Különleges vendége volt tegnap az Európai Parlament petíciós bizottságának: két évig tartó hercehurca és az európai ombudsman közbelépése nyomán a testület napirendjére tűzte a Zsák kontra Audi-ügyet, és meghallgatta Zsák Ferenc magyar természetvédőt arról, hogyan válhatott – Zsák beadványa szerint a magyar és az uniós jogszabályokat is megsértve – egy szerinte kiemelt jelentőségű hazai természetvédelmi terület az autógyár-beruházás helyszínévé.

A természetvédőt vesztegetéssel vádolták

Zsák Ferencet az évek óta húzódó ügy kapcsán megfigyelte a Nemzeti Nyomozó Iroda, ami szokatlan az állam és a civil zöldek relációjában. A megfigyelés 2011. január 18-án a győri városházán megtartott közmeghallgatás után kezdődött, amikor az ökológus végzettségű aktivista feltette a kérdést: hogyan történhet meg természetvédelmi területen a gyárbővítés? A helyszínen az autógyár környezetvédelmi vezetője akkor azt válaszolta: a területet a magyar állam ajánlotta fel az Audinak, és egyúttal ígéretet is tett rá, hogy az engedélyezés akadálymentes lesz.

Hogy egy kormány ígérhet-e ilyesmit – megkérdőjelezve az állami hivatalok autonómiáját –, vita tárgya. A történethez tartozik, hogy 2001 óta a magyar jogrend részét képező, a környezeti információszabadságot biztosító aarhusi egyezmény azt tartalmazza: „Valamennyi fél biztosítja, hogy ezen egyezmény rendelkezéseivel összhangban jogait gyakorló személyeket nem büntetik, nem üldözik és semmilyen más módon nem zaklatják a részvételük miatt”. Ezt a jogot – állítja Zsák Ferenc – számára nem biztosította az állam. A természetvédőt megvádolták vesztegetéssel, letartóztatták és négy hónapig fogva tartották. A Védegylet, illetve Jávor Benedek és Szabó Tímea parlamenti képviselők közbelépésének következménye, hogy szabadlábon védekezhet – a vesztegetési per azóta is folyik ellene.

A vádak szerint 2011-ben Zsák 200 millió forintot kért az Auditól, hogy cserébe visszavonja a német autógyár győri telepének bővítése ellen beadott keresetét. Zsákot az Audi „dobta föl”. Az eset előzménye, hogy az Audi magyarországi leányvállalata a Gönyűi homokvidék elnevezésű, 195 hektáros, Győr melletti védett területet szemelte ki új összeszerelő üzeme helyszínéül. A szóban forgó föld 2008-ban került fel a Natura 2000-es területek listájára, ugyanabban az évben kezdeményezett tárgyalásokat az Audi a kormánnyal a telek megvásárlásáról. Az állam nem zárkózott el a kérés elől, annak ellenére, hogy 2007 óta folyamatban volt az érintett földdarab besorolása a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területei közé (az erről szóló, mindenfajta ipari beruházást kizáró rendeletet végül nem fogadták el). 2009-ben az egykor lőtérként használt síkságot kezelő Honvédelmi Minisztérium és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága pályázatot nyújtott be az Európai Bizottsághoz (EB) a különlegesen értékes terület megmentését célzó program támogatására. A pályázók a LIFE+ program keretében közel 1,3 millió eurót nyertek el a gönyűi homokvidék és a győrszentiváni lőtér veszélyeztetett élőhelyeinek természetvédelmi helyreállítására, és a pénzből 2010. január 14-én 511 ezer eurót meg is kaptak. Egy 2010. április 15-én született kormányhatározat azonban a fenti természetvédelmi aktusok ellenére a telket – logisztikai fejlesztési céllal – beruházási célterületté nyilvánította, május 5-én pedig a kabinet megerősítette az eladási szándékot.

A földért egyetlen vevőként az Audi Hungaria Motor Kft. jelentkezett, amely 2010. augusztus 10-én az állami vagyonkezelőtől nettó 5,2 milliárd forintért megvásárolta a telket (az Orbán-kormány május végén lépett hivatalba – a szerk.). A vevő még a teljes kifizetett vételárat tekintve is korrekt áron, hektáronként nagyjából 25 millió forintért jutott az időközben ipari területté minősített telkekhez. Valójában azonban ennél olcsóbban kapta meg a közel 200 hektáros földet, mivel az eladó állam egy újabb, már az Orbán-kormány hivatalba lépése után született kormányhatározattal 4,16 milliárd forintos fejlesztést (a védettség alatti növényzet áttelepítése, a kárelhárítási terv és környezeti állapotfelmérés elkészítése, egy új iparvágány, illetve a hozzá kapcsolódó műtárgyak terveztetése, megépítése, a kapcsolódó út- és elektromos hálózat ki vitelezése, egy transzformátorház megépítése, a vízelvezetés megoldása, térvilágítás) hajtott végre. A kormány álláspontja szerint ez nem fejlesztés volt: a pénzt a honvédelmi tárca kapta „az ingatlanegyüttes értékesítése miatt megszűnő honvédelmi funkciók pótlásával összefüggő kiadások fedezetére”. Magyarul: az állam nem ingatlanfejlesztést, hanem laktanya-rekonstrukciós programot végzett. Az Audi további egymilliárd forintot fordít egyébként a védett növények áttelepítésére és egyéb környezetvédelmi munkálatokra.

Az állam az Audi jobb kiszolgálása érdekében egy brüsszeli konfliktust is bevállalt, mivel a területet ki kellett vonni a Natura 2000-es védettség alól (ez végül sikerült, ám az uniós hatóságok egyértelművé tették, egyszeri esetről van szó, amely nem teremt precedenst. Ennek még a Normafára tervezett sícentrum-beruházás sorsára is hatása lehet, mivel ott is egy Natura 2000-es területen építkeznének).

A Zsák Ferenc elleni vád megvesztegetés, igaz, neki nem származott volna haszna abból, ha az általa szorgalmazott élőhely-rehabilitációs projekt megvalósul (ennek ellenkezőjét a perben sem állította senki – a szerk.). Az ügyész azzal érvelt, hogy Zsák és az általa vezetett természetvédelmi testület „túlbecsülte” az építkezés által okozott környezeti károkat, és túlságosan nagy kompenzációra vette volna rá az Audit. Holott tény, hogy az állam az eladás előtt az említett 200 milliónál sokkal többet költött a telek környezeti rehabilitációjára a LIFE+ projektben, és utóbb az Audi is lényegesen nagyobb környezeti kompenzációt vállalt a Natura 2000-átminősítés fejében. (Hogy pontosan mekkorát, azt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter kétszeri írásbeli kérdésére sem árulta el Jávor Benedeknek, a PM képviselőjének, az viszont kiderült a válaszokból, hogy az állam eddig legalább 250 millió forintot fordított a kármérséklésre az ingatlanfejlesztés során végrehajtott útépítés környezetében). Szintén a felhozott vádak között szerepel, hogy Zsák az Audival történt megállapodás után elállt a pertől.

Az igazsághoz tartozik, hogy Zsákkal szemben korábban, más beruházások esetében is megfogalmazódtak hasonló állítások – azok az ügyek sosem jutottak a rendőrségi szakaszig, arra azonban elegendőek voltak, hogy a tárgyaláson az ügyész többször is hivatkozzon erre a „gyakorlatra”. A pernek voltak további szokatlan mellékkörülményei is. Az eljárásról tudósított volna a Standard című osztrák lap, de újságíróinak a bíróság munkatársai azt mondták, nem tudnak a szóban forgó ügyről, vagyis egy téves információval hazaküldték őket. Egy Budapestről érkezett, korábban az Amnesty Internationalnél dolgozó tekintélyes jogvédőnek – miután már a bejáratnál is igazoltatták – a bíró megkérdezte és jegyzőkönyvbe mondatta a nevét, ami szintén nem bevett bírósági szokás. Utóbb az illető úgy fogalmazott: az volt a benyomása, mintha a tárgyaláson a bíró képviselte volna a vádat.

A kormánydöntésekből az a kép rajzolódik ki: a gyár olyan ígéretet kapott a zökkenőmentes hatósági ügymenetre, amelynek teljesülését az időközben bekövetkezett kormányváltás sem befolyásolta. Ide tartozik, hogy az Audi összességében közvetlenül tízezer embert foglalkoztat, a beszállítókkal és a kisegítőkkel együtt pedig legalább háromszor annyit, ráadásul az ipari parkban legalább hetven cég van már – a fejlesztések az ő érdeküket is szolgálták. Hogy volt-e ilyen, kormányokon átívelő együttműködés, arra vonatkozóan az írásban elküldött kérdéseinkre a kormányszóvivői iroda helyett végül a fejlesztési tárca válaszolt: „A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nyilvántartása szerint nincs olyan tartalmú megállapodás, amely a két, egymást váltó kormány között született volna az Audi győri telekvásárlása kapcsán.”