Rendelettel próbálnak fehéríteni
A kabinetet a ciklus utolsó ülésnapján elfogadott „A kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról” szóló salátatörvény hatalmazta fel a rezsióradíj bevezetésére és szabályozására. A jogalkotó egyidejűleg módosította a közbeszerzési törvényt, és kimondta: aránytalanul alacsony vállalási ajánlati díjnak minősülnek a rendeletben meghatározott minimális szolgáltatási rezsióradíjnál olcsóbb ajánlatok.
Ez nem jelenti azt, hogy a minimális rezsióradíjnál alacsonyabb összegű vállalási díjakkal pályázókat automatikusan kizárják a közbeszerzésekből. Nekik azonban részletekbe me nően bizonyítaniuk kell, hogyan képesek a rendeletben meghatározott összegnél alacsonyabb összegű ajánlatot tenni. Az ajánlatkérőnek pedig tételesen ellenőriznie kell, hogy amit az ajánlattevő indoklásként leírt, megfelel-e a valóságnak. A rezsióradíjnál alacsonyabb árajánlat esetén az adóhatóság és a vagyonvédelmi cégek működése felett törvényességi felügyeletet gyakorló szervezetek és hatóságok is ellenőrizhetik.
A rezsióradíj (vagy ahogy sokan nevezik, minimális hatósági ár) bevezetését a vagyonvédelemben egyebek között az indokolta, hogy az építőipar után ebben az iparágban a legnagyobb a feketefoglalkoztatás. Az adót és járulékot nem fizető vállalkozások eltüntetésével foglalkozó „cégtemetőkben” is magas a vagyonvédelmi bt.-k és kft.-k aránya. Olyan vállalkozások végzik ott, amelyek a közbeszerzéseken a megbízásokat rendszeresen nyomott áron megszerző cégek alvállalkozóinak az alvállalkozói voltak, és így az adóhatóság számára szinte utolérhetetlenek.
A vagyonvédelmi kamara évek óta tiltakozott amiatt, hogy még állami közbeszerzési pályázatokon is nyerhettek cégek olyan árajánlattal, amiből még a minimálbért és annak közterheit sem lehetett kifizetni. Nemrég az iparág felügyeletét ellátó Belügyminisztériumhoz tartozó Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon is mélyen a jelenleg 1100 forint körüli minimális vállalási díj alatti összeggel nyert valaki őrző-védői munkát. (Jelenleg 1100 forint körül mozog az a vállalási óradíj, amelyből a vagyonvédelemmel foglalkozó társaság a minimálbért és annak terheit még éppen ki tudja fizetni, de a cégnek ez után már egy fillér nyeresége em marad.)
De egy nagyvárosi törvényszék is elfogadta a 700 forintos vállalási óradíjat, noha nyilvánvaló, hogy abból a minimálbér sem fizethető ki, nemhogy annak a közterhei. Azaz annak a cégnek a vezetője, aki elvállalja a munkát, előbb vagy utóbb adócsalóként kerülhet majd az elé a bíróság elé, amelynek az őrzése közben az adócsalást elkövette. Az ilyen és ehhez hasonló visszásságok megelőzését szolgálja a tárca és a kamara szerint a rezsióradíj bevezetése. Becsült adatok szerint jelenleg az iparág harmada dolgozik csak a fehér zónában, azaz tartja be maradéktalanul a foglalkoztatási és adózási szabályokat.
A másik kétharmad a szürke- és a feketegazdaságban működik. A változástól a szakmai érdekképviselet és a kormány is az iparág kifehéredését reméli. Forrásaink szerint már ma is vannak olyan cégek, amelyek még azt is ellenőrzik (szerződésben kérnek felhatalmazást a vagyon védelmi cégüktől, hogy ellenőrizhessék), a vagyonőrök valóban megkapják-e a fizetésüket, és szabályosan be vannak-e jelentve, azaz fizetnek-e utánuk adót és járulékot. Ezek a cégek az utóbbi években már nem nyomott áron dolgoztak, azaz annyit fizettek a szolgáltatásért, amiből valóban kigazdálkodható a dolgozók bére, annak járulékai és még némi nyereség is.