A szóvivő hite - Hoppál Péter az egyházzenétől a politikáig
Hoppál Péter apjának családja nagykun származásúnak tudja magát. A família nevét tréfásan abból eredeztették, hogy egy Pál nevű ős leesett a lóról, mire valaki csúfondárosan odaszólt: hoppál (!). Bár a 41 éves politikusnak apjával jó a kapcsolata, nem az apa hatott a Fidesz szóvivőjének jellemére, hanem anyai nagyapja.
Amikor Hoppál Péter két és fél éves volt, szülei elváltak, és az akkortól zenetanárként dolgozó anyja és református lelkészként szolgáló nagyapja nevelte. Utóbbi néha biblikus ihletésű latin tanmesékkel óvta unokáját minden hívságtól. Az egyik figyelmezés ekképp hangzott: ne légy olyan, mint a légy, aki rászállt az igába fogott ökör szarvára, és azzal hetykélkedett, hogy: hm, szántunk.
Hoppál Pápán járta az általános és a középiskolát. Anyai hatásra már hétévesen hegedülni, nyolcévesen zongorázni, felsősként harsonázni kezdett, később megtanult gitározni és orgonálni. A nagypapa felvetette, hogy lehetne lelkész, és bár ő mindig is mélyen hívőnek érezte magát, a papi hivatás nem szólította meg.
Érettségi után a pécsi egyetemen középiskolai ének–zenetanár és karvezetői diplomát szerzett 1997-ben, doktoriját – tíz évvel később – egyházzenéből írta. Muzsikusként gyorsan elismerték tehetségét, tanárai roppant jó véleménnyel voltak róla, az általa irányított kórusok – a pécsi református gimnáziumé és a mohácsi Bartók – díjak sorát érdemelték ki.
Még a diploma előtt megnősült, felesége középiskolai tanár. Mielőtt társát megismerte csajozós srác volt, akkortól viszont senki kétségbe nem vonta hűségét. A pár három gyermeket nevel. Hoppálék a pécsi református gimnáziumban kezdték tanári pályájukat. Nyitott, kedélyes, jó társasági emberként emlékeznek a kollégák a huszonéves, kezdő karnagyra, akiből nem hiányzott a szakmai hiúság. Az iskola egyik korszakos rendezvényén, egy magyar–holland találkozón az igazgatónő nem méltatta erőfeszítését, amiért ő felelősségre vonta főnökét. Mosolyogva rábólint, hogy megidézem az esetet:
– A záróünnepségen tíz embert kiemelt, engem meg nem, pedig senki sem dolgozott többet nálam. Még az iskolát is ott akartam hagyni emiatt.
Nem hagyta, sőt 2002-ben már ő lett az intézmény igazgatója. A református iskolát praktikusan vezette, és arra is volt ötlete, hogy időnként az intézménynek országos hírt hozó attrakciót szervezzen. Ilyen volt, amikor a diákok stafétában hangosan végigolvasták a szentírást. Az egy hétig tartó nonstop színházról valamennyi média hírt adott.
2004-től Hoppál belekóstolt egy másik teátrumba is, a politikába. A polgári körökön keresztül jutott el a KDNP-hez és a Fideszhez. 2006-tól önkormányzati, 2009-től – listáról bejutva – parlamenti képviselő. 2010-ben az egyik pécsi körzetben egyéni nyertesként mehetett az Országgyűlésbe, s újra megválasztották városatyának is.
A pécsi közgyűlésben ő lett a Fidesz frakcióvezetője, és így számos nyilatkozat gazdája. Ezek egyikében azt állította, hogy a város szocialista vezetői nyolc éven át 3,2 milliárd forint jutalmat osztottak ki maguknak. Az MSZP perre ment emiatt, hisz az említett jutalom 98 százalékát a városházi apparátus vette fel. A pert a szocialisták megnyerték, Hoppált bocsánatkérésre és helyesbítésre kötelezte a bíróság. Hoppál állítja, eleget tett az ítéletnek, valójában azonban olyan helyesbítést adott át az MTI-nek, amivel újra sárba taposta az MSZP-t. Ezért a szocialisták megint bírósághoz fordultak.
A városháza MSZP-frakciója amiatt is neheztel rá, hogy a párt hiába segítené kritikájával a Fidesz helyi politikáját, Hoppál nem figyel a jobbító célzatú javaslatokra, hanem csuklóból azt feleli: az MSZP eladósította az önkormányzatot, ezért fogja be a száját. Tény, hogy az MSZP 2002 és 2009 között 31-32 milliárdra tornázta fel Pécs adósságát, ám a Fidesz sem állította le az adósságspirált, hisz a 2013-as önkormányzati konszolidációig a tartozást felhizlalta 44 milliárdra. Ráadásul Pécsett az állástalanság a korábbi 5-6 százalékról felkúszott 14 százalékra, ami példátlan a város történetében. Főleg, ha ezt szembeállítjuk azzal, hogy Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere kampányában ötezer új munkahelyet ígért. Épp ennyivel lett kevesebb.
2010 áprilisában Hoppál a Fidesz egyik szóvivője lett, így azóta országos ügyekben osztja meg velünk a kormánypárt üzeneteit. Az egykor iskolai szavalóversenyeket nyerő politikus jó választás volt, hisz fejből és hibátlanul mondja fel a kormány leckéit. Az MSZP szerint Hoppál azért vállalta a szóvivőséget, mert jó helyet ígértek neki a párt 2014-es listáján. Egyéniben nem lesz esélye bejutni, jósolják a szocialisták, mivel a Komlóval megnagyobbodott pécsi körzetében sok a volt bányász, és azok – amióta a kormány redukálta az egészségromlás okán folyósított ellátásukat – nem szívlelik a Fideszt. Noha Hoppál sokat konzultált a volt bányászokkal, lobbizott értük, az érintettek és hozzátartozóik többsége nem húz a Fideszhez.
Hoppál Péter azt mondja, nem a lista miatt vállalta a szóvivői munkát, hanem mert úgy vélte, ez ismertséget biztosít számára, és előrelépést jelent a politikában, és ő megpróbál profi politikussá lenni. Adódik a kérdés: Hoppál Péter, a mélyen hívő ember, egyházzenész, református iskolai igazgató (igaz, 2010-től ezt a munkát felfüggesztette) miképp tud rezzenéstelen arcú közvetítője lenni politikai célú valótlanságoknak?
Hogy felteszem neki ezt a kérdést, felháborodás nélkül azt feleli, ő nem beszél mellé. A pártnyilatkozatokat egyébként nem ő fogalmazza, hanem egy stáb, ami mögött szakértők állnak és adatok. Ő azoknak hisz.
Így elhitte a párt hozzáértőinek, hogy Bajnai Gordon volt kormányfőnek szerepe volt a Hajdú-Bét emberi tragédiákat kiváltó tönkremenetelében. Hiába van Bajnainak bírósági papírja arról, hogy vétlen a Hajdú-Bét kálváriájában, Hoppál kitartóan ismételgeti az exminiszterelnök ebbéli felelősségét. E karaktergyilkos szajkózást megunva Bajnai bírósághoz fordult. Hoppál azt mondja erre, hogy őt meggyőzték pártja szakértői.
Amiképp arról is meggyőzték – hisz volt erről is nyilatkozata –, hogy Magyarországon nem volt trafikmutyi. Amikor felteszem neki a kérdést, hogy a szekszárdi lebukás sem ingatta meg, ő úgy reagál, hogy az csak egyetlen város, másutt nem volt hasonló bukta. Győzködöm, hogy tele van az ország hasonló történetekkel, arról nem is szólva, hogy Lázár János jó barátja, a hódmezővásárhelyi vállalkozó, Sánta János dolgozta ki a trafikosztás jogszabályát, s a hozzá köthető személyek 700 dohányboltot nyithatnak. Hoppál azt mondja: erről nem is hallott.
Túlteszem magam meglepő válaszán, és újabb kérdésemmel témát váltok: hisz abban is, hogy a minden politikai erőtől egyenlő távolságtartásra törekvő szervezet, mint a Magyar Helsinki Bizottság azért bírálja a kormányt, mert megfizetik érte? Azt mondja, elhiszi, és azért is nyilatkozott erről. Tovább érvelek: a bizottság valamennyi rendszerváltás utáni kormányt ostorozta bizonyos ügyekben. Ezt a mostanit gyakrabban üti, mondja ő, és ez arra utal, hogy a bizottságot megfizethetik ezért.
A pedagógusok béremeléséről is faggatom. Meggyőződött-e arról, kérdezem a szóvivőt, hogy – amint nyilatkozta – 34 százalékkal, 30–80 ezer forinttal emelkedett októberben a pedagógusok bére. Ő a szaktárca adataira hivatkozva biztos abban, hogy ez így történt. Megkérdezem, hogy érdeklődött-e volt iskolájában a béremelésről, mire azt feleli, nem. A PDSZ adataira hivatkozva elmondom, hogy az alapbérek valóban emelkedtek, ám csak ezt hangsúlyozni csúsztatás, az iskolai jövedelmek ugyanis átlagosan nem 34 százalékkal nőttek, hanem még annak a felével sem. Ugyanis korábban a túlórákat és más pluszokat kifizettek a tanároknak, most azokat nem díjazzák, viszont kötelezővé tették. Ráadásul a pedagógusok korábban, négy éven át nem kaptak béremelést – holott a Fidesz 2010 óta folyamatosan ígérte –, és ha mindezt figyelembe vesszük, a pedagógusok jövedelememelkedése alighanem a négyéves inflációs ráta alatt maradt. Hoppál nem vitatkozik.
A rezsicsökkentésről tett nyilatkozatának igazságtartalmát is firtatom. Neki városvezetőként tudnia kell, hogy a rezsicsökkentés csődbe viszi az önkormányzati közműcégeket. A korábban nyereséges pécsi vízmű, távhőszolgáltató és szemétszállító cég összességében milliárdos veszteségre számíthat, és ezt átvitt értelemben a lakosságnak kell megfizetnie, amikor az állam – újfajta adókból bevételhez jutva – kiegyenlíti e cégek mínuszát, és finanszírozza az önerőből már végrehajthatatlan fejlesztéseiket. Bólint, tudja, hogy ez így van, ám a lakosságnak akkor is könnyebbség, hogy most kevesebbet kell fizetni.
Búcsúzóul megkérdezem tőle, hogy ha rájönne, az egyik rábízott nyilatkozat valótlan tartalmú, akkor megtagadná-e annak elmondását.
– Járna némi kockázattal – jelenti ki, némi meditálás után, ironikusan.
Úgy tűnik, Hoppál Péter nem akar a lóról leeső felmenő sorsára jutni, és tanult a légyfabulából, pillanatig sem gondolja, hogy ő szánt.
