Irreálisan sok a hittanos

Az általános iskolákban irreálisan sokan választották a hittant, többször annyian, mint amennyi a rendszeresen vallásgyakorlók aránya a társadalomban – hangsúlyozza Kamarás István egyetemi docens, oktatáskutatással is foglalkozó vallásszociológus. Több tényező mellett a szülők tájékozatlansága vagy félelme is közrejátszott abban, hogy így alakult.

A szociológus felmérése szerint még az általa megkérdezett jobboldali keresztények és a püspökök többsége sem ért egyet azzal, hogy a kormány kötelezően választható tárggyá tette a hittant.

Az általános iskolákban felmenő rendszerben vezetik be az erkölcstant és az alternatívaként választható hittant, egyelőre az első és az ötödik évfolyamon. Előzőleg – mondja Kamarás István – arra lehetett számítani, hogy a hittanra jelentkezők aránya megközelítőleg hasonló lesz a vallásgyakorlókéhoz. Az eredmény őt is meglepte. Miközben a vallásukat egyházi keretben aktívan gyakorlók aránya Magyarországon összesen 16-18 százalékra tehető, addig a szülők az ötödikesek 42 százalékát, az elsősöknek pedig 52 százalékát íratták be a valamelyik felekezet által szervezett hittanra.

A különbség szembetűnő. Több kutatás is készült, amelyek alapján meglehetősen pontos térkép rajzolható a magyarországi vallásosságról. (A népszámlálás ebből a szempontból nem mérvadó – jegyzi meg a szociológus.) A vallásgyakorlatra vonatkozó adatokat érdemes lenne összevetni azzal, hogy hol mennyien döntöttek a hitoktatás mellett. Más oktatáskutatókkal együtt Kamarás István is hiába kért, eddig nem kapott ilyen kimutatást az állami szervektől.

Ezért magánkutatásba kezdett. Ismeretségeit felhasználva úgy százötven településről szerzett be adatokat. A minta nem reprezentatív, de a szociológus feltevése szerint az összkép nagyjából fedi a valóságot. A hittanosok magas számát elsősorban a szülők tájékozatlanságával magyarázza. A településekről érkező információk szerint sokakat megtévesztett a felekezeti tantárgy elnevezése, ami hivatalosan így hangzik: hit- és erkölcstan. Az egyházak képviselői a beiratkozás előtt szinte mindenütt megtartották az úgynevezett bemutatkozó órákat, az állami erkölcstan esetében ez gyakran elmaradt.

Szerepet játszott a szülők félelme is: egy részük úgy gondolta, „a mai világban jobbat tesz a gyerekének, ha inkább hittanra járatja”. A pedagógusok sem mindig álltak a helyzet magaslatán. Kamarás még az iskolaigazgatók között is találkozott olyannal, aki megközelítőleges pontossággal sem tudta megmondani, mit takar az erkölcstan kifejezés.

A sajtóhírek nyomán ellenzéki tiltakozást váltott ki az Apáczai Kiadónál megjelent ötödikes erkölcstankönyv munkapéldánya, amely vállalhatatlan mondatokat tartalmazott. Az egyik szerint a magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, ám a „20. század elején egy elvesztett háború és sok befogadott nép szétbomlasztotta az országot”. Kamarás István viszont az Oktatási Hivatal közleményéhez hasonlóan arra hívja fel a figyelmet, hogy a valóban botrányos kitételek egy korábbi verzióban szerepeltek, a hivatalosan jóváhagyott könyvben már nincsenek benne. Így is találkozhatunk „sutaságokkal és pontatlanságokkal”, de tiltakozás helyett – véli a szociológus – ezúttal inkább örülni kellene. Hisz a jelek szerint „áll még néhány végvár”, létezik például egy olyan tankönyveket elbíráló bizottság, amely a körülményekhez képest jól végzi a dolgát. Ráadásul nem muszáj az említett munkából oktatni, vannak más erkölcstankönyvek is. Közülük az egyik a Mozaik Kiadónál jelent meg, a másik a Pedellus Tankönyvkiadó Kft.-nél: utóbbinak történetesen Kamarás István a társszerzője. (Kamarás már a nyolcvanas évek végétől részt vett a mai erkölcstan elődjének tekinthető emberismeret és etika kidolgozásában. Ő az első tankönyvek szerzője, a tárgy oktatására szolgáló szak alapítója.)

A szociológus emlékeztet rá, hogy Erdő Péter bíboros többször is kijelentette: a kötelezően választhatóvá tett iskolai hittan bevezetését nem a katolikus egyház kérte. Kamarás másfél száz egyházi személyt és „világi” keresztény értelmiségit kérdezett meg arról, mi a véleménye az új rendszerről: nagy részük annak ellenére sem támogatja, hogy többségük jobboldali nézeteket vall. A papok és lelkészek attól tartanak, hogy a tantervbe illesztett hitoktatás miatt a diákok kevésbé fognak részt venni az egyházközségek és a gyülekezetek életében. Elgondolkodtató, hogy a tizenhárom megkérdezett püspökből nyolc ellenzi a hitoktatásnak ezt a formáját.

Az egyházi vezetőknek sem tetszik a hitoktatás új formája
Az egyházi vezetőknek sem tetszik a hitoktatás új formája
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.