Szerinte a cél az, hogy az ilyen, a családok életét gyakran hosszú ideig megkeserítő eljárásokat minél gyorsabban lezárhassák, mert ez szolgálja a válni kívánó házastársak és a gyermekek érdekét is. A „házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt – saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére –kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe” – mondja ki az új Ptk.

Jobb békében

Gyengéné Nagy Márta úgy látja, a bíró felelőssége is, hogy már a kereset alapján felismerje a felbomlóban levő családon belüli olyan konfliktusokat, amelyek gyors, rugalmas, azonnali beavatkozást igényelnek. Ebben ez esetben sokkal szerencsésebb, ha az érintettek akár napokon belül leülnek a mediátorral – aki bírósági titkár vagy rendelkezési állományban levő bíró is lehet –, hiszen az első tárgyalás kitűzésére például a fővárosban akár hat-nyolc hónapot kell várni.

A mediációs eljárásban – amit egyébként a felek saját kezdeményezésére már ma is igénybe lehet venni – nincsenek kötöttségek, és bármiről szabadon lehet beszélni – hangsúlyozta a bíró. A perben, ha nincs közös megegyezés, vizsgálni kell az érintetteknek a kapcsolat megromlásáért viselt felelősségét, de azt is, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére, és ami nem kevésbé kínos: a bíróság a vagyon megosztása érdekében a házastársak zsebében is kotorászni fog, esetleg szakértőket von be, illetve tanúkat idéz.

A bíróság előtt tehát gyakran „háború” folyik, ahol az érintettek a házastárs vétkes magatartásáról, rosszhiszeműségéről, a gyermek nevelésére való alkalmatlanságáról igyekeznek minden rendelkezésre álló eszközzel meggyőzni a bírót.

Minderre nincs szükség, ha az ügy közvetítő elé kerül – emelte ki Gyengéné Nagy Márta. A mediátor ugyanis nem folytat bizonyítási eljárást, nem veszi számba a közös vagyont, nem idéz meg kívülálló személyeket, nem vesz fel tárgyalási jegyzőkönyvet, tehát nem kell kiteregetni a „szennyest”.

Az ő feladata inkább csak az, hogy beszélteti a feleket, és ha a kommunikációs gátakat sikerül áttörni, vagyis ha szóba állnak egymással, az eddigi tapasztalatok szerint van esély a megegyezésre. A mediációs eljárásnak ráadásul nincs sem győztese, sem vesztese, olyan verdikt viszont ritkán születik, amellyel mindenki elégedett. Egy-egy ügy sikeres befejezéséhez akár elég lehet, ha a közvetítő ezt tudatosítja – véli Gyengéné Nagy Márta. Szakmai körökben egyébként azt tartják, hogy egy jó ítéletnél a rossz egyezség is jobb, mert azt nem kívülálló fél erőlteti hatalmi szóval a felekre, hanem maguk döntenek.

A bíró szerint további szempont, hogy a mediátor előtt egy perben irreleváns kérdéseket is megbeszélhetnek. Példaként hozta fel, hogy a gyermek láthatása körüli vitába bevonhatják akár az új partnert, akiben az elhagyott házastárs sokszor ellenséget lát, és ezért akadályozza a másik szülővel való kapcsolattartást. A bíróság ezzel nem foglalkozhatna, míg a mediációnak efféle probléma „kibeszélése” is része lehet.

A szülői felügyelet gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködés biztosítása érdekében a bíróság, illetve a gyámhatóság kötelezheti is majd a feleket a közvetítői eljárás igénybevételére – mondta el Gyengéné Nagy Márta. Erre akkor kerülhet sor, ha a gyermek érdekében gyors megegyezésre van szükség, mert egy évekig húzódó pereskedés miatt végképp megromolhat a szülő és a gyermeke közötti kapcsolat. A bíró hozzátette: arra persze senkit nem kényszeríthetnek, hogy valóban egyezség szülessen, így ha a mediáció nem zárul megállapodással, marad a per.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy hány esetben választják majd a közvetítői eljárást, de Gyengéné Nagy Márta úgy véli, évente ezres nagyságrendű lehet az ilyen ügyek száma. Egyébként szerinte a megegyezés jó a feleknek, mert gyorsabb és olcsóbb megoldás, mint a pereskedés, ugyanakkor csökkenhet a bíróságok terhelése is.