Rendkívül nehéz helyzetben van Orbán Viktor, s ez az oka annak, hogy bár már jó pár napja lejárt a Lázár János miniszterelnökségi államtitkár által megjelölt egyhetes válaszadási határidő, a kormányfő hétfő estig sem reagált a Mazsihisz követeléseire. Ezek központi eleme a sokat bírált ’44-es megszállási emlékmű ügye, amely immár a magyarországi antiszemitizmus kérdésére fókuszáló társadalmi-politikai vitává duzzadt.

A megszállási emlékmű látványterve

A miniszterelnökhöz közel állók tudomása szerint Orbán Viktor kínai látogatása után már komolyan elgondolkozott azon, hogy a birodalmi sasos, Gábriel arkangyalos emlékmű felállítását március 19-ről elhalasszák egy a választások utáni időpontra – ha ezen múlna a kompromisszum a zsidó kerekasztal szervezeteivel. A Népszabadság ezt a lehetőséget már két hete fölvetette, de akkor Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője tagadta, hogy ez „szóban vagy írásban” felmerült volna, őt erről tájékoztatták volna. Azóta viszont Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke és Pröhle Gergely helyettes államtitkár nyilatkozata is azt érzékeltette: az emlékműavatás nem lehet akadálya a közös társadalmi emlékezésnek a holokauszt emlékévében. A külügyi helyettes államtitkár az ATV-ben „nehézkesnek” nevezte, hogy a Szabadság téren március 19-én felállítsák a „minden áldozat emléke előtt tisztelgő szobrot”, hiszen semmilyen előkészület nem történt. Pröhle, aki a zsidó kerekasztal társelnöke is, szinte biztosra vette a Mazsihisz és a kormány közötti, „arcvesztés nélküli” kompromisszumot, de konkrétumokat nem említett.

Munkatársunknak kormányközeli szereplők azt valószínűsítették: akkor határozna az emlékműavatás elhalasztásáról Orbán Viktor, ha „sikerülne valamilyen pluszelemmel más fénytörést adni a holokausztemlékévnek”.

Lapunk úgy értesült, hogy a kormányon belül is komolyan egymásnak feszülnek az érvek és ellenérvek: munkatársunkat úgy tájékoztatták, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár „harcosan” érvelt és vitatkozott a zsidó kerekasztal tárgyaláson a kormányt képviselő Lázár Jánossal, de „a magyar diplomácia általában is a kompromisszumos megoldás híve” – tették hozzá.

Mások arra hívták föl a figyelmet, hogy a miniszterelnök a Millenárison vasárnap azt mondta, „elegünk lett abból a politikából, mely mindig csak azt lesi, hogyan feleljünk meg a Nyugatnak, a bankároknak, a nagytőkének, a külföldi sajtónak, mint akinek nincs múltja, önérzete, önálló akarata, mintha nem volna saját ítélőképességünk, kultúránk, történelmünk. Még mindig elcsodálkozom – pedig nem tegnap kezdtem a szakmát –, honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, sőt elvárják, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk...”

E „szabadságharcos” megnyilvánulás forrásaink szerint inkább azt jelzi, Orbán Viktor ellenáll. Erősítheti ezt benne – fűzték hozzá –, hogy a hét végén a Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald S. Lauder a szolidaritását és egyetértését fejezte ki a Mazsihisz döntésével, amely kilátásba helyezte a holokauszt-emlékév bojkottját. „Ne legyen kétséges: a magyar és a nemzetközi zsidó közösség egysége ebben az ügyben megbonthatatlan” – írta Lauder, aki szerint félő, hogy „a szélsőjobboldali erők a kampányukban ezt felhasználhatják”, márpedig „a holokauszt nem lehet kampánytéma”. Ezért felszólította Orbán Viktort, hogy halasszák el „az ellentmondásos emlékmű felállítását, mert ha a kormány komolyan gondolja, hogy valamennyi áldozatnak emlékművet kíván állítani, akkor nem hagyhatja ki az egyeztetésből a zsidó közösséget sem, az ő véleményüket be kell építenie a tervekbe”.

Orbán Viktor számára nemcsak azért súlyos dilemma az emlékműügy, vagy akár végső soron a holokauszt-emlékév lefújása, mert javában tart a kampány, hanem azért is, mert ha visszakozik, a Jobbik Budapesten azt hirdetheti: Orbánnak a Mazsihisz, illetve a Sukoró-ügyben „ellenfélként azonosított” Lauder diktál. A Fidesznek azonban szüksége lesz április 6-án azokra a bizonytalanokra, akik a Fidesz és a Jobbik közti mezőben ingadoznak.