Máig sincs konkrét válasz arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság milyen bírósági határozatokhoz hasonlította, és ezzel több, mint egyharmadával csökkentette egy roma asszony jogerősen megítélt és kifizetett kártalanítási összegét. H. Rita 3 évig volt ártatlanul előzetesben, majd még három év kellett arra, hogy kimondják az ártatlanságát. A börtönévek alatt egészségi állapota nagymértékben megromlott és tizenegy év elteltével sem nyugodhat meg.

„Nem kérek többet, csak azt, amit megítélt az Ítélőtábla, pedig még az is kevesebb, mint amennyit mások kaptak”,-zokogja H. Rita, akinek alig néhány napja maradt, hogy az államnak több mint nyolcmillió forintot visszafizessen, mert a Legfelsőbb Bíróság (LB) szerint túl sok pénzt kapott. Azonban a mai napig sincs konkrét válasz arra, hogy az LB milyen bírósági határozatokhoz hasonlította, és ezzel több, mint egyharmadával csökkentette a roma asszony jogerősen megítélt és kifizetett kártalanítási összegét.

A felülvizsgálati határozat indoklása szerint: „Az ítélkezési gyakorlat egységességének kiszámíthatósága érdekében elvárható, hogy az ugyanabban az időszakban bekövetkezett hasonló jogsérelmek után megítélt nem vagyoni kártérítések összege egymástól kirívóan ne térjenek el”. Szűcs Péter az LB sajtószóvivője a Roma Sajtóközpont (RSK) kérdéseire válaszolva azt mondta, hogy az alsó fokú bíróságok feladata lenne, hogy jobban kövessék az LB döntéseit és törekedjenek a jogegységre. Persze mindig lesznek „szórások”, mert az ügyekben a bíráknak mérlegelési jogkörük van, de azért mindezzel együtt is figyelembe kell venni az ár- és értékarányokat, jelen esetben a 2006-os évieket – tette hozzá a sajtószóvivő. Azonban az LB szóvivőjének válaszából kiderült, hogy az összehasonlítás az LB eljáró Tanácsa mérlegelési jogkörébe tartozó szakmai kérdés, ami nem a nyilvánosság előtt zajlik, és nincs „egységára” az előzetes letartóztatásban feleslegesen bent töltött időnek. Tehát továbbra is megválaszolatlan maradt a kérdés: milyen kártalanítási összegekhez viszonyították H. Rita pénzét?

2006-ban nagy médiavisszhangot kapott az utcai zavargások során előzetesbe kerültek ügye, majd jóval kisebb nyilvánosság mellett fizette ki az állam az előzetesekért kapott kártalanítási összegeket. Többek között R. Attila hét napi fogva tartásért 1,2 millió forintot, F. Gábor tizenegy napért és bántalmazásért 1,5 millió forintot, H. Attila nyolc óra fogva tartásért és bántalmazásért félmillió forintot kapott, K. Tibornak 2 napért és azért, mert tomfával fejbe ütötték, egymillió forint járt, Cs. Attilának kilőtték gumilövedékkel az egyik szemét, ő peren kívüli egyezségként 5 millió forintot kapott, N. Elődnek, akit a fölre tepertek és majd két és fél napot volt fogva tartva, egymilliót adtak, N. Tamásnak 3 napért 1,2 milliót ítéltek meg és fizettek ki.

„Nem irigylem senkitől azt, amit kapott, de nekem miért nem jár annyi, mint másnak?”, kérdi a roma asszony. „Én nem órákat voltam fogvatartva vagy napokat előzetesben, hanem három évet, és nekem is van maradandó egészségkárosodásom”, panaszolja az asszony.

H. Rita ellen 2000-ben indított eljárást a rendőrség, kábítószerrel való visszaélés bűntette miatt. A nő három évig volt előzetesben, majd még három évig húzódott a büntetőpere, amely alatt lakhelyelhagyási tilalommal is sújtották, míg végül 2006 májusában a Fővárosi Bíróság kimondta az ártatlanságát. Tizenegy éve tart az asszony és a magyar állam közti „harc”, az alperesként az államot képviselő akkori Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium már akkor sem ismerte el, hogy a nőt egészségkárosodás és keresetkiesés érte. Viszont iratok bizonyítják, hogy az elmúlt egy évtized alatt H. Rita meddővé vált, kihullottak a fogai, romlott a hallása, depressziós. Amikor meghalt az édesapja és a testvére, a temetésekre csak jutalomból mehetett, a szertartásra bilincsben, pórázon vezették elő, de már a második esetben nem várhatta meg, hogy a szertartás véget érjen, mert az őrök munkaideje lejárt.

Az asszony elmondta, raboskodása és kihallgatásai alatt sokszor megalázták: „cigánykurvának” nevezték, aki a „börtönben fog megrohadni”. Az elsőfokú ítéletet meghozó bírónő mindebből csak a fogromlást vette figyelembe a kártérítés megállapításakor, így a nő által kért 25 millió forinttal szemben csak 7,8 millió forintot ítélt meg. Ezt az összeget emelte a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon majdnem 20 millióra, amit végül ki is fizettek az asszonynak. Most a Legfelsőbb Bíróság hatmillió Ft-tal és annak kamataival csökkentette ezt az összeget, és ezek visszafizetésére kötelezte H. Ritát a felülvizsgálati eljárásban.

„Ha elosztanánk azokat az összegeket az előzetesben töltött napok után, amiket az utcai zavargások áldozatai kaptak, és azonos arányokat akartunk volna, akkor nagyságrenddel magasabb kártalanítási összeget kellett volna már kérni is, nemhogy megítélnie az elsőfokú bíróságnak”, nyilatkozta korábban a kártalanítási perben H. Ritát képviselő ügyvéd.

Az LB szóvivője szerint figyelni kell arra is, hogy hasonló jellegű ügyeket nézzünk, mert az ár- és értékarány ezekre is értendő. A Roma Sajtóközpont utánanézett hasonló ügyeknek. F. Sz. Attila harmincöt hónapot volt előzetesben, gyilkossággal vádolták, amelynek büntetési tétele megegyezik azzal, amivel H. Ritát is fenyegették. A férfi egészséges, és 25 millió forintot ért a magyar államnak a bent töltött 35 hónapja, míg a roma asszonynak a 36 hónapja és az egészségkárosodása most, a Legfelsőbb Bírság döntése nyomán, mindössze 13 milliót.

H. Rita sírógörcsöt kapott, amikor egy hete megkapta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fizetési felszólítását, amely 15 napos határidőt szabott ki az összesen több mint nyolcmillió forint visszafizetésére. „Ha bárki, csak egy szóval is figyelmeztetett volna, akkor nem fizetem ki egyszerre a 11 év alatt összegyűlt adósságainkat, hanem kis részletekben törlesztek”, mondta. Hozzátette, hogy a kártalanításból kifizették az ügyvédi munkadíjat, a tartozásokat, a maradékból vettek egy másfél szobás házat egy Tolna megyei faluban, amelyet felújítottak és berendeztek, vettek még egy darabka földet, ahol szőlőt és gyümölcsöket termelnek. A pénzből még arra is futotta, hogy a háromfős családot befizesse egy tanfolyamra, hogy télen, „amikor nincs dolog a földdel” egy kis süteményes mozgóboltot vezethessenek.

„Ezért dolgoztunk, raktuk rendbe ezt a kis házat, hogy most az állam elvegye és újra földönfutó legyek a családommal együtt?, kérdezi az asszony, aki most úgy döntött, hogy mivel Magyarországon minden jogi lehetőséget kimerített, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul panasszal. Azt még nem tudni, hogy ki képviseli majd az ügyet az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. H. Rita a Magyar Helsinki Bizottságtól és a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Irodától (NEKI) kért segítséget.

A Magyar Helsinki Bizottságnál közölték, hogy megítélésük szerint elképzelhető, hogy a H. Ritáról készült orvosi szakvéleményben szereplő megfogalmazások, illetve állítások „alkalmasak személyhez fűződő jogok megsértésére”. Az asszony előzetes letartóztatása miatti kártalanítása ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt indítandó eljárás várható eredményét most mérik fel a szervezet munkatársai, és a mérlegelés eredményétől függően döntenek majd a per elindításáról.

Dr. Muhi Erika, a NEKI igazgatója a Roma Sajtóközpontnak azt mondta, hogy ha Magyarországon a bíróságok a H. Ritához hasonló súlyú ügyekben sokkal nagyobb összegű kártérítést ítélnének meg, és ez anyagilag „visszahatna” az eljáró hatóságokra, akkor lehet, hogy körültekintőbben járnának el az előzetes fogva tartások kapcsán.

H. Ritának már csak néhány napja maradt, hogy az államnak visszafizesse azt, amit korábban már megítéltek neki. „Már csak két dolgot nem tudok: azt, hogy az én szabadságom, egészségem miért ér kevesebbet másokénál, és azt, hogy ha a bíróság elviszi ezt a kis házat is, hová verjem le a sátram, miután kártalanított az állam?”, kérdi a roma asszony.

(Roma Sajtóközpont)