlament feloszlatását javasolja, az MDF az ellenzék irányába tett javaslatot.