Miközben a Fővárosi Törvényszék „a vádirat hiányosságainak pótlására” szólította fel a Fővárosi Főügyészséget, és 90 napra felfüggesztette a televíziókból közismert rendőrségi szakértő, Tarjányi Péter és társa ellen 2011. november 30-án különösen nagy kárt okozó csalás gyanújával indított büntetőeljárást, egy újabb nyomozás is indult a szövevényes gazdasági ügy oldalágán: hivatali visszaélés gyanújával kezdett büntetőeljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) feljelentése alapján. Információink szerint a 2011-ben Tarjányi Péter és feltételezett bűntársa ellen eljáró rendőrök körében vizsgálódnak a nyomozás során történt hibák, mulasztások, törvénysértések és az ügy egyoldalú kezelése miatt.

Úgy tűnik, mégiscsak lehetett valami abban, amit két héttel a szabadulása után, 2011 decemberében tartott sajtótájékoztatóján Tarjányi Péter sejtelmesen elmondott, jelesül, hogy az „ügyben érdekelt nagyhatalmú cég befolyásos vezetője” megfenyegette, „ha nem adja át neki a kért iratokat, és nem nyugszik a bőrében, furcsa dolgokat fog tapasztalni”. Nemcsak hogy nem fogják kifizetni a fennálló tartozásaikat, de beépített embereik révén le fogják lassítani az általa kezdeményezett törvényes eljárásokat, miközben azok, amelyeket majd ők indítanak ellene, expressz sebességgel zajlanak le.

Az elmúlt két év eseményei igazolni látszanak a Tarjányi által akkor meg nem nevezett fenyegetőző gazdasági potentát szavait. A rendőrségi nyomozás furcsaságai legalábbis ezt látszanak alátámasztani. Azt már a folyamatban lévő ügyészségi nyomozásnak kell tisztáznia, hogy a BRFK nyomozói miért úgy jártak el ebben az ügyben, ahogy tették: megkérte-e őket valaki (azaz bizonyos cégek keze tényleg képes mozgatni az igazságszolgáltatást, ahogy azt még 2011-ben Tarjányi sejtetni engedte), vagy maguktól voltak szakszerűtlenek? És persze válaszra vár még az a kérdés is, hogy miért nem tűntek fel a nyomozást felügyelő ügyésznek a rendőrség sorozatos hibái?

Az alaptörténet nem túl bonyolult. Szentes önkormányzata 2006-ban megszerezte a helyi Petőfi Szálló tulajdonjogát. Úgy tervezték, az értékes ingatlan felújítása után gyógyszállót nyitnak benne. Pénzük nem volt egy ilyen nagy volumenű beruházás végrehajtására, ezért befektetőt kerestek. Egy év múlva jelentkezett is egy vállalkozó, aki azt állította, képes megvalósítani az önkormányzat álmát. A városatyák meghányták-vetették a dolgot, melynek nyomán 2007. június 27-én megalakulhatott a Pendola-Szentes Ingatlankezelői és Szállodaüzemeltető Kft., amelyben tízszázalékos részesedést kapott az önkormányzat.

A hotel felújítása azonban a válság és a pénzhiány miatt nem kezdődött meg. 2010 februárjában a Pendola-Szentes Kft. megállapodást kötött a Lama Plusz Kft.-vel – Tarjányi ennek a cégnek volt az alkalmazottja, azaz nem az ügyvezetője vagy a tulajdonosa – arról, hogy a Lama Plusz lesz a lebonyolítója a hotel felújítására kiírandó generálkivitelezői pályázatnak. Négy hónappal később a Lama Plusz Kft. pénzügyi, műszaki és üzletviteli tanácsadásra szóló szerződést kötött a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Arcadom Zrt.-vel. Később a megállapodást azzal egészítették ki, hogy ha a Lama Plusz jelentős profittal kecsegtető projektet hoz az Arcadom számára, „a végleges és jogi kötőerővel bíró szerződés aláírása után tízszázalékos jutalék illeti meg”.

A Lama Plusz Kft. hamarosan felajánlotta másik ügyfele, a Pendola-Szentes Kft. projektjét az Arcadomnak. Az egyik bírósági végzésben a döntést hozó bíró úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy az Arcadomnak akkor nagyon is érdekében állt megszerezni a több mint 3,5 milliárdos szentesi megbízást. Sikerült is megállapodni, ám a beruházók nem tudták előteremteni a beruházáshoz szükséges pénzt, így a szép profittal kecsegtető munka veszni látszott. Ami persze egy cseppet sem érdekelte a Lama Plusz Kft.-t. Nekik az Arcadommal kötött szerződés szerint a Pendola-Szentes és az Arcadom között létrejött generálkivitelezői szerződés aláírásától számítva járt a 10 százalékos jutalék, ami áfával együtt valamivel több mint 441 millió forint volt. Ezt akkor még az Arcadom sem vitatta, több teljesítésigazolást is aláírtak, amelyben elismerték, hogy a Lama Plusz jogosult a jutalékra, csak éppen azt nem fizették ki.

Kisvállalkozók akkoriban tömegesen panaszkodtak az Arcadom fizetési hajlandóságának hiányára a cég nevével fémjelzett projektekkel kapcsolatban. Tavaly a Demján Sándor alapította Prima Primissima díj átadására időzítettek forgalomlassító demonstrációt a kecskeméti Auchan ki nem fizetett kivitelezői az 52-es útra és a díjkiosztó helyszínére. „Demján, fizess! Díjra telik, bérre nem?” Ilyen és ehhez hasonló feliratokkal vonultak fel a vállalkozók, és ezek a transzparensek fogadták volna a díjkiosztó gála résztvevőit is, ha Demján Sándor az utolsó pillanatban nem nyúl a zsebébe és nem rendezi az Arcadom tartozásainak java részét.

A Lama Plusz Kft. nem akart sem végeláthatatlan pereskedésbe bonyolódni az Arcadommal, sem Demján segítségére várni. Egyszerűen faktorálták az Arcadom által befogadott, de ki nem fizetett számláik egy részét. Azaz eladták egy faktoráló cégnek, amely a tartozás egy részét azonnal megfizette az adós, ez esetben az Arcadom helyett, melyet az jóváhagyott.

Három hónappal később az Arcadom visszavágott. Polgári pert indított a Lama Plusz Kft. ellen „megbízási szerződés érvénytelenségének, hatálytalanságának a megállapítása és kártérítés érdekében”. Az Arcadom akkori vezetése (tehát nem ugyanazok, akikkel 2010-ben szerződést kötöttek) akkor már egyetlen szerződés érvényességét sem ismerte el. Visszakövetelte a tanácsadói munkáért havonta kifizetett másfél millió forint plusz áfát, de a szentesi projekt után lényegében ki sem fizetett jutalék tekintetében „nem kért marasztalást”, ami ismételten alig burkolt beismerése annak, hogy a cég jogszerűnek tekinti a Lama Plusz Kft. jutalékkövetelését.

Párhuzamosan különösen nagy kárt okozó csalás gyanújával büntetőeljárást is kezdeményeztek 2011 nyarán Tarjányi és társa ellen. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy itt valami nincs rendben. Vagy az Arcadom keze ér túlságosan is messzire, vagy a rendőrök akarják valamiért nagyon rács mögé dugni Tarjányit és társát, vagy az ügyben eddig részdöntéseket hozó bírák egyike sem érti a szakmáját, és nem képes alkalmazni a jogot. Jelenleg mindhárom eshetőség nyitott.

Tarjányit és társát az ügyészség arra hivatkozva akarta letartóztattatni, hogy „megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást”. Az erre a törvényhelyre történő hivatkozás általában „be szokott jönni” a rendőröknek és az ügyészeknek, főleg olyankor, ha a bíró nem kérdez rá, „mire alapozzák, hogy feltehető…”, azaz, hogy a terhelt valóban a felsorolt cselekményekre készül. De általában nem kérdezik meg. Most sem. Viszont tényként szögezte le a bíróság, hogy egy olyan ügyben, amelyben a gyanúsított hónapok óta tud az ellene tett feljelentésről, az ügyészi indoklás ezen része egyszerűen komolytalan.

De még mielőtt idáig jutott volna, a nyomozási bíró szóvá tette, hogy az ügyészi indítványban leírt állítások több ponton eltérnek attól, amit Tarjányiékkal a rendőrségi gyanúsítás során közöltek. Ráadásul az ügyész cégvezetőként jelölte meg Tarjányit, holott a cégiratokból világosan kiderül, hogy ő nem az. Szintén kérdéses – írja a bíró –, hogy Tarjányi mennyiben lehet felelős a megrendelő esetleges megtévesztéséért a beruházás megvalósulásáért annak fényében, hogy az általa képviselt, de nem vezetett cég megbízási díja (jutaléka) a megbízó és az Arcadom közti szerződés aláírásával vált esedékessé, annak nem volt feltétele a tényleges kivitelezés megkezdése vagy éppen a befejezése.

A rendőrség ugyanis – vélhetően a feljelentésből kiindulva – azt feltételezi: Tarjányiék, bár tudták, hogy a szentesi projekttel komoly finanszírozási gondok vannak, rábeszélték az Arcadomot a munka elvállalására. Így ugyanis ők több, mint 440 milliós jutalékot zsebelhettek volna be, amit továbbpasszolhattak volna a szentesi projekt megrendelőjének a beruházáshoz szükséges, de akkor rendelkezésére nem álló hitel önrészére.

Arra azonban eddig sem a rendőrség, sem az ügyészség nem tudott bizonyítékot felmutatni az ügyben eljáró nyomozási bíró szerint, hogy a Lama Plusz Kft.-t valóban ez a szándék vezette volna, s ha igen, akkor miért is érte volna meg nekik ez a művelet? Miért adták volna tovább a jutalékukat? Ki, mikor és mivel fizetett volna ezért nekik? S ha mindez így történt volna, akkor a polgári perben miért nem követelte vissza a 440 milliós jutaléknak azt a hányadát, amelyet faktorálással szerzett meg a Lama Plusz? Hogy érhette 440 milliós kár az Arcadomot, mint ahogy az a vádiratot megalapozó rendőrségi dokumentumokban is szerepel, ha csak a követelés egy részét (280 millió forintot) faktorálták?

A nyomozási bíró rögzítette, hogy az ügyben több polgári per is folyamatban van, s ezek mind olyan alapkérdéseket érintenek, amelyek megválaszolásáig indokolt lehetne felfüggeszteni a nyomozást.

Megjegyzendő: a szerződések érvénytelenségének kimondására indított, már hivatkozott polgári perben a felperes Arcadom képviselője a polgári per felfüggesztését kérte a párhuzamosan zajló büntetőeljárás befejezéséig. A bíró ezt nem találta indokoltnak, majd első fokon a felperes minden kérését elutasította. A Lama Plusz Kft. szerződése tehát érvényes, Tarjányi nem tévesztette meg az Arcadomot, s az Arcadomnak a fennálló tartozását ki kell fizetnie.

Bár a hivatkozott ítélet még nem jogerős, a bírói döntés máris felvet pár kérdést. Ki és miben tévesztette meg akkor az Arcadomot? Ki és mekkora kárt okozott neki, és miért nem követelte annak megtérítését a fenti perben? Hol van itt a csalás?

S ha mindez még nem volna elég, a büntetőügyben a nyomozási bíró az ügyész letartóztatási indítványának elutasításakor fontosnak tartotta külön is felvetni a kérdést: „mennyire helyes és indokolt nyomozástaktika egy olyan ügyben, amit nem titkos információgyűjtés vagy más fedett (értsd: titkos) bizonyítás előz meg, a nyomozás első három-négy hónapjában kizárólag olyan személyek tanúvallomását beszerezni, akik a polgári perekből is láthatóan a gyanúsítottal nyilvánvalóan ellentétes oldalon állnak”. Magyarul: csak a haragosoktól gyűjtöttek terhelő bizonyítékokat, így történhetett meg, hogy Tarjányi még az ügyészség letartóztatási előterjesztésében is cégvezetőként lett feltüntetve, holott nem volt az.

Információink szerint mások mellett éppen ennek az egyirányú nyomozásnak az okát és indokát hivatott feltárni a hivatali visszaélés miatt indított ügyészségi nyomozás. És még mindig nincs vége a „furcsaságoknak”: az Arcadom a BRFK-n hivatalosan is bejelentette polgári jogi igényét, amelyet – a bíróság szerint törvényellenesen – a Fővárosi Főügyészség egy átiratban megküldött a bíróságnak. „Magánfél polgári jogi igényének biztosítására zár alá vételnek csak magánfél, illetve a nyomozás során a sértett indítványára van helye”, emlékeztette a bíró az ügyészséget. De vajon hihető, hogy nem tudta ezt a Fővárosi Főügyészség? Ha pedig tudta, miért járt el másképpen? (A bíróság egyébként az ügyészi átiratban leírt indítványt a magánfél indítványának tekintette, és akként is bírálta, azaz utasította el a kérelmet.)

Történt mindez tizennégy hónappal az előtt, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására indított polgári pert elvesztette, s a bíróság kimondta a szerződések érvényességét, s egyben, hogy az Arcadomnak fizetnie kell. Ha a bíróság helyt ad a Fővárosi Főügyészség útján elé terjesztett indítványnak, hiába nyer pert a Lama Plusz Kft., az Arcadom a jogerős ítéletig úgy sem fizet, és ez valószínűleg megfojtotta volna a céget, mire az eljárás jogerősen véget ér.

A polgári jogi igény bejelentésének vizsgálatakor észlelte csak azonban a bíróság az ügy immár sokadik furcsaságát, amely szerint a rendőrség már 2011. november 29-én biztosítási intézkedést rendelt el nem a Lama Plusz Kft., hanem a gyanúsítottak magánvagyonára, köztük Tarjányi autójára és számláira. Egy nappal a meggyanúsításuk és őrizetbe vételük előtt tették ezt úgy, hogy erre nem szerezték meg később a bíró áldását. Ez csak hónapokkal később, a Fővárosi Főügyészség – a bíróság szerint a büntetőeljárási törvénnyel ellentétes – átiratának vizsgálatakor derült ki. 2012. március 9-i végzésében a nyomozási bíró épp ezért nyomatékosan felhívta a nyomozó hatóság figyelmét arra, hogy „mivel a zár alá vételt a bíróság nem rendelte el, az általa elrendelt biztosítási intézkedést haladéktalanul fel kell oldani”. A haladéktalanul ez esetben három hónapig tartott.

A szentesi önkormányzat tulajdonában lévő egykori Petőfi Szálló átfogó rekonstrukciójához kapcsolódik a bonyolult jogügylet