Január elsejétől ismét változtak a kábítószerekkel kapcsolatos büntető jogszabályok. A 2012. március elsejétől hatályos törvénymódosítás még csak az újfajta, úgynevezett dizájnerdrogok terjesztőinek a büntetését tette lehetővé, a fogyasztók továbbra is (büntetőjogi) következmények nélkül használhatták a legkülönbözőbb fantázianeveken forgalomba hozott szereket. Ennek az idilli állapotnak vetett véget az újabb jogszabályváltozás, amely szerint tíz gramm feletti mennyiség birtoklása már az újfajta anyagok esetében is büntetendő.

Bár az újfajta szerekből tíz gramm iszonyatosan nagy mennyiség, már-már kiskereskedelmi tétel, „legalább már fenyegetve érzik magukat” azok a vagány ifjak is, akik a házibulik, baráti összejövetelek drogbeszerzői voltak. Ennek ellenére rendőrségi körökben sem tartják valószínűnek, hogy a jelenlegi „szigorítás” tartósan elegendő lesz az újfajta szerek terjedésének akár csak a lassításához is, és úgy vélik, hamarosan további lépéseket kell tennie a jogalkotónak a dizájnerdrogok fogyasztásának visszaszorításáért.

Európában a leginkább épp Magyarországon nyertek teret az újfajta tudatmódosítók. Ennek három fő oka van: olcsóbbak a klasszikus kábítószereknél, még a nálunk legkelendőbb marihuánánál is, a hatásuk jobb, pontosabban gyorsabban jelentkezik, s nem utolsósorban a fogyasztásukat a törvény nem bünteti. Ez a három ok épp elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hétvégenként tízezrek fogyasszanak olyan szereket, amelyeknek a szervezetükre gyakorolt hatása pontosan nem ismert – de még csak hozzávetőlegesen sem – , s ők maguk is csak ismerőseiktől, hallomásból tudnak valamit arról, hogy a szer hatására mi történik majd velük, a szervezetükkel.

Zacher Gábor toxikológus, a téma szakértője és más orvosok is számtalanszor elmondták, leírták és nyilatkozták: ezeknél a szereknél gyakran csak egy cseppnyi a különbség a halálos adag és a vágyott flash között. Úgy tűnik, mindhiába.

Az úgynevezett dizájnerdrogokat Kínában gyártják, onnan rendelik meg a magyar dílerek, jellemzően szlovákiai címekre, mert az ott érvényes szabályozás miatt északi szomszédunk területén háborítatlanul birtokolhatók és feldolgozhatók az új szerek. Bár kétségtelen, hogy a feldolgozást, ami az esetek nagy részében tablettázást és csomagolást jelent, már nagyban végzik Magyarországon is. És ha nem volna elég az anyag ismeretlen hatásmechanizmusában rejlő kockázat, a tablettázással a terjesztők még rátesznek egy lapáttal. Az elmúlt években lefoglalt tabletták vizsgálata során ugyanis kiderült: a rossz vagy csak rosszul beállított tablettázógépek és a technológiai előírások be nem tartása miatt az egy helyen és egy időben készült tabletták hatóanyag-tartalma között akár 10–30-szoros is lehet a különbség. Azaz az egyik tablettától „elszáll” valaki, a másikba meg belehalhat.

Tavalyelőtt csak fűből 1200 kilót foglaltak le a magyar–szerb határszakaszon. A múlt évben már összesen kevesebb mint 240 kilót. A hatékony határellenőrzés és a hazai drogpiac átalakulása visszavetette az „importot”. A magyar termelők ugyanis lassan átvették a vietnamiak termelőhelyeit és módszereit. Elhagyatott telkeken és üres vagy valójában e célra bérelt házakban 100–300 töves kis ültetvényeket telepítenek, amelyek gyengébb minőségben ugyan, mint amilyet a vietnamiaktól megszokhattak, de összességében elegendő marihuánát adnak az igényeik kielégítésére.

A marihuána talán az egyetlen a klasszikus drogok közül, amelyet még nem szorítottak ki véglegesen (vagy legalábbis tartósan) a hazai piacot 2010 óta egyre növekvő mértékben elárasztó szintetikus szerek. Ezen kívül talán még a magas ára miatt nálunk az elit drogjaként elkönyvelt kokain az, amely iránt érdemi kereslet mutatkozik.

Zacher Gábor