Felfalja a kötbér a remízüzletet
A BKV patthelyzetben van, mivel nem mondhat le a kocsiszínről. Különösen most nem. Az 1-es villamos meghosszabbítása, és az új, hosszú szerelvények – akár spanyol, akár cseh járművek – érkezésével ugyanis még inkább szüksége van a telephelyre. Máshol ugyanis nem férnek el. De fizetni sem tud, lévén a meglévő hitelállomány idén esedékes 15 százalékos tőketörlesztésének, illetve az ez évi működési költségnek a fedezete sincs meg.
A BKV felügyelőbizottsága tavaly januárban kérte fel a cég belső ellenőrzési osztályát a 2005-ben kötött adásvételi szerződés felülvizsgálatára. Az öt hónapos vizsgálódás után arra jutottak, hogy sem a BKV volt és jelenlegi vezetőit, sem az illetékes osztályokat nem terheli felelősség a történtek miatt. Mindenki szabályszerűen járt el.
A ferencvárosi ingatlanok egyben történő eladásáról 2001 augusztusában döntött a Fővárosi Közgyűlés Tulajdonosi Bizottsága. A BKV az értékesítésre kijelölt három darab, összesen héthektárnyi területű Könyves Kálmán körúti ingatlan közül csupán egyre kért értékbecslést. Az üzleti tervben 1,3 milliárdos bevételt irányoztak elő.
Az első pályázatot 2003 augusztusában írták ki, 11 ajánlat érkezett, de végül egyik pályázóval sem szerződtek. A következő tendert 2005 májusában hirdették meg, erre csupán a Central Ingatlan Kft. jelentkezett. Három ajánlatot tett, ezekben különböző feltételekkel 1,3–2,2 milliárdot kínált az ingatlanokért. A BKV ingatlanhasznosítási osztályának vezetője a pályázat eredménytelenné nyilvánítását javasolta a csekély érdeklődés miatt. Ennek ellenére, alig egy hét múlva a fővárosi cég arról értesítette a pályázót, hogy elfogadja az ajánlatot. A tárgyalások végén a BKV a legalacsonyabb összegű változat mellett döntött, amely szerint a kocsiszínt 2008-ig saját költségből kell kiürítenie.
Mindez annak ismeretében különösen furcsa, hogy a döntéshozóknak akkor már rendelkezésükre állt az a tanulmányterv, amely az új kocsiszín kialakításának költségét négymilliárdra becsülte. 2005 végén írták alá a szerződéseket. Ezekben 1,3 milliárd forintért részben eladták, részben a szomszédos kisebb telekre cserélték az ingatlanokat, illetve ráépítési jogot biztosítottak az összesen héthektáros terület egy részére. A pénz meg is érkezett a BKV számlájára. (A költségprogram részeként tíz év alatt több mint 150 különböző nagyságú és rendeltetésű ingatlant értékesített a BKV összesen hatmilliárd forintért.)
A Central Ingatlan Kft. alig kilenc hónap múlva 4,4 milliárd forintért adta tovább a telekegyüttes Gyáli út felé eső darabját. Az ingatlant a Skanska egyik leányvállalata vette meg. Az ügylet okán az adóhatóság is vizsgálódott. A BKV tavaly hűtlen kezelés miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a Fővárosi Ügyészségen. A BKV belső ellenőrzése mindenesetre arra jutott, hogy senki nem hibázott.
A kocsiszín ügye mindettől nem oldódott meg. Az igazgatóság ugyan felhatalmazta a menedzsmentet, hogy 130 millió forint plusz a közműköltségek értékéig ajánljon fel ingatlanokat cserébe a kocsiszínért. Lévén a kötbér összegét már tavaly májusban 400 millióra becsülték, aligha meglepő módon nem sikerült megegyezni a Central Ingatlan Kft.-vel. Pénz viszont továbbra sincs egy új kocsiszín építésére.
A BKV most új útra lépett. A cég jogi igazgatósága a csereszerződés semmisségének megállapítási lehetőségét vizsgálja, de inkább peren kívüli egyezséget kötne. Az idén újra felvették a tárgyalás fonalát az egykori vevővel, ám közben tíznaponként milliókkal nő a nettó 300 millióért eladott terület után fizetendő késedelmi díj. A kötbér teljes összege már tavaly is meghaladta az egykori vételárat.
