Akár százszázalékos uniós támogatást is élvezhetne a Segítő kezek elnevezésű idősprogram – mint a 2014 és 2020 közötti pénzügyi ciklus kiemelt célterülete –, és egyetlen fillérjébe se kerülne a kormánynak a nyolcvan év felettiek hétköznapjait megkönnyítő, szociális biztonságukat szolgáló projekt. 

Ennek ellenére a programot kidolgozó és bevezető, tavaly áprilisban kinevezett miniszteri biztos, Rubovszky Csilla (KDNP) megbízását decemberben csak egy hónappal hosszabbították meg, és kivették feladatai közül a Segítő kezekről szóló, a kormány elé szánt előterjesztés elkészítését. Sőt az eddig megkérdezett hetvenezer idős ember helyzetéről, szociális ellátásra vonatkozó igényeiről szóló összefoglaló jelentésre sem kíváncsi a tárca. (Holott ilyen mélységű adatfelvétel ebben a célcsoportban sok éve nem történt az országban.)

Mindebből elég nyilvánvaló, hogy az illetékes államtitkárság nem kívánja a kabinet elé tárni a projekt eredményeit. Így az nem is szállhat harcba az állami, illetve uniós forrásokért. S ezen az sem változtat, hogy a XVIII. kerület csütörtöki csatlakozásával immár 155-re nőtt a programban önként részt vevő önkormányzatok száma. Holott a program nem élvez állami támogatást, az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk a projekt koordinációját végzők bérét és a segítők megbeszéléseit befogadó helyiségek rezsiköltségét. Ez a rászorultak számától függően évi 6–13 millió (!) forint.

Igaz, a program sikerét látva a Belügyminisztérium tavaly május végén úgy döntött, hogy magára vállalja a 32 leghátrányosabb helyzetű település által a programhoz felvett 377 közmunkás bérét idén májusig. A 80 év fölöttiek önálló életvitelének megőrzését, otthonukban történő ellátásukat célzó program főként közfoglalkoztatottak, közösségi szolgálatot végző diákok és kortárs önkéntesek bevonásán alapszik. A diákok kiválasztásában az iskolák segédkeznek. A közfoglalkoztatottak bére havi 99 ezer forint. Rubovszky Csilla tapasztalatai szerint mindannyian örömmel végzik ezt a munkát, szívesen folytatnák „normál” foglalkoztatottként. S ez jól jönne a mindenkori kormánynak is. A felmérések szerint a válság legnagyobb munkaerőpiaci vesztesei az 50 év feletti és a munkakezdő 25 év alatti nők. Márpedig a programban részt vevő segítők 93 százaléka közülük kerül ki. Így a Segítő kezek program a női munkahelyteremtés kiváló eszköze lehetne, miközben a társadalom másik feszítő gondját, az idősgondozást is enyhítenék a döntéshozók. De egyelőre az sem biztos, hogy folytatódik a program. Holott egyre határozottabb társadalmi igény mutatkozik a magányos idős emberek napi életvitelének segítésére.

Magyarországon a lakosság csaknem öt százaléka – 475 ezer ember – 80 év feletti. Sokan közülük szociális helyzetük, illetve egészségi állapotuk miatt nem kényszerülnek ugyan folyamatos felügyeletre, de erős bennük a magánytól és a bűncselekményektől való félelem. Rubovszky úgy véli, hogy a gondoskodó államnak az is feladata, hogy erre az egyre erősödő igényre választ találjon, ráadásul rövid időn belül. A 80 év felettiek aránya az elmúlt tíz évben megduplázódott, és hasonló növekedésre számíthatunk az elkövetkező öt évben, amikor az otthoni segítségre váró 80 felettiek száma elérheti nyolcszázezret.

A bentlakásos állami intézményi helyek száma már most kevés, a magánotthonok drágák, miközben sokan egyszerűen saját otthonukban szeretnék eltölteni nyugdíjas éveiket, amíg ezt egészségi állapotuk megengedi. A két évvel ezelőtt a főváros V. kerületében indult, tavaly szeptemberben országossá váló mintaprogram szakmailag igazolt, pénzügyileg vállalható megoldást nyújthat a társadalmi kihívásra.

A felmérések összesített adatai alapján az idősek legtöbbször beszélgetőpartnerre vágynak, a megkérdezettek fele örülne, ha felolvasna nekik valaki, vagy segítene a ház körüli munkában, elkísérné orvoshoz, temetőbe vagy a helyi klubba. De akadt, aki imához, más káposztasavanyításhoz, netán lekvárfőzéshez vagy egy jó sakkpartihoz keresett társat. Csupa olyasmihez, amit egy családtag is megtehet. Ha van ilyen a közelben és nincs három mellékállása.