Hová kerül a pénz?
Január 14-én egy uniós forrásokból megvalósuló projektnyitó rendezvényt tartottak az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) épületében. A hatmilliárdos program az Út a szakmaválasztáshoz címet viseli, célja a „hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyermekek felzárkózási esélyeinek növelése, az oktatási esélykülönbségek és az iskolai lemorzsolódás csökkentése”. Lapunkat e rendezvényre – annak ellenére, hogy az uniós eseményeken különösen fontos a transzparencia – nem engedték be.
A hatmilliárdos projektet egy öt szervezetből álló konzorcium valósítja meg: a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) vezetésével az ORÖ, a Roma Nemzetiségi Kulturális és Foglalkoztatási Módszertani Intézményhálózat (RNKFMI), az Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány (OTKA), valamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Az NMH munkatársunknak azt ígérte, hogy ha már nem vehetünk részt a nyitórendezvényen, készségesen állnak rendelkezésre, ha kérdésünk lenne. Volt. Ezeket másnap el is küldtük a hivatalnak. Megkeresésünket semmilyen válaszra nem méltatták.
A programnak hivatalosan már tavaly szeptemberben el kellett volna indulnia, de nem indult, mert már másodszorra kellett a pályázati határidőket módosítani – ezúttal február végéig lehet pályázni az általános iskola 7. vagy 8. évfolyamán tanuló diákoknak. A projekt legalább 6000 hátrányos helyzetű – felearányban roma – fiatal támogatását irányozza elő. A tanulók „tanulmányi eredménytől függően 10 és 18 ezer Ft közötti havi ösztöndíjat kapnak”. Ha elindult volna a program, akkor az ösztöndíjas diákokat mentor tanárok segítenék a tanulásban. A célok megvalósulását 60 koordinátor segítené. Jól hangzik.
Mi azonban számoltunk. Ebből az derült ki, hogy a hatmilliárdból a legkevesebbet azok a gyerekek kapnák, akikért a program van. Kérdés azonban, hogy akkor vajon a Farkas Flórián vezette ORÖ, az ORÖ intézménye, az RNKFMI, valamint az OTKA (amelyet a szintén Farkas Flórián vezette Lungo Drom hozott létre) jár-e jól.
Számításaink szerint a diákok a legjobb esetben is 16 hónapig kapnak ösztöndíjat. Ha a legmagasabb adható ösztöndíjjal számolunk, akkor 16 hónapra egy diák 288 ezer forintot kap. Ha ezt a 288 ezret beszorozzuk a programba bevonni kívánt hatezres létszámmal, akkor 1 milliárd 728 millió forint jön ki. Ez a számítás azonban – bár jóhiszemű – mégis elnagyolt, hiszen a szakképzésbe jellemzően a gyengébb tanulmányi eredményt elérő tanulók jelentkeznek. Ennek alapján két következtetés adódna: az egyik, hogy nem hatezer gyerek bevonásáról kell beszélnünk, hanem a csúszást figyelembe véve lényegesen több gyereket kell bevonni, hogy az eredetileg ösztöndíjra tervezett forrás felhasználható legyen. A másik, hogy a 2,51-es átlag elérése, mint a programba kerülés feltétele, lényegesen nagyobb tanulói kört jelent, mint a jelzett hatezer diák, így komoly kiválasztási szempontok is felmerülnek. (Az ösztöndíjazottak körében az alacsonyabb átlagot teljesítő gyerekek lesznek várhatóan többségben, és ennek okán a bevont gyerekek létszáma tovább emelkedik.) Azaz – ha jól számolunk – a diákok a kiemelt projekt hatmilliárd forintos keretösszegének legfeljebb ezt a tételét kapják meg. Ha ehhez hozzászámítjuk a mentoroknak járó juttatásokat, akkor azt láthatjuk, hogy nagyságrendileg 1200 mentor – öt diák jut egy mentorra – kell a diákok mellé, s ennek költsége húsz hónapra számolva megközelítőleg 1,2 milliárd forint lesz. Számolhatnánk 16 hónappal is, hiszen négy hónapot már biztosan csúszik a projekt. De mivel a Nemzeti Munkaügyi Hivatal nem válaszolt a kérdéseinkre, csak találgatni tudunk.
A pályázati útmutató szerint 2013. szeptember 1. és 2015. május 31. között kaptak volna ösztöndíjat a gyerekek, a projekt költségvetését erre a húsz hónapra állították be. Elképzelhető: a már most látható több hónapos csúszás miatt a kormányzat kitolja a projekt záróhatáridejét. Talán 2015. november 30-ig, esetleg december 31-ig, információink szerint ez utóbbi az uniós források elszámolásának utolsó határideje. De bárhogy számolunk is: az ösztöndíjakat és a mentor tanári juttatásokat összeadva sem érjük el a támogatás felét sem.
Ezért nyomatékosan kérdeztük a hivatalt: mégis, pontosan mire megy el a pénz több mint fele? Érdeklődtünk arról: a konzorciumi partnerek milyen költségvetéssel működnek és milyen feladatokat látnak el? Megkérdeztük: melyek a programba kerülésnél a diákok kiválasztásának szempontjai? Megkérdeztük: kik és mennyiért végzik a programhoz köthető kutatásokat? Megkérdeztük: hol találhatók a közbeszerzésekhez kapcsolódó szerződések? Információt kértünk arról, kik végzik a mentorok képzését, és milyen módszertan alapján képzik őket. Megkérdeztük: kik a szakminisztériumnál a program felelősei, és miként értékelik a program jelenlegi állását? Valamint: miért nem indult el az eredeti terveknek megfelelően a program? Szerettük volna megtudni: hogyan tervezték bevonni a hátrányos helyzetű és leghátrányosabb helyzetű kistérségekből a gyerekeket, pedagógusokat? Megkérdeztük, hogy jelen pillanatban ezekből a térségekből milyen számban érkeznek a gyerekek. Megkérdeztük: a projekt csúszása miatt mi lesz a 2013. szeptember és 2014. január közötti nem kifizetett ösztöndíjakkal? A csúszás miatt megmaradt pénzt nyilván el fogják költeni, de nagy kérdés, hogy mire.
Az NMH a hatmilliárd forintos uniós programmal kapcsolatos egyetlen kérdésünkre sem válaszolt. Farkas Flórián egyébként 2010-ben azt a feladatot kapta Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy miniszteri biztosként vizsgálja ki, 2002 és 2010 között mennyi pénzt költöttek integrációs programokra, és azok mennyire voltak „eredményesek és szabályosak, átláthatóak és hatékonyak”. Ezt e projekt kapcsán is meg lehetne nézni – igaz, a korábbi miniszteri biztost kellene vizsgálni.
