A kis reform törésvonalai
A kormányon és a tárcán belül is komoly feszültségek forrása a Klinghammer és szakértői csapata által jegyzett felsőoktatási stratégia, az abban foglaltak ugyanis finoman szólva sincsenek tökéletes összhangban a miniszterelnök és oktatási kérdésekben egyik legfőbb bizalmasa, az iparkamarai elnök, Parragh László véleményével. A téli diáktüntetések után pozícióba helyezett Klinghammer helyetteseként „megörökölte” a korábban a felsőoktatásért is felelős Hoffmann Rózsa emberét, Maruzsa Zoltánt, aki nem állt a helyzet magaslatán, amikor az Orbán-kormány közpolitikája ellen szerveződött egyetlen komolyabb megmozdulással, a Hallgatói Hálózat által életre hívott országos demonstrációsorozattal találta szembe magát. Klinghammer kinevezésekor is kérdéses volt, hogy a minisztériumi hierarchiában miként fog viszonyulni egymáshoz az újonnan érkező államtitkár és a korábban pozícióba került helyettes államtitkár. A viszony olyannyira nem volt kiegyensúlyozott, hogy Klinghammer inkább a saját szakértői csapatában bízott, a minisztériumi apparátust szakmai kérdésekben elkerülte. Megbízható forrásokból tudjuk, hogy a felsőoktatás meghatározó szereplői nem hajlandóak szóba állni Maruzsával.
Kormányközeli források lapunkat a napokban úgy tájékoztatták, hogy Klinghammer István bizonyos szempontból eredményesen lobbizott, maga a koncepció meghallgatásra és elfogadásra talált a miniszteri értekezleten. Az viszont változatlanul kérdéses, hogy azokat a törvénymódosításokat, amelyeknek a stratégiából kellene következniük, a parlament megtárgyalja-e. Forrásunk szerint a „frontvonal” nem közvetlenül csak Klinghammer István és Maruzsa Zoltán között húzódik, hiszen a helyettes államtitkár Balog Zoltán humánminiszter szakmai bizalmasa.
– A kormányülésen a csúcstárcát a miniszter képviseli, azaz nem jelenik meg közvetlenül Klinghammer István érvrendszere a felsőoktatást illetően pró vagy kontra – mondta lapunknak egy kormányközeli forrásunk, aki szerint jól érzékelhető, hogy Balog Zoltán miniszter nagyrészt a status quo fenntartása mellett áll, hiszen számára a béke, a csend politikailag pozitív. Egy a területet jól ismerő politikus viszont arra figyelmeztetett: ez a béke csak viszonylagos, hiszen a szféra, a hallgatók és a rektorok is várakozó állásponton vannak. Arra várnak, hogy a Klinghammer-koncepció megvalósuljon valamilyen formában. Különösen a szabad rektorválasztás biztosítása és a felsőoktatási intézmények jövő évi finanszírozási rendelete számít kulcskérdésnek. Egy másik forrásunk szerint „méltányolni lehet azt a véleményt is, amely szerint, ha a kormány úgy dönt, hogy módosítani kell a felsőoktatási törvényt a Klinghammer-stratégia szerint, azt a felsőoktatási szféra nyilván üdvözli, de félő, hogy a parlamenti vitával „megnyitnak egy zsilipet, és az oktatóknak, hallgatóknak „minden kevés lesz”, ismét előállhat egy, a tavaly télihez hasonló „forrongó” helyzet. És ezt a kampányfinis idején nem biztos, hogy szerencsésen kezelni lehet. Ezért forrásunk tudomása szerint Orbán Viktor miniszterelnök is megfontolandónak ítéli, hogy inkább a választások után, egy erős felhatalmazású miniszter (az előzetes hírek szerint Balog Zoltán folytathatja) nyissa meg a felsőoktatási „kis reform” kérdését. A dolgok mostani állása szerint az látszik: mint minden más kérdést, a felsőoktatási törvény módosítását is a kampányszempontoknak rendeli alá a miniszterelnök.
Ami a finanszírozást illeti: a kormányrendelet-tervezetet már megfogalmazták a Klinghammer-államtitkárságon, Naszvadi György költségvetésért felelős államtitkár nyilván rá is üti a pecsétet. Lapunknak kormányzati források megerősítették, a kalkulációk a 2012-es szintet tükrözik, azaz az elfogadásával az idei helyzethez képest valamelyest nyer a szféra. 2013-ban nem csak drasztikusan kevesebb volt az ágazatba jutó állami pénz, az az abszurditás is megtörtént, hogy finanszírozási rendelet nélkül telik el az év. Ez teljesen kiszámíthatatlan helyzetet teremtett az intézmények számára, a rektorok a miniszternél voltak kénytelenek kilincselni többletforrásokért.
