Portik a börtönben sem fogadja a parlamenti albizottságot
A felbujtóként több gyilkosság elkövetésével vádolt, illetve részben még csak gyanúsított Portik Tamás esetében a testületnek kellett volna bevonulnia abba a fegyintézetbe, ahol Portikot előzetesben tartják, a lényeg azonban az, hogy az egykori „olajmaffiózó” nem kíván válaszolni a bizottság kérdéseire. Miután korábban Laborc Sándor, az NBH volt főigazgatója már kétszer is nemet mondott a bizottsági meghívóra, mert szerinte szakmai alapon, szabályosan, jog- és szakszerűen jártak el annak idején az ügyben, egyre valószínűbb, hogy a 2008 nyarán lebonyolított két találkozó főszereplőinek „vallomása” nélkül kell majd a bizottságnak kialakítania az álláspontját a történtekről.
Portik Tamás, aki a 90-es évek végén a magyar alvilág egyik legkeresettebb alakja, az úgynevezett olajügyek egyik kulcsfigurája volt, egyedüli az olajhamisításban és az illegális olajüzletekben kulcsszerepet betöltő Energol Rt. igazgatói közül, akit 1997 tavaszán nem tartóztattak le. Még ma is rejtély övezi, hol bujkált a neki tulajdonított bűncselekmények elévüléséig. Számos adat utal arra, hogy miközben körözték, itthon húzta meg magát rendőri és titkosszolgálati kapcsolatai segítségével, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. Ami tény, hogy 2008 nyarán egy közvetítő útján felajánlotta szolgálatait – amennyire tudni lehet, egészen pontosan rendőri vezetők korrupciós ügyeiről ígért adatokat Szilvásy György akkori titokminiszternek, aki azonban Laborc Sándorhoz irányította.
Laborcnak most egyebek között azt vetik a szemére szakmai és politikai körökben egyaránt, hogy személyesen és rossz taktikát követve tárgyalt a szervezett alvilág prominens alakjával, aki a két – a titkosszolgálat által rögzített – beszélgetés tanúsága szerint egyfajta védelmet remélt a titkosszolgálattól, s bármire hajlandó lett volna a Fidesz választási győzelmének megakadályozása érdekében. Portik ugyanis attól tartott, hogy ha Pintér Sándor újra megkapja a Belügyminisztérium irányítását, neki vége. Ennek fényében persze érthetetlen, miért nem hagyta el az országot már akár a Fidesz választási győzelmének másapján? Miben vagy kinek a védelmében reménykedett? Ezt a kérdést azonban – legalábbis az albizottság előzetes napirendje szerint – nem vizsgálja a testület.
Ők elsősorban arra lennének kíváncsiak: milyen szakmai és politikai szempontok és érdekek motiválták Laborcot abban, hogy személyesen tárgyaljon Portikkal; voltak-e a lehallgatottakon kívül további találkozók, s ha igen, azokon milyen információkat adott át (már ha adott) Portik Tamás az NBH főnökének; s hogy ő maga kapott-e politikai megrendelést.
Mint emlékezetes, a lehallgatott beszélgetéseken Portik felajánlotta, hogy gyűjt, de ha kell, gyárt is az akkori ellenzékre nézve kompromittáló információkat. Laborc ezt egyértelműen nem utasította vissza, amit nem csak a jelenlegi kormányoldalon értékelnek úgy, hogy kvázi megrendelte a lejárató anyagokat az olajos alvilág egykori prominensétől.
Romagyilkosságok: a nemzetbiztonsági bizottság is tájékozódik S. O. szerepéről
A nemzetbiztonsági bizottság tájékozódni fog a romákat érintő támadássorozattal kapcsolatban felmerült újabb szál, „S. O.” ügyében. Ezt Molnár Zsolt, a testület szocialista elnöke közölte a Népszabadság „S. O., a titokzatos jó barát” című cikke kapcsán. Molnár közleménye emlékeztet, hogy az írás egy szír-magyar állampolgárságú férfiról szól, akinek információink szerint jobboldali lapokhoz és szervezetekhez is köze lehetett. „A lap olyan súlyú állításokat közöl, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kiemelten fontos, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk” – fogalmazott. Lapunk arról írt, hogy 2009 tavaszán a romagyilkosságokért első fokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Kiss István Budapesten próbált meg fegyvereket szerezni. Ennek kapcsán az illetékes szervek látókörébe került egy szír-magyar kettős állampolgárságú férfi, akit Sayfo Omarként azonosítottunk.
Sayfo Omar korábban már kapcsolatba került az üggyel, 2010-ben a Nemzeti Nyomozó Iroda is kihallgatta, s akkor részletesen beszámolt arról, hogy 2002 óta ismeri Kisséket, konkrétan Kiss Istvánt, aki akkoriban a Véres Kard nevű szkinhedcsoport tagja volt. Tanúvallomásában felidézte, hogy Kiss Istvánnal baráti kapcsolatban volt, szívességeket tett neki. Utóbb Sayfo Omar vallomást tett a bíróságon is, és a bíró kérdésére kijelentette: Kiss Istvánnak nem volt olyan kérése, hogy szerezzen neki fegyvereket.
Kiss István fegyverbeszerzési akciójáról értesült annak idején az a háromtagú ténymegállapító grémium is, amelyet azért hozott létre a nemzetbiztonsági bizottság, hogy tárja föl, milyen mulasztások terhelik a romagyilkosságok kapcsán az akkori NBH-t. Sayfo Omar a Magyar Demokrata című hetilap külpolitikai szerkesztője, szélsőséges hangvételű cikkeket jegyez. Nem ismeretlen a Fideszben sem: 2009 tavaszán a párt ifjúsági tagozatának küldötteként vett részt egy német konferencián.
