Arra szólította fel nemrég egy televíziós interjúban az MSZP és az Együtt–PM vezetőit, hogy december tizedikéig kérjék saját fórumaik jóváhagyását az együttműködési tárgyalások újrakezdéséhez. Mi lesz december tizedike után, ha egyikük sem tesz ennek eleget?

Világosabb lesz a képlet, mint eddig; ennyi bizonyosan történni fog. A DK tisztább lelkiismerettel teheti tovább a dolgát december tizedike után, mert megtett mindent, amit lehetett a szélesebb összefogás érdekében.

A felkért felek viszont meglehetősen egyértelműen fogalmaznak. Bajnai Gordon a Népszabadságnak nyilatkozva azt mondta: a tárgyalások folytatásához előbb vissza kellene állítani az elveszített bizalmat, és bizonyítani, hogy mindenki kész szervezeti és személyi ambícióit is alárendelni a közös célnak. Botka László szocialista választmányi elnök pedig korábban azt mondta: újra lehet nyitni az ügyet, ha Gyurcsány Ferenc hátralép.

Minden kérdést meg lehet beszélni, ha le tudunk ülni egy asztalhoz és tudunk egymással beszélni. Szerintem ez az elintézési módja az ilyen ügyeknek.

Korábban ön azt mondta, hogy amikor eljön az ideje, akkor tesz majd egy méltányos és nagyvonalú ajánlatot az MSZP és az Együtt–PM felé. Mikor teszi meg, és mit fog tartalmazni?

A választási kampányhoz, illetve a választásokhoz közeledve. A tartalmát illetően pedig mindig is világosan fogalmaztunk. Támogatottságunkkal arányos képviseletet igényelnek választóink, és ez nagyon helyes. De mi, felelősségérzetből meg politikai gesztusból, ennél valamivel kevesebbet fogunk kérni. De csak olyan megállapodást fogunk tudni elfogadni, ami kölcsönös, arányos engedményekre épül.

Nemrég mutatta be a Demokratikus Koalíció választási programjának első tizenhat pontját. Ebben számos olyan vállalás is szerepel, amely kisebb vagy nagyobb mértékben, de szembemegy azzal, amit az MSZP és az Együtt–PM közösen ajánl a választóknak. Ilyen például a családi adókedvezmény kérdése, a határon túliak szavazati joga, a felsőoktatás ingyenessége, vagy éppen a nyugdíjrendszer átalakítása. Hogyan lehet ezeket összefésülni vagy akár egy későbbi, közös kormányzás során hitelesen képviselni?

Talán úgy is fogalmazhatna, hogy az MSZP meg az Együtt–PM jön velünk szembe. Attól függ, honnan nézzük. Azért vagyunk külön pártban, mert sok mindenről mást gondolunk. A választási szövetség arról szól, hogy a köztársaságot feldúló Orbán Viktor rendszerét leváltsuk. Ha sikerül többséget szerezni, akkor elindul majd egy koalíciós tárgyalás. Az érett demokráciának számító Németországban is jó két hónap kellett a koalíciós megállapodáshoz még két, egyébként alapvetően középen politizáló pártnak is. A politika kölcsönös kompromisszumok sorozata. Mi erre készen állunk. Egyik ügyben mi, másik ügyben pedig majd más fog engedni. A baloldal színes világot alkot, ránk nem igaz, hogy „egy a tábor, egy a zászló”.

A választási pontok között az egyik leghangsúlyosabb a vatikáni szerződés azonnali felmondása és újratárgyalása kormányra kerülés esetén. Kevesen emlékeznek rá, de ezt a megállapodást még Horn Gyula kötötte annak idején. Ön szerint rosszul tette?

Horn Gyulát minden bizonnyal jó szándék vezette, de akarva-akaratlanul teret nyitott a politikai klerikalizmusnak. Annak, hogy bizonyos egyházak számára nem az volt a legfontosabb, hogy miként keressék az üdvözülést híveik, hanem hogy miként vegyenek részt a lelkek feletti uralom kiépítésében az államhatalommal olykor együttműködve. A vatikáni szerződés következményeként egyre több privilégiumot élveznek az egyházak: iskoláik több támogatást kaptak, mint az önkormányzati iskolák, bevételeik nagy része után ma sem kell adózniuk, de a számviteli törvények sem vonatkoztak rájuk; hogy csak néhány példát mondjak. Miért kellene a hívek adójának felajánlott egy százalékán felül az államnak további támogatást nyújtania a hitéleti tevékenységhez? Minden egyházi privilégiumot le kell törni. Ezért kell első lépésként felmondani, majd újratárgyalni a vatikáni szerződést. Semmi előjog és semmi hátrány.

Kiszámolták, hogy az önök által javasolt programpontok mennyibe kerülnének a törékeny államháztartásnak? Tartható-e például a háromszázalékos hiánycél?

Ez nem egy költekező program. Miért kerül az többe, ha két tannyelvűvé teszünk minden iskolát? A testnevelés- és informatikatanárok sokaságát kell majd első lépésben angolra képeznünk, de ezt uniós forrásokból fizetjük. Az iskolapadokba vásárolt számítógépeket és a szükséges új oktatási anyagokat is örömmel fizeti az Európai Unió. Nem kerül több pénzbe, ha egyéni nyugdíjszámlákat vezetünk majd mindenkinek, és azon jóváírjuk a Fidesz által ellopott magánnyugdíj-befizetéseket is. Ez nem pénzről szól, hanem egy új magyar polgári világról. Felelősségről, szabadságról, önállóságról. Olyan világról, amelyben a gyermekeink életesélye között nincs szakadéknyi különbség. Megnyugtatom a választókat, nem költjük az ország pénzét, mert az az ő pénzük. Ami pedig a hiánycél tartását illeti: a DK megteremtené az euró bevezetésének feltételeit 2018-ig, tehát fegyelmezetten kell bánni az adófizetők pénzével. Ezért nem több költésre, hanem a meglévő források igazságosabb, arányosabb és jövőt építő elosztására, felhasználására van szükség. Úgy tud ez a program szociáldemokrata lenni, hogy egyébként nem követi a szociáldemokraták régi, költekezős hagyományát.

Orbán Viktor szerint nem években, de akár évtizedekben lehet csak az euró bevezetéséről gondolkodni.

Az euró bevezetésének feltételei egy fegyelmezett költségvetési pályán megteremthetők. Az euró bevezetése történelmi kérdés, amely eldönti az ország jövőjét. Közelebb akarunk-e kerülni Európához, elfogadjuk-e, hogy ennek a folyamatnak a vége egy Európai Egyesült Államokhoz hasonló képződmény lesz, vagy maradunk a kétutas politikánál Nyugat és Kelet határán? Orbán Viktor ez utóbbira szavaz, mi pedig az előbbire. Ez nem technikai ügy, hanem történelmi útválasztás.

A kormánypártok szóvivői rendszerint arról beszélnek, hogy ha újra a baloldal – benne Gyurcsány Ferenccel – kerül hatalomra, akkor bizonyosan megszünteti a rezsicsökkentést, és újra emelkedni fognak az árak. Egy esetleges kormányváltás után a DK mit fog képviselni a rezsipolitikával kapcsolatban?

Ne fogadjuk el a jobboldal nyelvezetét ebben a kérdésben sem, és mondjuk ki nyugodtan, hogy ez egy „rezsihazugság”. Ennek a politikának nagyjából vége van, hiszen nem lehet minden évben húsz százalékot csökkenteni az árakon. Ennek a politikának megvan a maga természetes korlátja. Lehet nonprofittá tenni a közszolgáltatásoknak ezt a területét, de ha nincs nyereség, akkor például hogyan finanszírozzuk a beruházásokat? Az adófizetők pénzéből? De így azok is fizetik mondjuk a gázhálózat fejlesztését, akik fával fűtenek. Igazságos ez? Szerintünk nem. Ez a politika végül megöli önmagát. Csak az a kérdés, hogy egy év kell neki, vagy annál valamivel több. Nem lehet felelőtlenül csökkenteni az árakat. Ha ez ilyen egyszerű lenne, hozhatnának egy törvényt, amely mindennek lecsökkenti az árát húsz százalékkal. Miért nem valósítják meg? Megmondom: mert nem lehet.

És ön miért nem valósította meg a most meghirdetett elképzeléseket még kormányon? Vagy akkor még mást gondolt?

Az a politika, amit én képviselek, régóta ugyanabba az irányba mutat. Mindig is ezt a filozófiát képviseltem. Ez a szabadelvű balközép polgári politika az, ami elválaszt minket a szocialistáktól. Tehát az, hogy a polgári közép felé kell menni egy felelős programmal, vagy ígérgetni minden társadalmi csoportnak. Mi előbbit választottuk. Az ember nem adja fel az elveit csak azért, mert éppen kisebbségben van. Az a helyes, ha mindenki ahhoz keres támogatókat, amiben hisz. Felemelő úgy politikát csinálni, hogy nem kell súlyos kompromisszumokat kötnünk saját meggyőződésünk ellenében. Hitt elveimben nem változtam, de abban kétségtelenül, hogy talán a vereségek hatására is érettebb és megfontoltabb lettem. Ma már többször és többet hallgatok. Ebben a tizenhat pontban is az elnökség sokhétnyi munkája fekszik. Nem diktálok, sokkal inkább szervezem és irányítom a közös munkát.

Visszakanyarodva december tizedikére: ha nem kap választ a kezdeményezésére, ultimátumára, akkor másnap ugyanolyan hevülettel fogja továbbra is szorgalmazni a teljes összefogást, vagy ezután már ön is lezártnak tekinti az ügyet, és a saját kampányára koncentrál?

Akkor is tovább fogom, fogjuk mondani. A december tizedikei határidő azért született, mert az elmúlt napokban többen is azt mondták: a megállapodásnak a DK és a DK elnöke az akadálya. Erre mondtam azt, hogy akkor viselkedjünk férfiasan, és beszéljük meg. Nem hagyhatjuk kétségek között a választókat. Legyünk annyira bátrak, hogy egymás szemébe nézve mondjuk el, amit gondolunk. De nem ultimálok. Nem is tehetem, mert semmilyen retorziót nem helyeztem, nem helyezhettem kilátásba. Szerintem ne vegyék át a jobboldali sajtó hazug szóhasználatát. És ön se tegye! Egyébként meg nem fog megváltozni a politikánk december tizedike után sem. Miért változna meg? Csak azért, mert a Népszabadság ezzel nem ért egyet, és ennek hangot is ad egy szerkesztőségi cikkben? Tudom, hogy ebben a kérdésben egy elkötelezett lapnak adok most interjút. Tegyük hozzá, olyan lapnak, amely részben az MSZP tulajdonában van. Lehet, hogy a Népszabadság szemüvegén keresztül ez nem érthető, de mi nem a Népszabadság vagy az MSZP szemüvegén akarjuk nézni a világot. Mi szabadelvű, szókimondó balközép demokraták vagyunk.