– Bárkit bármikor, bárhol érhet baleset, kerülhet váratlanul egészségügyi katasztrófahelyzetbe, s ilyenkor az élete múlhat a helyes orvosi döntésen. Ilyet pedig csak kellő információ birtokában lehet hozni, azaz, ha az orvosnak van lehetősége akár az út szélén vagy a mentőautóban is ellenőriznie: az illető mire allergiás vagy éppen milyen kezelést kap, szed-e, és ha igen, milyen gyógyszert – mondta lapunknak Selmeczi Kamill háziorvos. Hozzátette: éppen ezért nem szabad elrontani a lehetőséget „kicsinyes és védhetetlen” személyiségi jogi csűrcsavarokkal. Kollégája álláspontját erősítette Komáromi Zoltán háziorvos is, aki szerint a rohamkocsikkal mentetteknél általában a személyi okmányaikon kívül nincs egyéb irat.

A gyógyítók hajlamosak csak a jót látni az új szabályozásban, ellenben a polgárok jogvédelmére érzékenyek szerint nincs olyan tényleges egészségügyi előny, amit ne lehetne kevesebb kárral, kockázattal kiszolgálni. Alexin Zoltán adatvédelmi szakértő szerint a módosítás lényegében megszüntetné az orvosi titoktartást, hiszen egyetlen központi adatbank kezelné a jövőben tízmillió állampolgár összes egészségügyi adatát. Az orvosokat arra köteleznék, hogy minden egyes vizsgálat eredményét ebbe az adatbázisba rögzítsék.

Arra a kérdésre, hogy szerinte konkrétan milyen károk érhetik ezzel az embereket, Alexin elmondta: például az üzemorvosok olyan adatokat ismerhetnének meg, amelyek nem feltétlen tartoznak a munkáltatók által fizetett orvosokra. Egy másik példa: ha valaki az egészségkárosodása miatt pert indít az ellátó ellen, akkor eddig az igazságügyi orvos szakértő csak a konkrét műtét adatait ismerhette meg, mostantól viszont a teljes betegéletutat feltárhatná. A gyerekkori szőrtüszőgyulladástól kezdve mindent áttanulmányozhat, s akár olyan következtetésre is juthat, hogy az egészségkárosodás egy másik, korábban is meglévő elváltozás, és nem az aktuális beavatkozás következménye. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az adatbázisokat nem független személyzet működteti, hanem lojális alkalmazottak, akiknek nem érdekük a jogsértések nyilvánosságra hozása. Alexin Zoltán szerint a sürgősségi életmentéshez éppen elegendő lenne az információs hálón egy úgynevezett életmentő „zsebet” működtetni, és ide rögzíteni a legfontosabb paramétereket (gyógyszerallergia, cukorbetegség, vérzékenység).

Alexin Zoltán szerint például a francia adatvédelmi hatóság csak olyan feltételekkel engedte a DMP rendszer (Dossier Medical Personnel – személyes egészségügyi dosszié) működését 2012-től kezdve, hogy azt független, érdektelen harmadik személyek működtetik egyedi akkreditáció után. A rendszer semmilyen személyes azonosító adatot nem tárol egy azonosító számon kívül (amelynek a személyekhez rendelése a beteg által használt elektronikus kártyával történik), továbbá sem a kutatók, sem a rendőri szervek nem férhetnek hozzá (csak az intézményekben tárolt egyedi ellátási adatokhoz).

Az egészségbiztosító egykori informatikai vezetője, Király Gyula a készülő szabályozás kapcsán lényegében biztonságosnak ítéli a betegek információs védelmét. Hiszen a rendszer naplózza majd az adatlekérdezéseket, és ha ezt nem követi terápia vagy ellátás, az egészségbiztosító rákérdezhet: mi célból kutakodott valaki az adatbázisban? Hozzátette: erősíthetné az új rendszer iránti bizalmat, ha például az ügyfélkapun keresztül az állampolgárok is megnézhetnék, hogy ki mikor nézte meg az adataikat. Hozzátette: akkor lehetne még „kerekebb”, támadhatatlanabb az új rendszer, ha a beteg maga dönthetne – például egy úgynevezett kulcskártya segítségével –, mikor kinek enged bepillantást az adataiba.