A Medián által 2011–2012-ben felvett, a Greenpeace honlapján olvasható adatok szerint a magyarok nem szeretnének a jelenleginél nagyobb szerepet szánni a nukleáris energiának az energiatermelésben, ugyanakkor a megújuló energiaforrások előtérbe helyezésének a népesség háromnegyede örülne. Orbán Viktor tegnap Indiában –ahogyan néhány nappal korábban, Londonban – ismét hitet tett a kormány atompolitikája mellett.

A paksi erőmű reaktora: kirajzolódni látszik a lehetséges kivitelező?

A kormányfő szerint jelenleg az áramtermelés 40 százaléka származik az atomenergiából, ám ezt az arányt rövid távon 70 százalékra kell emelni, mert csak így biztosítható, hogy a régióban Magyarországon legyen a legolcsóbb az elektromos áram. Az okfejtés két ponton is hibás: egyrészt pillanatnyilag az atom jelenti a legdrágábban létrehozható áramtermelő kapacitást, másrészt egy friss közvéleménykutatás szerint a lakosság kétharmada elutasítja a nukleáris energia részarányának növelését.

Bár a hivatalos nyilatkozatok – mindig olyan kutatásokra támaszkodva, amelyeket a paksi atomerőművet tulajdonló MVM rendelt meg – rendre a magyarok 75 százalékának atompártiságát hangsúlyozzák, egy eddig nem publikált, pár napja a Greenpeace honlapjára felkerült Medián-közvélemény-kutatás szerint honfitársaink többsége egyáltalán nem lelkesedik az atomenergiáért. Megjegyzendő, hogy az elmúlt évek két korábbi független felmérése pontosan ugyanezt támasztotta alá. 2011 júniusában az Ipsos egy európai kutatás keretében azt mérte, hogy 29 százalék egyáltalán nem, 30 százalék pedig inkább nem támogatja a nukleáris energiát, míg 62 százalék mindenfajta nukleáris kapacitásbővítést elutasít.

Ugyanazon év szeptemberében a Medián arra jutott, hogy a többség a régi paksi blokkok üzemidejének meghosszabbítását és a tervezett új reaktorok felépítését is ellenzi. A Medián 2011 után 2012-ben is felmérte az atomenergiára, illetve általában az energiatermelésre vonatkozó lakossági véleményeket.

Mint kiderült, a négy alapvető energiaforrást (atom, szén, gáz, megújuló energia) összevetve, mindössze a válaszadók – és az általuk reprezentált hazai népesség – 13 százaléka pártolná az atomenergia jelenleginél szélesebb körű felhasználását. Ugyanakkor a megújuló energiaforrásoknak 78 százalék szánna előkelőbb szerepet az energetikában. Közben a megkérdezettek 44 százaléka kifejezetten ellenzi, hogy az állam a jelenleginél is nagyobb mértékben támaszkodjon az atomenergiára – a megújulók elutasítottsága csupán kétszázalékos.

A kutatók arra is rákérdeztek, hogy a paksi atomerőmű régi blokkjai tovább üzemelhessenek-e eredeti élettartamuk lejárta után újabb 20 évig; illetve, hogy Pakson épüljön-e két új nukleáris reaktor a már meglévő négy régi mellé. Az üzemidő-hosszabbítást 2011-ben 32, 2012-ben 35 százalék támogatta, új atomerőmű építése mellett pedig 2011-ben 36, 2012-ben 42 százalék foglalt állást. Ezzel szemben – a 2012-es állapot szerint – a lakosság relatív többsége, 40 százaléka mindkettőt, vagyis az üzemidő-hosszabbítást és a bővítést is ellenzi. A társadalom fele támogatná, hogy népszavazáson dönthessen a paksi atomerőmű bővítéséről, ha pedig valóban lenne népszavazás, akkor 28 százalék biztosan, további 28 százalék pedig valószínűleg elmenne szavazni.

Minden ötödik válaszadó hallott már róla, hogy egy orosz állami vállalat építené fel – szinte bizonyosan orosz állami hitelből – a tervezett új paksi atomerőművet. Ezt a lehetőséget a megkérdezettek kifejezetten negatívan ítélik meg: kétharmados többség ellenezné, hogy orosz nukleáris technológiát vegyünk, és ezzel (meg a finanszírozási konstrukcióval) az eddigieknél is jobban kiszolgáltassuk az energiatermelésünket Oroszországnak. Még azoknak az „atompárti” válaszadóknak is majdnem a felét elbizonytalanítaná a Magyarországon nemrég irodát nyitó Roszatom megjelenése a magyar energiapiacon, akik eredetileg támogatták volna az új atomerőművi blokkok építését – utóbbiak, vagyis az orosz részvétel lehetőségével elbizonytalanítható atomhívők az átlagnál nagyobb arányban vidéki kistelepüléseken élő Fidesz- és Jobbik-szavazók.