„Itt az ideje annak, hogy a cigányság rájöjjön arra: sem a jobb-, sem a baloldalhoz nem tartozunk, mert mi, cigányok nem kellünk senkinek sem.” Ebből a deklarált megfontolásból jött létre a Magyarországi Cigány Párt (MCP). 

A Miskolcon megalakított párt, amelynek szóvivőként Horváth Aladár az egyik frontembere, a hét végén létrehozza fővárosi szervezetét, és bejelenti, hogy elindul a parlamenti választáson.

Az MCP tavaly ősszel alakult meg, miután a szélsőjobboldal romaellenes felvonulást tartott az avasi lakótelepen. A párt elnöke a jelenleg nyugdíjas építőipari kisvállalkozó, Horváth József. A fővárosban a múlt hónapban rendezett Roma Büszkeség Napja volt az első olyan alkalom, amikor a párt demonstratív módon megjelent a szélesebb nyilvánosság előtt. Horváth Aladár is ezen a napon lépett be az MCP-be.

A pártnak megközelítőleg ötezer tagja van, egyelőre főleg borsodiak – mondta a szóvivő. – Borsodon kívül – folytatta Horváth Aladár – eddig Szabolcsban, Hajdúban és Nógrádban alakult megyei alapszervezet. A hét végén Heves megye és Budapest van soron, a jövő héten Vas és Zala. A tervek szerint december végéig a romák által tíz legsűrűbben lakott megyében létrejön a helyi szervezet.

„Nem kötünk szövetséget se jobboldali, se baloldali pártokkal. Mind a 106 egyéni körzetben állítunk jelöltet, célunk az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése” – jelentette ki a szóvivő. Várják új tagok és támogatók jelentkezését: az eddigi költségeket Horváth József elnök a saját pénzéből fedezte.

Horváth Aladár a rendszerváltás idején a Roma Parlament és a Phralipe egyik meghatározó politikusa, 1990–1994 között pedig az SZDSZ színeiben parlamenti képviselő volt. Később az általa alapított Roma Polgárjogi Alapítványt, majd a Polgárjogi Mozgalmat, közben néhány hónapig az Országos Cigány Önkormányzatot is vezette. A 2010-es választáson az edelényi körzetben független jelöltként szállt ringbe, de másfél százalékkal az utolsó helyen végzett.

A kudarc hatására bejelentette, hogy visszavonul a közélettől. Rá két évvel azonban ismét aktivizálta magát, és próbált új polgárjogi mozgalmat szervezni, elutasítva az etnikai politizálást. Most mégis egy etnikai pártban vállal vezető tisztséget.

„A faji és társadalmi kirekesztés intézményesült a közigazgatásban, ez a szemlélet vált uralkodóvá a mindennapokban is. Elkülönítettek bennünket, harmadik világbeli nyomorba taszított közösségeinket kápók és vajdák uralma alá hajtották. A demokrácia felszámolódott, egy új vészkorszak előjeleit látom, ezért szakítanom kell a »színvak« politizálással” – ezzel indokolta, miért változtatott álláspontján. Közlése szerint elfogytak az erőszakmentes polgárjogi küzdelem eszközei. Bár a jövő évi parlamenti választáson lesz külön roma nemzetiségi lista egy „díszképviselővel”, de az csak „darutoll a következő parlament kalapján”. Ráadásul azok, akik nemzetiségi listára szavaznak, elveszítik a jogukat arra, hogy pártra is voksoljanak. Az MCP ezért így fogalmazta meg kampánya jelmondatát: „Ne regisztrálj! – helyette cigányként szavazz a saját pártodra!”

A párt azzal számol, hogy körülbelül félmillió cigány választó van, és ebből több mint 250 ezer el is megy szavazni. Horváth Aladár azonban ennél jóval szélesebb bázisra szeretne építkezni. Annak ellenére, hogy az elnevezésben a cigány szó szerepel, az MCP valamennyi szegénységben élő magyar állampolgár érdekeit kívánja képviselni, mert „ma a hatalom szemében mindenki cigány, aki szegény”.

A korábbi roma pártkezdeményezések csekély sikerrel jártak, de Horváth Aladár szerint most más a helyzet. 2010-ben a romák jelentős része a Fideszre szavazott, abban bízva, hogy javulnak az életkörülményeik, és védelmet kapnak a szélsőjobboldallal szemben. Mindkét reményükben keservesen csalódtak. Horváth Aladár ezért lát esélyt a cigány párt jó szereplésére. Lehet, hogy ez nem jövőre, csak rá négy évre következik be, de az MCP létére szerinte mindenképpen szükség van. Egészen addig – tette hozzá –, amíg a romák nem lesznek újra teljes jogú állampolgárok a Magyar Köztársaságban.