Reviczky Zsolt 2013.05.23. Digitális 2013. május 23. 2013. május 23. Áder János köztársasági elnök, részt vesz a Magyar Országos Horgász Szövetség villám horgászversenyén, illetve a Horgászat Nagykövete díj átadásán a MOHOSZ Velencei-tavi Kirendeltségén, az Agárd-dinnyési csónakkikötőnél. Fotó: Reviczky Zsolt

A modell a Tisza-tó (amelynek a halászati kezelését még az első Orbán-kormány vette el az országos horgászszövetségtől, hogy közvetlenül a választások előtt „odaajándékozza” a településeknek és néhány befolyásos helyi vállalkozónak), ám szakértők szerint a két vízterület között lényegesen több a különbség, mint a hasonlóság.

– A Tisza-tavon gyakorlatilag csak horgász-idegenforgalom van, vagy legalábbis a gazdasági súlya lényegesen nagyobb, mint a turizmus többi ágáé együttvéve. A Balatonon a helyzet ennél azért bonyolultabb: itt a horgászat csupán egy melléküzemág – hangsúlyozta kérdésünkre egy siófoki, a vendéglátásra és a horgász-halász ágazat ügyeire is rálátó szakember.

Mint emlékezetes, Fazekas Sándor agrárminiszter tavaly december 10-én azonnali hatállyal felfüggesztette a halászatot a Balatonon, aminek folyományaként felmondott Füstös Gábor, a tó halászati hasznosítójának, az állami tulajdonú Balatoni Halászati Nonprofit Kft.-nek (BHNP) a vezérigazgatója. Az ügynek a Népszabadság információi szerint a szenvedélyes horgász Áder János köztársasági elnök is szereplője volt: azokat a fotókat, amelyek azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a BHNP halászai úgymond lopják a halat a tóból, neki mutatták meg először, és úgy tudjuk, a horgászati szabályozás, illetve a Balaton témakörében továbbra sem történik semmi Áder véleményének kikérése nélkül.

Füstös felmondási ideje időközben lejárt, helyette Bana Sándor gazdasági igazgató kapott megbízást a cégvezetésre, „további intézkedésig”, ám érdemi lépés december közepe óta nem történt. Lapunk megkereste az agrártárcát – többek között azzal a kérdéssel, hogy mi lett az eredménye a Fazekas által decemberben bejelentett vizsgálatnak, hol tart a Tisza-tavi modell átültetése, és a BHNP takarékra állítása, illetve a halászat – bizonytalan jogalapú – felfüggesztése után ki fog gondoskodni például a mesterségesen betelepített, ivadékpusztító angolnák lehalászásáról, ha kinyitják a Sió zsilipjét, de érdemi választ nem kaptunk.

A minisztérium két nap után csupán azt közölte, hogy a szerdai kormányülésen nem születtek meg az általuk is várt döntések. Helyi források szerint a tó környéki horgászegyesületekkel és a sokszor egymással is kommunikációképtelen önkormányzatokkal a minisztérium részéről eddig senki nem tárgyalt, ugyanakkor Fazekas Sándor a napokban a Napi Gazdaságnak azt nyilatkozta, hogy a Balatonon az „iparszerű” halászat véglegesen meg fog szűnni, és egy helyi horgászokból, önkormányzatokból, illetve a fejlesztési tanácsból álló szabályozó szervezet áll fel a vízkezelés kérdéseinek eldöntésére (hogy mikor, arról a miniszter nem nyilatkozott).

Iparszerű halászat egyébként valójában már régóta nem folyik a tónál: a horgászok évről évre sokkal több halat fognak, mint az elsősorban a keszegállomány szabályozására és a nem őshonos fajok gyérítésére koncentráló halászok. Valakinek viszont előbb-utóbb valóban döntenie kell néhány fontos kérdésben, hiszen például a balatoni idegenforgalomnak a tiszta és átlátszó víz a legelőnyösebb, a horgászat fejlesztéséhez viszont szerves tápanyagban és planktonokban gazdagabb, sok pontyot eltartó víz kell – ezek egymást nagyjából kizáró szempontok.

A halorzás – aminek állítólagosan magas szintje az egyik fő érv volt a BHNP vezetése ellen – időközben egyáltalán nem szűnt meg, sőt: a napokban kapcsoltak le egy rapsicot, amint éppen 120 kiló, igazolatlan eredetű filézett süllőt adott át egy vendéglőnek, és a közelmúltban 500 méternyi illegálisan kihelyezett hálót is lefoglaltak a halőrök. Mióta a BHNP nem halászik, a tóparti vendéglők legális forrásból egyáltalán nem jutnak halhoz, kereslet viszont lenne, ami kifejezetten élénkíti a hallopást – ezt a helyzetet is kezelni kell majd, ha a halászatot teljesen felszámolják.