Az eddig tapasztalatok viszont azt mutatják, a jelentkezők egy része semmit nem tesz azért, hogy parlamenti képviselethez jusson. Valószínűleg ez most is így lesz: a regisztrált szervezetek többségének nincs reménye arra, hogy akár csak egyetlen körzetben is befutó jelöltet állítson.

2006-ban például több mint ötven politikai szervezet jelentkezett be, de csak minden második indított legalább egy jelöltet, 14 szervezet pedig csupán tíznél kevesebb helyen állt rajthoz. Országos listája tíz pártnak volt, de minden megyében csak öten állítottak területi listát. Hasonló volt a helyzet 2010-ben is: 45 pártot vettek nyilvántartásba, 19 indult legalább egy körzetben, s nagyjából tucatnyian legfeljebb tízben, ugyanakkor mindössze három szervezet állított egyéni jelöltet mind a 176 választókerületben. Hat pártnak volt országos, míg négynek minden megyében saját területi listája is, és ez utóbbiak jutottak be a parlamentbe.

Eséllyel most is csak azok a szervezetek indulhatnak, amelyek az új szabályok szerint a már csupán 106 körzet mindegyikében – vagy legalább azok döntő többségében – saját jelöltet indítanak, és országos listát is állítanak. E nélkül egyetlen párt sem reménykedhet abban, hogy eléri az öt százalékot, amely feltétele annak, hogy az országos listáról kiosztható 93 mandátumból bárki részesedjék. Elvileg természetesen nem kizárt, hogy valaki egyéni választókerületben szerezzen képviselői helyet, de most ebben a kormányoldal mellett legfeljebb a balliberális összefogás és a Jobbik reménykedhet.

Ennek ellenére szervezetek sora jelezte, hogy saját listával kíván indulni a választáson. A Fidesz–KDNP, az MSZP–Együtt–PM–DK, a Jobbik és az LMP biztos résztvevő, de várhatóan a Szocdemek – Magyar Szociáldemokraták Pártja, a Munkáspárt 2006, a Magyar Munkáspárt, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért, a Független Kisgazdapárt, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség, esetleg a 4K! és egy-két roma tömörülés is beszáll a versengésbe. A Bankcsapda Civil Társadalmi Szervezet még tavaly augusztusban jelentette be, hogy pártot alapít, és a devizahiteleseket képviselő tömörülés saját listával indul.

Az egyéni jelöltek alanyi jogon egymilliós állami támogatást kapnak a kampányhoz, de ezt az összeget nem tehetik zsebre: a választással kapcsolatos indokolt költségeiket kampányszámláról egyenlíthetik ki, és a bizonylatokat utóbb ellenőrizni fogják. Aki nem éri el a kétszázalékos támogatottságot, kamatostul fizetheti vissza a pénzt.

Ha egy szervezet képes legalább 27 egyéni jelöltet indítani – ehhez elég 13 és fél ezer aláírást összeszedni –, országos listát állíthat, és 150 milliós támogatáshoz juthat, de ha 106 körzetben indul, már csaknem hatszázmillió jár, és ezzel olyan szigorúan nem is kell elszámolni. A pénzhiánnyal küzdő kisebb pártok mindezt bizonyára mérlegelni fogják, így elképzelhető: lényegesen több országos listát jelentenek be, mint 2010-ben. Akkor több mint nyolcszáz egyéni jelölt indult, vagyis a 176 körzet mindegyikére átlagosan 4,6 induló jutott. Idén valószínűleg többen próbálkoznak majd, és ha tényleg összejönne legalább tíz lista, öt-hatszáz jelölttel, tehát a 106 választókerületben mindenütt minimálisan öt-hat fővel lehetne számolni.

Egymilliárd forint a kiadási plafon

A választási kampányra jelöltenként ötmillió forint fordítható, s miután egy-egy párt legfeljebb a parlamenti képviselői helyek számának megfelelő, tehát 199 főt nevezhet be, a kiadási plafon 995 millió forint. Az a szervezet, amely az országos lista állításához szükséges 27 jelölttel rendelkezik majd, a csaknem egymilliárd 15 százalékát kapja, s ez hatvan százalékra emelkedik, ha a párt emberei mind a 106 körzetben indulnak. Ehhez jön még a jelöltenkénti egymilliós juttatás, a maximálisan engedélyezett kiadások több mint kétharmadát tehát az állam állja. Más kérdés, hogy a költési korlát a kampányidőszakra, tehát a szavazást megelőző ötven napra érvényes, így február 15-ig mindenki annyit fordíthat pártpropagandára, amennyi pénze csak van.

Az egyéni jelöltek alanyi jogon egymilliós támogatást kapnak a kampányhoz