– Ilyen hihetetlen évünk még sosem volt! Az eddigi adatok szerint rekordmennyiségű dohányt loptak el a magyarországi ültetvényekről: száraz súlyban kifejezve huszonnégy és fél tonna növény lett oda! – mondja Bényei Illés, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének (Madosz) elnöke.

A dohányszárítóból talán még nem vittek el semmit

Nem vagyok kellő mélységben jártas a hazai dohányipar mutatóiban, ezért arra kérem Bényei Illést, a károkozás mértékét egyszerűsítse le a mindennapok nyelvére, és számolja ki, hogy az ellopott dohányból mennyi cigarettát lehetett volna előállítani. Az elnök számológépet vesz elő, s számolni kezd:

– Mivel egyetlen szál cigarettában megközelítőleg csak egy gramm dohány van, egy dobozban pedig egyelőre tizenkilenc szál, akkor a huszonnégy és fél tonnával számolva az annyi, mint... Hűha... Ez több mint egymillió doboz.

Látszik rajta, ő maga is megdöbben ezen az adaton. Újra bepötyögi hát a számokat a gépbe, majd bólint:

– Igen, a számok helyesek... Az ellopott dohányból több mint egymillió doboz cigarettát lehetett volna előállítani. Ez brutális veszteség, de nemcsak nekünk, hanem az államnak is, elvégre a dohány árának nyolcvan százaléka adó. Márpedig ebből az egymillió doboz cigarettából egy forint sem folyik be az államkasszába. A huszonnégy és fél tonna a feketepiacon végzi.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben ülünk a Madosz elnöki irodájában, ahonnan Bényei Illés egyúttal a dohánytermesztéssel foglalkozó Petri Szövetkezetet is irányítja. Évtizedek óta dolgozik a szakmában. Tudását nemcsak idehaza, hanem nemzetközi szinten is elismerik: ő tölti be a dohánytermesztők európai elnöki posztját is. Nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja: a 2013-as történelmi esztendő a hazai dohányipar számára. S nem elsősorban a trafikrendszer miatt lesz emlékezetes, hanem az említett károk miatt.

– Az még hagyján, hogy idén országosan négyszáz tonna dohányt nem tudtunk betakarítani, mert október első napjaiban elintézte az ültetvényeket a talaj menti fagy – mondja. – Ez sajnos benne van a pakliban, elvégre a dohány nagyon kényes növény, olyannyira, hogy még a közvetlenül egymás mellett lévő táblák is képesek eltérő betakarítási adatokat produkálni. De ami a lopásokat és a feketepiac megerősödését illeti, az már sokkal komolyabb gond. Elképesztő dolgokat tapasztalunk.

Az elnök elképedése érthető, elvégre Magyarország a méretéhez képest szinte „dohánynagyhatalom”. Összevetésül csak annyit: nálunk tavaly mintegy 9,4 ezer tonna dohányt állítottak elő, míg a hazánknál területében és lakosságszámát tekintve sokkal nagyobb Franciaországban 18 ezer tonnát. Csakhogy idén nálunk olyan kamionok járták az országot, amelyek illegális rakományt fuvaroztak a megrendelőiknek. A hazai dohányipar központjának számító Pócspetriben azt mondják, hogy idén egyes termelőknek a felvásárlási ár háromszorosát, sőt ötszörösét is kínálták a dohányért cserébe, ami azt jelzi, hogy a feketepiacon ilyen árréssel is megéri a börtönt kockáztatni.

A dohány kilónkénti, legális felvásárlási ára most 350 és 400 forint között mozog. Ha egy termelő ötszörös áron, azaz kétezer forintért adja oda a termést, akkor nemcsak maga jár jól, hanem az illegális felvásárló is: elvégre egy kiló vágott dohányt feketén 5-6 ezer forintért el lehet adni a fogyasztóknak. Azaz nem csak arról van szó, hogy Szabolcsban a nincstelen, szegény emberek estek neki a dohányültetvényeknek, hogy házilag készítsenek maguknak füstölnivalót. Ilyen is előfordulhatott. Én magam is láttam Pócspetri határában megdézsmált ültetvényt, amelynek egyik sarkában tövestül vágtak le több tucat növényt. De ahová kamionnal mennek, ott nagyobb tételben törik a dohányt. Kérdés, hogy az említett 24 és fél tonna ellopott dohány közt volt-e olyan, amelyet ismeretlen elkövetők nem elloptak, hanem – engedve az ötszörös felvásárlási ár csábításának – esetleg maguk a gazdák adtak el. Igaz, a termelők számára a puszta feltételezés is sértő: elvégre komoly pénz- és börtönbüntetést kockáztat, aki a dohánnyal feketén üzletel. Sok gazda számára eddig maga a lopás is ismeretlen fogalom volt.

A Petri Szövetkezet dohányválogatójában találkozom egy asszonnyal, Gelics Csabánéval, aki azt mondja: évtizedek óta termeszt dohányt, már a szülei is ezzel foglalkoztak, de egyetlen esetre sem emlékszik, amikor ekkora tételben loptak volna a táblákról. Neki egy hektár dohányföldje van, s azt mondja, csak a pici „hegyleveleket” hagyták rajta a töveken, a többit leszedték.

Nem csoda, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság járőrei az elmúlt hetekben – együttműködve az erdészekkel és vadőrökkel – fokozott szolgálatot teljesítettek a dohányföldek környékén, sőt egy szeptember végi éjszakán Pócspetri polgárőreivel is együtt razziáztak. Tolvajokat nem fogtak, igaz, nagyon nem is lehetett erre számítani. Az ügyesebbje ugyanis nem az éjjeli vaksötétben, hanem nappal töri a dohányt az embermagas növények jótékony takarásában. A leszedett termésért ráérnek visszamenni sötétedés után. Természetesen a rendőrséget is megkérdeztem az akciók eredményéről, s meglepetésemre megtudtam: „a rendőrségre az elmúlt hetekben a pócspetri dohányföldeken elkövetett lopásról nem érkezett bejelentés”.