Hoffmann soraiból teljes mértékben hiányzott az empátia: a hivatalos válasz megírásával megítélésünk szerint a minisztériumban nem töltöttek néhány percnél többet. Pedig talán megérte volna figyelmesebbnek lenni.

Kanász Józsefné 38 éves munkaviszonnyal a háta mögött most iskolatitkárként végzi feladatait egy budapesti iskolában, ahová mintegy hatszáz gyerek jár. A tanulók zöme halmozottan hátrányos helyzetű. Jelenlegi fizetése bruttó 118 ezer, ebből 82 500 forintot kap kézhez. Kolléganőjével – aki áprilisban megy nyugdíjba negyven, iskolában ledolgozott év után – az önkormányzati iskolák államosításával sokkal rosszabb anyagi helyzetbe kerültek, mint amelyben korábban voltak, noha a korábbi sem volt túl rózsás.

– A 2010-es kormányváltás után, az egykulcsos adó bevezetésével rögtön zuhant a fizetésünk, amelyet aztán a minimálbér-emeléssel valamelyest korrigáltak. A jelentős bércsökkenést azonban azóta szenvedjük el, amióta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vette át az iskolákat, köztünk a miénket is. Bár a mi fenntartónk nem volt tehetős önkormányzat, az iskoláira azonban odafigyelt. Így mi, iskolatitkárok is kaptunk béren kívüli juttatásokat, cafeteriát, túlórapénzt, kaptunk a magánnyugdíjtagsághoz hozzájárulást, esetenként jutalmakat is. A fizetésem is több volt, de az áfa sem volt 27 százalék, és nem került 240 forintba egy liter tej – mondja kétségbeeséssel a hangjában Kanász Józsefné, aki az államtitkárhoz írt levelében azt is elpanaszolta, hogy kollégájával „jó néhány ledolgozott évvel” a hátuk mögött, „alig egy karnyújtásnyira” a nyugdíjas éveiktől, minimálbérért dolgoznak rengeteget, míg a frissen érettségizett iskolaportás szintén minimálbérért dolgozik.

„Hová lettek a mi ledolgozott éveink? – tette fel a kérdést levelében.

– Valószínűleg ezzel a problémával nem vagyunk egyedül, mégis kérjük önt, hogy válaszoljanak nekünk erre a levélre, legalább ennyi fáradságot tegyenek meg értünk” – kérte az államtitkárt Kanász Józsefné, aki azt is megkérdezte Hoffmann Rózsától, hogy szerinte miként lehet ennyire kevés fizetésből megélni. A két iskolatitkár záró soraiban külön kérte az államtitkárt, hogy ne általánosságban válaszoljon a feltett kérdésekre. Ezekre az elkeseredett sorokra érkezett az államtitkár válasza. Hoffmann Rózsa nem teljesítette kérésüket: csak általánosságokban válaszolt, a vonatkozó jogszabályokat idézve.

Mintegy 15-20 ezer nevelő-oktató munkát segítő közalkalmazott „maradt hoppon” az államosítás után. Ők a jogszabály szerint közalkalmazotti bérbesorolásban dolgoznak tovább, rájuk – mivel nem pedagógus-munkakörben dolgoznak – egyelőre nem vonatkozik a pedagógus-bértábla. Rájuk csak 2015. szeptember elsejétől terjesztik ki az új illetményrendszer szabályait.

– Nálunk harmincöten vannak, akik az oktatást segítik, takarítók, konyhások, titkárok. Mi garantáltan rosszabbul jártunk az államosítással. Pedig ha én nem ülök itt, akkor nincs bizonyítvány, nincs törzslap. Vagyis akkor nincs gyerek, és akkor a pedagógusokra sincs szükség. Igaz, hogy nem fogok matematikát tanítani, de meglehetősen sok munkát végzek a gyerekekkel kapcsolatban – összegzi a Népszabadságnak Kanász Józsefné.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnökét. Galló Istvánné emlékeztetett, hogy a PSZ többször elmondta, ne csak a pedagógusokra, hanem a többi, iskolában dolgozó közalkalmazottra is terjesszék ki az új illetményrendszert. Az érdekvédők felvetését nem hallgatta meg a kormány, noha Galló Istvánné szerint pontosan lehetett tudni, hogy a rosszul végrehajtott államosítás bérfeszültséget okoz majd. A PSZ – a többi közalkalmazottakat képviselő szakszervezettel együtt – továbbra is húszszázalékos béremelést követel.

Kanász Józsefné iskolatitkár, neki az államosítás anyagi visszalépést jelent