Az ügyészség, nem tudni, miért, de nem volt túl kíváncsi
A másodfokú ítélet csak jövőre várható. Laborc Sándor vélelmezett vétke ezúttal az, hogy egy 2009. júliusi, a Népszavában megjelent írásban törvénysértő cselekmények elkövetésével összefüggésben emlegette a vagyonvédelmi céget. Az egykori titkosszolgálati vezető egyébként már gyakorlott vádlottnak számít, hiszen nyolc büntetőeljárás folyt, illetve részben még folyik is ellene. Az UD-ügyről – amely az NBH feljelentése alapján kezdődött 2008 szeptemberében – viszont alig tudni valamit.
Laborc Sándort az esetek többségében felmentették. Idén májusban azonban egy jogosulatlan titkos információszerzés miatt született jogerős verdikttel a tábornoki rangjától is megfosztották. Az ügyet zárt ajtók mögött tárgyalták, így valójában nem tudni, mi volt az egykori főtitkosszolga vétke. Miként az sem derült ki, mi köze ahhoz a negyven évre titkosított büntetőperhez, amelyben hivatali elődjét – egyelőre csak első fokon – kémkedés, míg a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító volt minisztert kémkedésre felbujtás miatt végrehajtandó, őt pedig hivatali bűnpártolás miatt felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották.
Akadnak olyanok, akik úgy vélik, hogy az egykori titkosszolgálati vezető „ősbűne” talán az lehetett, hogy – vélhetően akaratán kívül – az UD-ügy egyik főszereplőjévé vált. Laborc tett ugyanis még 2008. szeptember 10-én feljelentést, mert a szolgálat „a központi államhatalmi és kormányzati tevékenység szempontjából fontos szervek (intézmények) és létesítmények biztonsági védelme során folytatott felderítő” munka során a vagyonvédelmi cég vezetőire nézve különös adatokhoz jutott.
A 2008 januárjától folyó eljárás keretében lehallgatott telefonbeszélgetésekből következően velük és a vállalkozás két alkalmazottjával szemben lőfegyverrel visszaélés, adócsalás, magántitok jogosulatlan megszerzése, valamint számítástechnikai rendszerek elleni bűncselekmények megalapozott gyanújára lehetett következtetni, egy ismeretlen tettes pedig vélhetően államtitoksértést követett el.
Szilvásy György volt titokminiszter titkárságának akkori közleménye szerint egy „titkos hálózat működtetői megkísérelték a behatolást az elektronikus kormányzati gerinchálóhoz kapcsolódó egyes kormányzati szervek információs rendszerébe, veszélyeztetve ezzel e szervek törvényes és biztonságos működését”. Az egykori miniszter pedig úgy nyilatkozott, hogy az UD Zrt. a Fidesz polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálataként működött. E kijelentését nyilván arra alapozta, hogy a hangfelvételekből kiderült: a Fidesz két korábbi titokminisztere, Demeter Ervin és Kövér László rendszeresen kapcsolatot tartott a cég vezetőivel.
Laborc feljelentésében azt valószínűsítette, hogy a cég munkatársai magánszemélyekről – köztük Bajnai Gordonról – környezettanulmányt készítettek, ügyvédi irodát figyeltek meg, és a tevékenységük során más lakásába behatolva, technikai eszközök alkalmazásával folytattak adatgyűjtést, illetve elektronikus leveleket szereztek meg. Emellett felmerült a gyanú, hogy olyan kémprogramot fejlesztettek ki, amelynek segítségével számítástechnikai rendszerekbe hatolhattak be. A feljelentés utalt emellett telefonos híváslistákra is, amelyekhez egy magáncég törvényesen módon biztosan nem juthatott hozzá.
A volt NBH-főigazgató feljelentésében nem szerepelt ugyan, de később – máig tisztázatlan körülmények között kiszivárogtatott hangfelvételekből – fény derült arra is, hogy az MDF tisztújítási folyamatában is érintettek lehettek. Utalások hangzottak el ugyanis arra vonatkozóan, hogy Dávid Ibolya volt pártelnökre nézve terhelő adatokat kellene gyűjtenie az UD-nak, mert ezzel potenciális kihívójának esélyeit növelhetnék.
A nyomozás kezdeti nagy lendülete – több helyszínen tartott házkutatást a Nemzeti Nyomozó Iroda, és százas nagyságrendben foglalt le különböző adathordozókat – azonban fura módon megtört. Az NNI az informatikai eszközök tartalmának vizsgálatára szakértőként két napon belül kijelölte a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot, ám a nyomozást felügyelő ügyész szerint a szolgálat – az államtitoksértés sértettjeként – maga is érintett lehet, ezért más szakértő bevonására adott utasítást. Egyszersmind levelében jelezte, hogy a feladat egyelőre csak az adatmentés, mert „jelenleg titokvédelmi szakértő bevonása az eljárásba nem indokolt”. Elrendelte azt is, hogy a lefoglalt eszközöket az adatok másolása után szolgáltassák vissza az UD Zrt.-nek.
November végéig azonban még az adatmentést sem sikerült elvégezni. Az NNI egyik feljegyzése szerint a másolás során többször hiba lépett fel, és a folyamatba a hitelesség biztosítása érdekében kívülről nem lehetett beavatkozni. Az ügyész december 2-án kelt válasza: „az adatokat tartalmazó adathordozó birtokosát fel kell szólítani arra, hogy a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatot tegye hozzáférhetővé”. Figyelmeztetett emellett arra, hogy a környezettanulmányokban szereplő személyes adatokkal kapcsolatban „további nyomozási cselekmények elvégzése nem indokolt”, mert nem állapítható meg, hogy „az elkövetési magatartás a sértetti oldalon jelentős érdeksérelmet okoz”.
Ezért például Bajnai Gordon tanúkénti kihallgatását sem tették lehetővé, esélyt sem adva rá, hogy maga nyilatkozzék: adatainak jogellenes kezelése okozott-e a számára „jelentős érdeksérelmet”. Az eljárás egyébként – több, a nyomozást hátráltatni látszó ügyészi instrukció után – még 2009 márciusában is nagyjából ugyanitt tartott. Akkor azt üzenték a rendőröknek, hogy ha a speciális elektronikus védelemmel ellátott számítógépek feltörése nem jár eredménnyel (nem járt, hiszen a szakszolgálatot nem engedték a rendszer közelébe), indokolt lehet a rendszergazda bevonása azzal, hogy ő az „önvádra kötelezés tilalma miatt az együttműködést megtagadhatja”.
A levelezésből azonban nem derül ki, hogy erre tettek-e érdemi kísérletet. Korábbi dokumentumok is mindössze arra utalnak, hogy az NBH feljelentésében szereplő informatikus – aki egyébként az állítólagos kémszoftvert készítette – egész egyszerűen nem kívánta megadni a számítástechnikai eszközök hozzáférési kódjait, és ebbe aztán nagyjából mindenki bele is nyugodott. Gondolhatnánk, hogy az ügy feltárásában érdekelt ügyészség bizonyosan nem, de tévednénk. Egy 2009 júniusában az NNI vezetőjének írott levélből egyértelműen kiderül: a rendőrség kérésének ellenére – mert az adathordozók tartalmának elemzéséhez, illetve feltöréséhez további időre lett volna szükség – se intézkedtek a „nyomozás határidejének meghosszabbítása miatt”.
Így az NNI július 3-án –„mivel a cselekmény nem bűncselekmény” – a büntetőeljárás megszüntetéséről rendelkezett, miközben máig nem tudni, hogy pontosan milyen adatok voltak a merevlemezeken, és valóban létezett-e kémszoftver. Az is feledésbe merült, hogy a cégnél talált, nyilvánvalóan jogellenesen beszerzett híváslisták vajon hogyan keletkeztek. Azt se nagyon firtatták, hogy a titkos megfigyelésre alkalmas eszközöket – amelyeknek a birtoklása is bűncselekmény lehet – vajon mire használták. Beérték azzal, hogy megkérdezték az állítólag megfigyelt ügyvédet, észlelt-e valamilyen gyanús dolgot. Miután nemmel válaszolt – amiből nem feltétlenül az következik, hogy meg sem figyelték, hanem az is adódhat, hogy a megfigyelői jól végezték a munkájukat –, további bizonyítást nem láttak szükségesnek.
Az adócsalást sem sikerült bizonyítani, bár Laborc Sándor határozottan állította: offshore cégek közreműködésével havi tízmilliós nagyságrendben juttattak külföldre bevételeket, ahonnan azok postai úton, készpénzben kerültek vissza. Más kérdés, hogy egy ilyen bűncselekmény felderítésére alkalmas eszköze volt-e az UD Zrt. bankszámláinak ellenőrzése, illetve a könyvelő és a könyvvizsgáló tanúkénti kihallgatása – az adóhatóság az ügyben eddig jutott el –, s még igazságügyi szakértőt sem rendeltek ki. Az ügyben végül két rendőrt vádoltak meg, mert ők valótlan adatok feltüntetésével kértek le – a volt esztergomi polgármester, a fideszes Meggyes Tamás politikai ellenlábasainak telefonjára vonatkozó – híváslistákat a mobilszolgáltatóktól, majd azokat ismeretlen harmadik személynek adták tovább.
Ezek a listák az UD számítógépeiről kerültek elő: e rendőrök a vád szerint hivatali visszaélést és közokirat-hamisítást követtek el, és első fokon felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották őket. Mások felelősségét nem vizsgálták. Gyanúsított lett viszont mindenki, aki ezek alapján elvileg nem lehetett volna: Szilvásy György miniszterként elkövetett rágalmazás – ami hivatali visszaélésnek számít –, Dávid Ibolya és egy párttársa az MDF elleni „összeesküvés” körülményeinek nyilvánosságra hozatalával összefüggő személyes adattal visszaélés, Laborc Sándor most ugyancsak rágalmazás miatt áll eljárás alatt. Az ügyben egyébként polgári perek sora folyt, változó sikerrel: Dávid Ibolya többször jogerősen nyert, Laborc Sándor részben vesztett. Az egész botrányos história legnagyobb vesztese azonban a közvélemény – amit akkor nem tudtak kinyomozni, talán ma már nem is lehet.
Az állam szokatlan módon állapodott meg a céggel – Tönkrement vagy tönkretették?
A múlt pénteki ítélettel kapcsolatban arra is érdemes emlékeztetni, hogy az UD Zrt. tavaly az NBH és a magyar állam ellen kártérítési pert indított, mivel szerintük olyan kijelentések hangzottak el, amelyek alkalmasak voltak a cég társadalmi értékelésének hátrányos befolyásolására, ezért a jogsértés megállapításán túl megfelelő elégtételre, valamint 1 milliárd 771 millió forint vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Ez az ügy végül tavaly tavasszal megegyezéssel zárult, amely szerint az állam idén októberig csaknem 266 millió forintot fizetett ki négy egyenlő részletben a bűncselekményekkel hírbe hozott biztonsági cégnek.
Nyilvános céginformációk szerint az UD nettó árbevétele a 2008-ashoz képest 2010-re valóban radikálisan csökkent, ugyanakkor a kiterjedt cégcsoporthoz tartozó Bon-Sec Vagyonvédelmi Kft. bevétele nagyjából hasonló arányban nőtt. Különös egybeesés. A rendelkezésre álló nyilvános adatok alapján mostanra akár megkérdőjelezhetőnek tűnhet, hogy az UD Zrt., vagy akár az UD Holding valóban tönkrement-e a büntetőeljárás miatt. Az egyezség kapcsán felmerülhet az is, hogy az eredetileg 1,7 milliárdos követelés helyett – feltéve, hogy az megalapozott kárigény volt – a cég miért érte be 266 millióval, és milyen adatokkal tudta úgy alátámasztani az igényét, hogy az állam peren kívül fizetett, ami teljesen szokatlan megoldásnak látszik. (L. K.)
