Jenci bácsi karácsonya
– Autóval megy csak a logisztika, hogy december 24–26. között mindenhová odaérjünk, a már jól begyakorolt koreográfia szerint. Pedig Pesten kell csak mozognunk, azon belül is csak két kerületben. És tisztázzuk előre, hogy mindenki csak a gyerekeknek szerez meglepetést. Egyszerűen képtelenek vagyunk ennyi embert megajándékozni – mondja az anyuka. B.-éknél, szintén csonka családban, az elköltözött, majd elvált apa jön autóval a gyerekekért, mert csak ő „motorizált”. De tekintettel kell lennie új feleségére és annak gyerekeire is: nem mindenki „kompatibilis” mindenkivel.
A C. családban az anya szintén egyedül neveli a gyerekét: az apának több kiskorú gyereke is van két anyától, de egyikkel sem él együtt. Anyának ez nem ismeretlen: az ő anyja őt is, mint egykét, teljesen egyedül nevelte fel. Hogy legyen valami családi hangulat, időnként meghívják a nagymama volt férjét is, aki nem apja anyának, viszont második feleségétől is elvált már régen. Végül a D. családban soha nem volt divat a karácsony: a gyerekeknek az anyjuk hagyományos zsidó nevelést adott, amibe ez nem fért volna bele.
Legalábbis eddig. Anya új párja ugyanis keresztény, és szülei szívesen látnak mindenkit karácsonyra. Így a gyerekek más szokásokat is megismernek. A négy család e sorok írójának közvetlen ismeretségi körében élt vagy él. Az egyik ezek közül a saját (volt) családja: maga is elvált. Ezen kívül elvált szülők második házasságából született, s gyerekkorában is csupa csonka családot látott maga körül – legalábbis nagyobb családi körben.
Nagybátyja, Jenci egyenesen hobbiházasodó és -váló volt, négy esküvővel, három bontóperrel. (Akárcsak Rejtő Jenő Wagner ura, aki Fülig Jimmynek bevallotta: többször nősült, de nem rosszakaratból...) Ha éjfélkor csöngettek az ajtón, tudtuk: Jenci lesz az, széles vigyorával, dendi megjelenésével, egy üveg konyakkal a bal kezében, a vadonatúj (és őszintén szólva mindig egyre lepukkantabb) nőjével pedig a jobban. Jenci számára a karácsony komoly problémát jelentett. –Még szerencse, hogy mindenütt egyszerre tartják, így gyorsabban túl vagyok rajta – panaszolta, mivel minden előző feleségével rosszban volt, így a különböző „almokban” született gyerekeit kvázi ellenséges környezetben kellett felkeresnie.
A karácsony, amit a szeretet ünnepeként is szoktak emlegetni, egyre többünket állít új próba elé: gyerekként, felnőttként is új embereket, családokat kell megszoknunk. Felnőttként például: milyen könyvet kapna szívesen élettársam anyja? Minek örülne párom kamaszgyereke? Mennyi időt legyek náluk ahhoz, hogy ne legyek a terhükre, de ne sértődjenek meg amiatt, hogy korán elsiettem? Éjszakára is ott marasztalnak szenteste („nem jár a BKV”): nem bántom-e meg őket azzal, ha nem szeretnék maradni...?
Az alapproblémában semmi meglepő nincsen, legfeljebb nem illik róla beszélni. „Ma Magyarországon minden második házasság válással végződik, és minden harmadik gyermek csonka családban nő fel... 2011-ben 652 válás jutott ezer házasságkötésre... Napjainkban egyre több gyermek kénytelen csonka családban felnőni”, sorjáznak a tények Weinzierl Anett Csonka családok Magyarországon című dolgozatában (2013). Az is ismert: a gyerekek általában az anyáknál nyernek elhelyezést a bontóperekben.
– A nyári időszakon kívül a karácsony az egyik legfőbb feszültségpont: nincs kellően szabályozva a kapcsolattartás mikéntje. Ennek tisztázására a gyámhatóság, illetve a családsegítő központok is többet tehetnének. Mindenesetre jobb, ha az apák előre felkészülnek a várható helyzetre – mondta el dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Tapasztalataik szerint az elváltaknál minden harmadik esetben problémás ez az ünnepi időszak: van, hogy az apára rácsapják az ajtót gyerekeinél, amikor átadná az ajándékot. „Vannak anyák, akik nem akarják elfogadni az apa szerepét a gyermekük életében, nevelésében, a bensőséges együttlétben, a kikapcsolódásban. Nagyon gyakran előfordul, hogy az apát új partnerükkel akarják helyettesíteni. Ezt sok apa tudomásul veszi, hiszen neki is van új párkapcsolata.
Ugyanakkor a gyerek tulajdonságai az apja által is meghatározottak: anya új partneréből nem lesz apapótlék.” „Az apám többször el- és visszaköltözött. Minden karácsonyt és születésnapot együtt ünnepeltünk. Kívülről persze ez elmebajnak tűnt. Akkor miért váltak el?” – teszi fel a kérdést Tóth Gábor Ákos, a Családrobbanás című, most megjelent e-kötet szerzője, aki az elvált szülei mintáját követve, mint állítja, maga is „visszaeső váló” lett. „Csak később jöttem rá, hogy főként azért, mert nem tanultam az ő esetükből. Képtelenek voltak végleg elvarrni a szálakat, és a válás után is azzal küszködtek, hogy megpróbálták feltárni, mi hiányzott az életükből”.
A szerző, mint mondja, szándéka szerint „önvédelmi könyvet” írt, és egyáltalán nem a karácsonyfa alá szánja ajándéknak, csak a megjelenés időzítése alakult éppen így korábbi, szintén a veszteségek (halál, öregedés) feldolgozásáról szóló munkái után. „Szó sincs arról, hogy recepteket vagy tanácsokat adjak: egy íróember kérdésfeltevései ezek. Előre fel kell készülnünk ahhoz, hogy az illúzióink ne szakadjanak el a valóságtól, és szembe tudjunk nézni a későbbi problémákkal”. – A karácsony felerősíti az érzelmeket: az újonnan elváltak esetében először fájdalomként jelenik meg. Pár év múlva már sikeresebb lehet a feldolgozás – állítja Singer Magdolna gyásztanácsadó, tréner, aki maga is kétszeresen elvált. „Gyermekes elváltak esetében a szentestéért harc szokott folyni: úgy véljük „az jár nekem”.
Ha már elhagyott a párom, akkor legalább most tegyen ki magáért, és ne akarja elorozni a gyerekeket éppen a legfőbb ünnepnapon – így gondolkodunk”. A szakember szerint különösen fájdalmas, ha az egyik szülő azzal szembesül, hogy a másik közben sikeres párkapcsolatot épített ki, esetleg meg is házasodott. „Karácsonykor nagyon bele lehet merülni az önsajnálatba.” Singer Magdolna a válást a család „átstrukturálódásaként” értelmezi. A szétvált, majd más formációban újjáalakult mozaikcsaládok élete sem egyszerű, „sokan belebuknak” – mondja, de vannak pozitív példák is. A karácsony a magányosok rémálma is, és ilyenkor különös felelősség hárul az illető környezetére. „Amikor magam is egyedül maradtam két gyerekkel, minden évben áthívtam egy idős nénit, hogy ne töltse egyedül az ünnepeket.”
– Apám részéről ez a felesége és a gyereke felé, azaz felém tett gesztus volt. Egy olyan férfié, aki közben már új családot alapított – mondja Tóth Gábor Ákos arról, miért járt vissza apja hozzájuk karácsonyozni a válást követően is. „Lelkiismeret-furdalása volt, és úgy érezte, törlesztenivalója van karácsonykor, ami ugye szent és sérthetetlen ünnep. Ám az öröm, a szeretet, a boldogság nem a Közért polcáról levehető dolgok. Ezekért az év 365 napján meg kell dolgozni, ami persze nem könnyű. A média azt sulykolja, hogy legyünk »happyk«, így a magánéletünket is megtanultuk marketingelni, olykor kegyes hazugságokkal”. A statisztikák szerint a válások közel fele kutya-macska együttélésnek vet véget, míg legalább ennyi esetben idillinek tűnő párkapcsolatokról derül ki, hogy a fenntartott látszat mögött lényegében praktikus érdekközösség munkálkodik, állítja Tóth.
„Gondolom, abban egyetérthetünk, hogy az előbbi esetben a válás megváltás mindkét fél számára, és a legkevésbé sem morfondíroznak azon, hogy velük ez miként történhetett meg. Ellenben a másik társaságnál, ahol az érzelem-érdek mérleg mutatója bizonytalanul billeg, nyilván számtalanszor felmerül a kérdés: hogyan jutottunk idáig, holott láttuk a rossz példákat. Igen, ők joggal hihették, hogy velük ez nem történhet meg, mert a rossz példákból levonták a konzekvenciákat. De ugyanúgy éltek tovább”. Csomagolták az ajándékokat, vágták be a fát a talpba, várták a halászlét, a szaloncukrot.
