A NAV feljelentette önt, de változik egy picit az áfaláncok ellenőrzésének rendje, esetleg hatékonyabb lehet az ellenőrzés. Most nyert vagy vesztett?

Egyik sem. Ez még hosszú harc lesz. Nyilvánvaló, hogy az én fellépésem következménye a rendelkezések módosítása, bár azért az még mindig kérdés, hogy a láncok tetején álló haszonélvezők, a kiemelt adózók, a multik ellen is folyhatnak-e majd vizsgálatok? De az biztos, már ők is látják, hogy tarthatatlan helyzetbe kerültek. Ezért is próbálnak engem besározni csúsztatásokkal, alaptalan vádakkal. Azon gondolkodom, én jelentem fel őket rágalmazásért. Várható volt a támadás is. Védekeznek minden módszerrel, mert ismernek. Tudják, hogy vannak olyan bizonyítékaim, amelyek alátámasztják, hogy igenis működik a NAV-on belül a multikat védő rendszer.

Sokat beszélt már erről. De arról nem igazán, miként jött rá minderre?

Olyat vettem észre 2009-ben, amit addig még senki az adóhivatalban. Akkor dolgoztam ki egy módszert arra, miként lehet egy-két szereplő lefülelése után az egész országos hálózatot feltárni. Az adóhivatalnál 2011-ben tettem le az első ilyen munkát: egy részletes, tanulmányszerű feljelentést. Amikor az elkészült, belevágtam a gabonás áfaláncokat feltáró projektbe.

De nem volt adóellenőr...

Néha besegítettem az ellenőrzésekbe, de soha nem voltam revizor. A láncolatos, határokon átnyúló ellenőrzésekkel több mint tíz éve foglalkoztam. Olyan módszereket, eljárásokat dolgoztam ki, amelyeket ma is sok ellenőr használ. Az eredményeim miatt sokkal szabadabban mozoghattam a rendszerben, és ezt egészen addig tolerálták is, amíg el nem jutottam a legnagyobb adózókig, és észre nem vettem, hogy milyen működési problémák vannak a velük foglalkozó igazgatóságon.

Csakhogy nem az országos hivatalnál dolgozott, egy megyei, majd egy regionális hivatalnál volt ügykezelő.

Sehol sem egy-egy üggyel foglalkoztam. Amit csak lehetett, összeszedtem egy-egy témakörben, és elég komplex ügyeket állítottam össze.

Mi volt a munkája?

Főként feljelentéstervezeteket írtam. De végig nagyon érdekelt ezeknek a hálózatoknak a szervezettsége.

A revizorok jelentései alapján írta tehát ezeket a tervezeteket...

A revizorok jelentései alapján, az adatbázisok adatait felhasználva, komoly elemzői munkát hozzátéve írtam ezeket a dokumentumokat.

És mindebből hogyan következtek az új módszerek meg a felfedezések?

Rájöttem, hogy az áfaanalitika elemzésére alapozva fel lehet fejteni egész országos maffiahálózatokat, be lehet mutatni a működésüket, meg lehet találni az összes szereplőt és a szervezőket is.

Hogy fért hozzá ezekhez az adatokhoz?

Revizor kollegáktól kaptam.

De ez nem szabályos.

Miért ne lenne az?

A belső szabályzatok szerint nem férhetett hozzá ezekhez az anyagokhoz, hiszen nem ezzel foglalkozott.

Hozzáférhettem. Nem volt ezzel semmi gond. Emiatt senki nem szólt. Régiós ellenőrzési szakkoordinátor voltam az utolsó időkben. Volt egy olyan országos ügyem, amit én indítottam el, megkaptuk az országos koordinációs feladatot, és ezért még a kiemelt adózók adataihoz is hozzáfértem.

Egyetlenegy ügyben...

Ez egy komplett ellenőrzési projekt volt. Ennek a végén állítottak meg. Felkértek, hogy szűrjek adatokat és végezzek elemzéseket egy országos ügyben. Az más kérdés, hogy volt, amit ehhez magánszorgalomból hozzácsaptam, mert egész szektorok komplex elemzését próbáltam elvégezni.

Így mondjuk érthető, hogy nem végzett gyorsan. De nem szóltak magára, hogy ágazati vizsgálatra már nincs jogosultsága, hiszen semmi köze ahhoz az adott ügyhöz. A NAV rendszere minden belépést regisztrál...

Így van. De ezek szerint volt jogosultságom ehhez, mert nem szóltak. Ezen én is csodálkoztam. Senki nem állított le.

 Most akkor leállították, vagy sem?

2012 nyarán már azt mondták, hogy hagyjuk abba. Októberig kifuttattuk az ügyeket, majd közölték, hogy „András, többet ezzel a területtel nem foglalkozhatsz!” Azzal a területtel és módszerrel, amit én dolgoztam ki!

Megsértődött?

Abból, amit eddig tettem, az látszik, hogy sértettségből léptem volna ki?

Folyamatosan szidja a főnökeit.

Nem az egyes személyek érdekelnek. Tudom, hogy kik a felelősek a rossz rendszerért, ami ma működik. Amikor feltártam egy szektor működését, akkor azt is megnéztem, miként reagált erre a NAV mint szervezet. Feltártam az egyes cégtörténeteket: milyen vizsgálatok voltak, azok milyen megállapításokkal zárultak. Ebből jöttem rá, hogy működik egy védelmi rendszer a hivatalban. Ezért mentem a kormányhoz. Kitaláltam valamit, kidolgoztam egy új módszertant, folytatni szerettem volna. Ott akartam dolgozni, csinálni, amit addig. Rogán Antal valamit segített, el is indult egy vizsgálat, de aztán semmi. Lázár János nem tett semmit. Ezek után egy választásom maradt, hogy kilépek a nyilvánosság elé.

Ha ennyire jól dolgozott, miért nem léptették elő 14 év alatt?

Mindig rendszerkritikus voltam. Nemcsak az adóhivatalban, de akkor is, amikor önkormányzati képviselő voltam. Az adóhatóság egy bürokratikus szervezet, és én valóban sokszor feszegettem a határokat. Voltak azért, akik szóltak, hogy ezt már nem kéne így csinálni. De mindig hozzá tudtam jutni a szükséges adatokhoz.

Nem lehet, hogy kicsit túlmozgásos?

Sokszor terjesztettem ki olyan irányba a vizsgálódásaimat, amit nem kértek a vezetőim. Viszont amikor letettem a végén a produktumot az asztalra, mondjuk egy feljelentést vagy határozatot, akkor mindig elégedettek voltak.

A munkája az volt, hogy feljelentéseket és határozatokat fogalmazzon.

De mindig kapcsolódtak ehhez az átfogó vizsgálataim. Három évvel ezelőtt, még a megyénél mi minden iratot lemásoltunk, hátha szükség lesz rájuk. Ezek között fedeztem fel egy nagy gabonakereskedő céget, amelyik sokszor felbukkant az áfaügyekben érintett társaságok partnereként. Amikor felkerültem a régióhoz, elővettem ezeket a dolgokat. Rögtön tettem is egy javaslatot a Kiemelt Adózók Igazgatóságának, azon információk alapján, amelyeket mellékesen szereztem meg. El is rendeltek ennél a cégnél utólagos vizsgálatot. 

Akkor mi a problémája?

Nem kiutalás előtti vizsgálatot rendeltek el. Ennek a cégnek akkor is fizették vissza a számlájára az áfát, amikor már tudták, hogy érintett lehet áfalánccsalásban. Akkor is kapott pénzt, amikor egy sofőr nyilatkozata alapján 50-60 milliós beszerzése bukott meg. Az én nyomásom kellett ahhoz, hogy ezeknél a cégeknél vizsgálat induljon. Ha én nem vagyok, semmi nem történt volna.

Ellenőrzési szakkoordinátor volt egy regionális igazgatóságon. És magán múlt? Egyedül lépett fel a korrupt szervezet és a multinacionális cég ellen? Ez kicsit túlzás!

Ketten voltunk, de így történt. Azért rendeltek el utólagos vizsgálatot ennél a cégnél, és azért indult kiutalás előtti ellenőrzés három multinacionális társaságnál, mert felléptünk ennek érdekében. Ezért nem akartam nyilvánosság elé lépni. Azért veszélyes, amit most csinálok, mert nemcsak az adóhivatali vezetőket haragítottam magamra, de azok a maffiaszerűen működő hálózatok is megtudták, hogy ki miatt nem kapnak pénzt, amelyeket lelepleztem. Engem akkor állítottak félre, amikor már nem lehetett mást csinálni, mint a multiknál is elrendelni a vizsgálatot. Akkor azok az erők, amelyek a rendszer működését veszélyeztetve látták, megpróbáltak kiszorítani.

Kik ezek az erők?

Adóhivatali vezetők, akiket igen erős emberek támogatnak. Nagy gazdasági potentátok és politikai háttéremberek segítik őket. Mindegyiket nem is tudom, hogy kicsoda. Mindegyiket nem tudtuk megfejteni, de sejtéseink azért vannak, hogy kik állnak mindezek mögött.

Miért beszél többes számban? "Sejtjük", "nem tudtuk"...

Többen foglalkoztunk ezzel a témával. Egy kollégám is, akivel egy helyen dolgoztunk. Aztán másokkal is megismerkedtem. Hasonló területen mozogtunk, hasonló problémákat vettünk észre.

Hogy találkoztak? Van klubja a lázadó NAV-dolgozóknak?

Futólag ismertem az egyiküket. Őt később félreállították, majd valahogy egymásra találtunk.

Hányan vannak akkor?

Páran vagyunk, akikkel közvetlenül egyeztettem arról, hogy nyilvánosságra kell hozni ezt az ügyet, ám végül ők nem vállalták, hogy kiállnak velem együtt.

Hányan? Hárman? Négyen? Öten?

Három-négy körülbelül. Ám sokkal több olyan ember van, aki korrupciós cselekményekről tud, csak még nem meri vállalni sem a nyilvánosságot, sem azt, hogy most szóba álljon velem.

Hogyan maradt akkor a három-négy ember közül egyedül, aki előjött?

Nekem is voltak fenntartásaim. Egzisztenciákról is szó van.

Családja van?

Van, de róluk nem szeretnék beszélni. Nem is tetszik nekik ez az egész felhajtás, rosszul esik nekik. Ők is felmérik ennek a kockázatát. Nem tudom, mi az bennem, ami miatt én álltam elő.

A többi kolléga szerette Önt?

Támadtak azzal is, hogy nem tudtam jól együttműködni. Én azokkal a vezetőkkel nem jöttem jól ki, akik akadályoztak. A kollégákkal nagyon jól együtt tudtam dolgozni. A hivatali vezetőknek a jó kapcsolatteremtő képességem volt az egyik problémája. Akkor is el tudtam kérni az anyagot a revizoroktól, amikor már megmondták nekik, hogy velem nem is beszélhetnek közvetlenül. Volt abból konfliktus, hogy nekem Zalától Békésig tartani kellett a kapcsolatot a revizorokkal. Közölték is velük, hogy ha én kérek valamit, akkor csak a főnökökön át tehetem ezt meg.

Én se örülnék, ha a munkatársaim állandóan megkerülnék a hivatali utat.

Ez volt a feladatom. Ki voltam jelölve, mint országos koordinátor. Lassították, akadályozták a munkámat azzal, hogy feljegyzéseket, megkereséseket kellett írogatni olyanokról, amit egy telefonnal el lehetett volna intézni.

Minden hivatalban van bürokrácia. Az adóhivatalban ez még indokolt is lehet: titkokat kezelnek.

Egyes vezetők tudni akartak minden lépésről, így akarták kontroll alatt tartani a vizsgálatokat. Attól tartottak, hogy esetleg addig terjed majd a vizsgálatom, ameddig ők már ezt nem szeretnék.

Vagy attól, hogy be akar avatkozni az ő munkájukba.

De ha én értettem hozzá? Tudták, hogy képes vagyok felfejteni komplett szektorok működését. Nem az lett volna a normális, hogy megkérnek, hogy nézzem át, mit lehet tenni? Nem kellett volna behívni a központba és rám bízni mondjuk a cukor- vagy a hússzektor ügyeinek a feltárását?

Nem tették. Ez nem sértettség?

Ez nem egy-két ember ellen szól. Óriási költségvetési károkról van szó. Ez mindenkit érint. Sok álmatlan éjszaka van ebben. Olyan emberekig, olyan összegekig jutottunk el, hogy tudtuk: ha most valaki szól valakinek rólunk, akkor végünk. Irdatlan nagy nyomás volt bennem, hogy ennyi mindent megtudtam. Az, hogy nyilvánosságra hoztam mindezt, megkönnyebbülés. Megkönnyebbülés, hogy mindezt elmondhattam.

Most akkor élvezi a nyilvánosságot?

Dehogy, nem akartam én kiállni a célkeresztbe. Még az utolsó pillanatban is úgy gondoltam, hogy elegendő lesz csak az ügyészségre menni, megtenni a feljelentést, aztán megvárni, hogy mi történik. Csak akkor akartam nyilvánosságra hozni az egészet, ha ott sem foglalkoznak vele érdemben. Ám azt mondták, hogy azokhoz a cégekhez, amelyek a feljelentésemben szerepelnek, rögtön el fog jutni a hír. A nyilvánosság talán meg tud védeni. De én ezt valamennyire küldetésnek is érzem. Dolgoztam valamin 14 éven keresztül, felhalmoztam tudást, beleöltem energiát, szabadidőt, majd félreállítottak, azt mondták, ezután tyúkperekkel foglalkozzak. Közben láttam, kik és milyen módon próbálják korrumpálni a szervezetet. Hogy lehet ezzel élni? Döntenem kellett, hogy kidobom-e az ablakon az egész életemet, vagy kiállok a nyilvánosság elé. Ez nem sértettség. Egy ügyért dolgozunk. Van egy civil segítőm, Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, aki segít a nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni. A kezdetektől fogva azt mondtam, hogy ez uniós szintű probléma, így ki kell lépnünk nemzetközi szintre is. Küldtem egy tanulmányt az Európai Bizottságnak, várjuk a választ onnan is, csak még nem reagáltak. Olyan javaslatokat írtam le ott, amilyeneket még senki nem tett a régióból.

Ne mondja, hogy Horváth András régiós ügykezelő ad megoldást az Európai Bizottságnak a láncolatos ügyletek megoldására!

Az Európai Unió több mint egy éve foglalkozik a kérdéssel.

Mióta létezik egységes piac, foglalkozik vele!

Nem. Valami egy-másfél éve megváltozott. Magyarországot felszólította a bizottság, hogy növelje az ellenőrzés hatékonyságát.

Minden évben felszólítja. Ez standard szöveg.

Látják Brüsszelben is, hogy hatékonyabb működés kell. Először mondtam ki a hivatalban, hogy a román fordított áfa 2011-es bevezetése miatt a csalók átjöttek Magyarországra. Ezért növekedett meg itthon az áfacsalások mértéke.

Ez egyszeregy. Evidencia. Ha Romániában leviszik az áfakulcsot, vagy fordított áfát vezetnek be, a láncolatos ügyletekkel a környező országokba mennek, és viszont.

De nem beszélt róla senki. Nem kommunikálták. Ezt a kérdést komplexen kell kezelni, uniós szinten, az országok között egyeztetve. Ha itt csökkentik egy termék áfáját, akkor a csalás a másik országban fog jelentkezni. Ezt mondtam: gondolkodjon már el az Európai Unió, foglalkozzon már ilyen szinten a kérdéssel! Egymást ütjük! Csináljunk már valamit!

Az áfa kulcsa tagállami döntés, az áfairányelv uniós szintű szabály, az adójog egységesítéséről, az önrendelkezésről éles vita zajlik. Nem mondja, hogy maga jött rá arra, hogy új uniós szintű áfaszabályozás kellene!

Miért nem jelezték ezt a Hivataltól? Én is ezt kérdezem! Miért nekem kell ezt jelezni? Amikor szóltam vezetőknek, hogy a román döntés miatt jönnek át a csalók, azt mondták: tudjuk!

Persze. Nyilvánvaló volt.

De akkor miért nem léptek azonnal? Miért nem csökkentették akkor nálunk is az áfát?

Kiszámolta, mekkora azonnali bevételkiesést jelent az élelmiszerek áfájának csökkentése?

Nem kellett volna annyira felvinni eleve.

A magas áfából, az országok közötti kulcsok különbségéből és a rendszerből eleve adódnak a láncolatos csalások. Ez ismert. Amit ön állít, hogy ennek vizsgálatára nem jutott megfelelő kapacitás, erő. Ez belső szervezeti ügy.

Nem csak ez a probléma. Ott óriási korrupció van, amikor a szervezet félreállítja azokat az embereket, akik ezt próbálják vizsgálni. Ma egy vezető következmény nélkül állíthatja félre, küldheti parkolópályára azokat az embereket, akik ilyen ügyeket vizsgálnak, szüntethet meg szervezeti egységeket!

Ez sem sértettség? Hiszen a barátait bántották...

Ezek a legjobb szakmai kollégáim. Nem egyedül rólam van szó. Én a revizorok problémáiról is írtam. Ők is megpróbálnak tisztességesen működni, de ebben a rendszerben nem tudnak.

Azt mondta, hárman-négyen vannak önnel együtt.

Azok, akik folyamatosan beszéltünk erről és dolgoztunk a témán. Sokkal többen vannak, akik látják ezeket a problémákat, csak nem állt össze egy nagyobb csapat. Én próbálkoztam másokkal is. Volt, aki azt mondta, hogy hagyjuk inkább az egészet. Voltak, akik önállóan is próbáltak valamit tenni. Volt kollégám, aki a NAV vezetése, és volt, aki a kormányzat felé jelezte a gondokat. Például egyikük megkereste Varga Mihályt is. Róla korábban nem is tudtunk.

Hogyan állt össze a mostani csapat? Értem, hogy páran beszélgettek. De hogy került a képbe a Levegő Munkacsoport, meg a sajtó...

Egy éve vettem fel a kapcsolatot Lukács Andrással.

Egy éve kereste meg Lázár Jánost is Révész Máriuszon keresztül. Lukács Andrásssal ez előtt vagy ez után lépett kapcsolatba?

Ez utána volt. A közigazgatási szinten már rég akadályokba ütköztem. Miután megkerestem Révész Máriuszt, és láttam, hogy őt ez nem érdekli tovább, hogy a politikának sem érdekes ez a dolog, akkor eldöntöttem, hogy meg kell keressük, akit csak lehet.

Akkor ment el Lukács Andráshoz.

Igen, ez után talákoztunk. De közvetítők révén azért már korábban is kapcsolatban voltunk, valahogy megtaláltak. Tapogatóztak nálam, és aztán egy éve találkoztunk is. Sokat beszélgettünk a dologról. Az első akciónk az volt, hogy az Európai Bizottsághoz fordultunk. Lukács András kivitte az egyik tanulmányomat, és pár napra rá az épp idelátogató IMF–EU-küldöttség fel is szólította Magyarországot, hogy javítsa az ellenőrzés hatékonyságát.

Maguk nélkül ez se ment volna? Az IMF és az EU a tanulmányból tudta meg, hogy itt gondok vannak az ellenőrzéssel és az adómorállal?

Pont azzal az emberrel vettük fel a kapcsolatot, aki utána ezt a kijelentést tette.

Mi történt tavaly november és idén október között? Annyit tudni: befucscsolt minden, Révész Máriusz nem jelzett vissza. Találkozott Lukács Andrással, amint mondja: valahogy. Elmentek az unióhoz, majd utána szünet. Mit csináltak nyolc hónapon át? Mire vártak?

Rengeteg tanulmányt írtam. Megírtam a feljelentést is. Lukács András nemzetközi szinten egyeztetett, még egy konferencián is járt Brüsszelben. Közben egyeztettem a kollégákkal, akiket szerettem volna nyilvánosan is magam mellé állítani. Az utolsó pillanatig próbáltuk őket meggyőzni erről, de ők csak úgy léptek volna ki, ha van egzisztenciális biztonság a háttérben.

Arra készült, hogy ez lesz? Nyilatkozatok, óriási érdeklődés...

Erre nem számítottam. Amikor egyeztettünk pár hónapja, azon izgultunk, hogy el fogunk késni a nyilvánossággal. Azt gondoltuk, jön a választási kampány, és csak azzal fognak foglalkozni, velünk már nem. Nem gondoltuk, hogy ekkora bombát robbantunk.

Nem fél a tizenöt perc hírnévtől?

Mindenki azt mondja, hogy el fognak felejteni. De ha ez így lesz, akkor nekem is végem. Sokan várnak arra, hogy ez elfelejtődjék, és vissza tudjanak csapni.

Mit tervezett az elején? Hogyan gondolta, mi lesz ezután?

Azt reméltem, hogy a nyilvánosság, a közvélemény arra szorítja majd a kormányzatot, hogy érvényesítse azokat a változásokat az adóhivatalnál, amelyeket én korábban le is írtam nekik.

Rendben, de önnel mi lesz? Nyugdíjba vonul?

A nyugdíj még messze van.

De hát tizennégy éven át semmi mást nem csinált, csak jelentéseket írt. Ehhez ért. Mihez kezd ezután?

A közigazgatásban nem tudok dolgozni, pedig igazgatásszervező a szakmám, Államigazgatási Főiskolát végeztem. Az adószakmába se mehetek, hiszen az adótanácsadóknak épp azok a cégek az ügyfelei, amelyekkel nekem problémám van. Nem tudom, mi lesz a jövő.

Politikára nem gondolt? Ki tudná használni, hogy ilyen nagy az ismertsége.

Ha lesz ilyen felkérés, gyorsan kell majd döntenem, mert itt a kampány.

Választási gyűlésekre is meghívták. Tiszta a keze. Van önkormányzati képviselői tapasztalata. Ez jó esély.

Meglátjuk, mi lesz a következő hetekben.

Benne van a pakliban?

Nyilvánvaló. De nem azért álltam ki, hogy politikus legyek. A kezdetektől tudtuk: csak az jelent védelmet nekem, ha valamilyen szinten megmaradok közszereplőként. De lehet, hogy a civil szférában kell majd ezt megteremteni.

Melyik párt a befutó?

Senki nem keresett meg hivatalosan. Az igaz, hogy Ángyán Józseffel együttműködünk, támogatjuk egymást, és ott voltam az új szervezet, a Tisztesség és Emberség Szövetség zászlóbontásán. Vele és Hadházy Ákossal (a trafikügyben a pártalapú osztogatásra bizonyítékkal szolgáló szekszárdi volt fideszes képviselő – a szerk.) egyeztettünk is a hogyan továbbról.

Valami alakul?

Valamit szeretnénk. Annyira sok közös van a sorsunkban, meg abban, amire felhívtuk a figyelmet! Amikor nyáron Ángyán József lakossági fórumán jártam, és arról beszélt, mi folyik földügyekben, csak néztem: az egész pont ugyanúgy áll az adóhivatalra is. A szívemből szólt. Teljesen természetes, hogy keresem velük a kapcsolatot. De fogalmam sincs, mi lesz a jövőben. Ez nem csak rajtam áll, kétoldalú dolog. Az se mindegy, az egész mostani ügy hova fut ki. Nincs még megállapodás, közös elhatározás se. De mit tudok mást csinálni?

„Nem akartam én kiállni a célkeresztbe”FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS