A nyilatkozat ellentmond az eddigi hivatalos kormányálláspontnak, amelyben nemzetközi tender kiírásáról, 4-6 potenciális indulóról és az MVM központi szerepéről volt szó – ebbe a képbe sem Lázár személye, sem az általa elmondottak nem illenek bele. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban a parlamentben az LMP-s Szél Bernadett kérdésére válaszolva azt mondta: nem kér új hozzájárulást a paksi bővítés megkezdéséhez a parlamenttől, mert számára a 2009-es (valójában csak az előkészületek megkezdéséről szóló) országgyűlési döntés elegendő felhatalmazást ad.

Egyes tervek öt éven belül működésbe lépő új blokkokról szólnak

Az említett határozatnak nincs szó szerinti címzettje – vagyis nem szerepel benne, hogy kinek a számára ad előzetes elvi hozzájárulást „a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez”, de az energetikai szakmában és az államigazgatásban is úgy értelmezték, hogy a tényleges címzettje a telephely (és a paksi atomerőmű) tulajdonosa, az MVM, és nem a kormány.

Ráadásul Lázár Jánosnak jogi és politikai értelemben semmi köze sincs a paksi projekthez. A bővítés ügyét egy háromtagú kormánybizottság kezeli, amelyet Orbán Viktor, Matolcsy György korábbi nemzetgazdasági, illetve Németh Lászlóné fejlesztési miniszter alkot. Lázár viszont nem tagja a nukleáris kormánybizottságnak, és a kormányzati feladatleosztás alapján más ponton sem kapcsolódik az atomerőmű-bővítéshez. Ennek ellenére Lázár János és Kovács Pál energiaügyekért felelős államtitkár kedden váratlanul együtt jelent meg a parlament gazdasági bizottságának ülésén, és beszámoltak a bővítési projekt állásáról.

Kovács prezentációjából az derült ki, hogy gondokat okozna, ha egy telephelyen kétféle technológia, illetve társaság lenne jelen, ami egyértelművé tette, hogy a kormány gyakorlatilag csak az orosz technológiájú és részvételű paksi bővítést akar. Ezek után az államtitkár magát a bővítést igyekezett megindokolni: szerinte a mostani üzemidő-hosszabbítás időtartamának lejárta után, 2032-től le kell állítani a régi reaktorokat, vagyis az új blokkok valójában a kieső kapacitás pótlására szolgálnának.

Ugyanakkor – ahogyan arra Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért politikusa a blogjában felhívta a figyelmet – 1000 megawattnyi, vagyis a jelenleg elérhető legkisebb teljesítményű reaktoréval megegyező kapacitás legkorábban 2034-től fog hiányozni a rendszerből, viszont Orbán Viktor a közelmúltban öt éven belül működésbe lépő új blokkokról beszélt (de még akkor is elegendő lenne 2024-ben dönteni a beruházásról, ha az átlagosnak tekinthető tízéves előkészítési és építési idővel számolunk).

Lázár azt jelentette be, hogy 2000 megawattos lesz a bővítés, és előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a projektről a Roszatommal. Az említett teljesítmény önmagában is orosz részvételt valószínűsít (a tervek szerint két új blokk épülne, és 1000 megawattos reaktort ma csak az oroszok kínálnak), miközben egyelőre még a tendert sem írták ki, amelyre a kormány állítása szerint legalább négy pályázót akarnak meghívni. Ha csak az orosz opció marad a porondon, akkor – egy múlt heti szakmai konferencián elhangzottak szerint – kétféle módon valósulhat meg a bővítés és a finanszírozás.

Az egyik lehetőséget az államilag garantált és évtizedekre rögzített – a piaci áraknak akár a dupláját is kitevő – áramátvételi árak jelentik. (Érdekesség, hogy az orosz Roszatom vezetője nemrég egy interjúban megjegyzés nélkül hagyta azt a felvetést, hogy egy általuk kivitelezett bővítés ebben a konstrukcióban akár 6000 milliárd forintba is kerülhet.) A másik lehetőség az, ha a felépülő új erőmű az orosz beruházói hitel visszafizetéséig orosz tulajdonban marad. Csakhogy az első verzió a rezsicsökkentés, míg a második a gazdasági szabadságharc retorikájának mond ellent (az államadósság elleni küzdelemnek pedig mindkettő) – nem véletlen, hogy a kormány minden módon igyekszik elkerülni, hogy a parlament előtt be kelljen számolnia a részletekről a tényleges döntés előtt.

Az ellenzéket mindenesetre sikerült mozgásba hozni az oroszokkal történő megegyezés belengetésével. Szél Bernadett lapunknak azt mondta: nem fog beválni az altatás és az időhúzás taktikája, ki fogják kényszeríteni az érdemi vitát a bővítés szükségességéről, társadalmi, gazdasági és környezeti hatásairól. Az LMP nyílt levelet írt Mesterházy Attila és Vona Gábor frakcióvezetőknek, hogy vállalják az álláspontjukat a választóik előtt, és támogassák egy politikai vitanap összehívását a bővítésről. A Párbeszéd Magyarországért parlamenti határozati javaslatot és atomtörvény-módosítást nyújtott be – előbbi előírná a szükséges és mindeddig hiányzó gazdaságossági és környezeti vizsgálatok elvégzését, illetve az adatok nyilvánosságra hozatalát, az utóbbi pedig többek között rögzítené, hogy Magyarországon atomerőmű csak állami tulajdonban működhet.