Orbán és Parragh ismét szemben a felsőoktatás szereplőivel
Részsikerként könyvelhette el Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár, hogy a szakértői csapata által megalkotott ágazati stratégiát a téli diáktüntetések nyomán megalakult felsőoktatási kerekasztal résztvevői szinte egyhangúan elfogadták. Vagyis, az államtitkár maga mögött tudhatja a kerekasztaltól távol tartott Hallgatói Hálózat (HaHa) kivételével a felsőoktatás szinte összes szereplőjét: a rektorokat, az érdek-képviseleti szervezeteket és a Hallgatói Önkormányzatokat is.
A kerekasztal résztvevői közül csak egyetlen szereplő nem szavazta meg a stratégiát: a Parragh László által képviselt Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK). Ez az ellenszavazat azonban súlyos kormányzaton belüli konfliktusokról tanúskodik. Mint azt korábban megírtuk, a Klinghammer-féle stratégia bevezetője olyan, mintha valamiféle politikai vitairat lenne mindazzal szemben, amit Orbán Viktor miniszterelnök képvisel. A kormányfő ugyanis elég lesújtó véleményt fogalmaz meg időről időre a magyar felsőoktatás teljesítményéről. Egyes megnyilvánulásai vérig sértették a felsőoktatás szereplőit. Ennek felidézéséhez elég, ha csak a „romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokról” szóló eszmefuttatására gondolunk. Orbán azonban nem egyedül csépelte az ágazatot. A kormány a felsőoktatást érintő politikájához, és az azzal járó drasztikus megszorításhoz lelkes partnerre akadt Parragh László személyében. Az Orbán–Parragh páros felváltva nyilatkozott arról, hogy „több szakmunkásra van szükség” és „túl sok a diplomás”. Jellemző, hogy Parragh a felsőoktatási stratégiával kapcsolatosan azt mondta: hiányolja belőle a reflexiót a munkaerő-piaci igényekre.
– Nincs fókuszban a természettudományos és a műszaki képzés – fogalmazott, hozzátéve, hogy több ponton „elitistának” tartja a stratégiát, amely szerinte a nagy egyetemeknek kedvez. Parragh óvott attól, hogy visszarendeződés induljon el.
Parragh szavait érdemes komolyan venni. Az eddigiek alapján jelentős befolyása van a miniszterelnökre – vagy Orbán Viktor keres olyan embereket maga köré, akik megerősítik őt elgondolásaiban –, a szakképzés terén szinte minden úgy alakult már eddig is, ahogy azt Parragh diktálta. A felsőoktatás azonban nagyobb falatnak bizonyult. Orbánnak, miniszterelnöksége idején, valójában csak egyetlen tiltakozáshullámmal kellett szembenéznie: mégpedig a tavaly decemberben kirobbant diáktüntetésekkel, amelyek az év végére teljes egységbe rendezték a felsőoktatás szereplőit. Akkor meg is hátrált, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy fölszalámizza ezt a tömböt, de ez – miként azt a stratégia elfogadása is jelzi – csak részben sikerült, a legkeményebben föllépő HaHa-t viszont valóban sikerült eltávolítani a többi szervezettől. Parragh László mindenesetre következetes: azért szavazott nemmel, mert Klinghammer valóban teljesen másképpen gondolkodik a felsőoktatás jövőjéről, mint ő, vagyis mint Orbán Viktor. Az anyag ugyanis szinte teljesen szembefordul a miniszterelnök által sokat emlegetett munkaalapú társadalomképpel.
A helyzet bonyolult: miközben a kormányfő nyilvánvalóan ragaszkodik mindahhoz, amit eddig hirdetett, vele szemben újfent összeállt a felsőoktatási szféra, csakúgy mint tavaly decemberben, amikor meghátrálni kényszerült, legalábbis ideiglenesen. E mostani egység kulcsfigurája Klinghammer: a helyzet akkor pacifikálódott, amikor őt bevonták államtitkárként a rendszerbe. Klinghammer az egyetemi közegből jön, ahogy munkatársainak zöme is, akiknek élő kapcsolataik vannak a felsőoktatás különböző szereplőivel. A frontvonalak tehát kialakultak: Orbán Viktor és Parragh, velük szemben Klinghammer, maga mögött a kerekasztallal.
Parraghot azonban nem csak az bánthatja, hogy egyelőre nem az ízlése szerint alakul a felsőoktatás: kőkemény anyagi ellenérdekeltsége is van. A stratégiából kiolvasható ugyanis, hogy a Klinghammer által szorgalmazott közösségi főiskolákhoz kerülne a felsőoktatási szakképzés, amely eddig a Parragh által vezetett iparkamara hatáskörébe tartozott. Ez sokmilliárdos tétel. Parragh fennhatósága alá tartozott ezen felül a szakképzési és innovációs járulék is, ami szintén milliárdos nagyságrendű tétel, feltehetően az MKIK elnöke ezt sem engedné szívesen.
Miközben a háttérben stratégiai harc dúl, az egyetemek nehéz helyzetben vannak. A kormány ugyanis egyelőre nem tartotta be az ágazat pénzügyi konszolidációjáról szóló tavaszi ígéreteit. A PPP kiváltására beígért 27 milliárd forintból még egyetlen programot sem váltottak ki. Tízmilliárdot kellett volna struktúraváltásra fordítani – ez az alap még nincs elosztva. Kétmilliárdot kaptak belőle azok az intézmények, amelyek a tavalyi hallgatói létszámcsökkenésük miatt tartoztak az államnak, így ez a pénz az állami adósság törlesztésére ment (egyik állami zsebből a másikba). Ebből az alapból fizették azt a 3,3 milliárdot, amellyel az egyetemek fizetésképtelensége miatt elmaradt hallgatói ösztöndíjakat pótolták.
Elég faramuci helyzet ez önmagában is: ez a pénz azonnal a hallgatókhoz került, viszont a struktúraváltásra nem jutott belőle. Az alapban körülbelül ötmilliárd forint maradt, amelynek elosztásáról azonban nincs döntés, holott a minisztérium tudja az intézmények pénzügyi beszámolói alapján, hogy hol, mekkora tartozás halmozódott fel. Kizárólag a kiválósággal és a kutatói státusszal kapcsolatban kezdett csordogálni valamennyi pénz az intézményekhez, de ez az idei elvonásoknak körülbelül csak a felét kompenzálja. Egyre több helyről hallani, hogy fizetési nehézségeik vannak az egyetemeknek, a megbízási szerződéses kollégák bérét már nem képesek kifizetni.
