Ennek híre eljutott a Nemzetbiztonsági Hivatal Budapesti Kirendeltségéhez, ám ott senki sem tudta, „ki az a Kiss István” – ő volt az ügy másodrendű vádlottja –, akiről a hozzájuk került információk szóltak. A budapesti NBH-sok előbb házon belül próbálták meg tisztázni, van-e a cégnél bárkinek is információja Kissről, s miután kiderült, hogy a biztonsági hivatal debreceni kirendeltségén igencsak jól ismerik őket, „felvették velük a kapcsolatot”.

Ez – mármint a debreceni kirendeltség megkeresése –azonban csak 2009 júniusában történt meg, noha a Kiss István fegyverbeszerzési törekvéséről szóló információ még valamikor február végén jutott el a budapesti NBH-kirendeltséghez. A rendőrség végül e fenti információk nélkül fogta el augusztus 21-én a gyilkosokat. Pedig, ha időben eljut a Nemzeti Nyomozó Irodához az az információ, hogy egy szélsőséges nézeteik és megnyilvánulásaik miatt évek óta megfigyelés alatt tartott csoport két éven belül másodjára készül nagy tűzerejű precíziós fegyvereket beszerezni, akkor még ha a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot már nem is lehetett volna megakadályozni, de az azt követő két támadást talán még igen.

Emlékeztetőül: amikor kiderült, hogy a katonai elhárítás hazudott a rendőrségnek a későbbi negyedrendű vádlottal, Csontos Istvánnal kapcsolatban – letagadták, hogy informátoruk volt, és hogy a gyilkosságsorozat ideje alatt is találkozott vele a tartótisztje –, több szakértő tényként közölte: ha a katonai elhárítás segítőkészebb és aktívabb, a kislétai gyilkosság talán megelőzhető lett volna. Csontos (akivel akkora már szerződést bontott az elhárítás) ugyanis az utolsó két támadásnál sofőrködött a Kiss testvéreknek és a harmadrendű vádlottnak, Pető Zsoltnak, s a kettő közt találkozott volt tartótisztjével, H. Ernővel.

Csontost kevéssel a tiszalöki gyilkosság után kereste meg H. Ernő, de a beszélgetéseken annak ellenére is csak érintőlegesen került szóba a gyilkosságsorozat, hogy a katonai elhárításnál érvényben lévő parancs szerint minden tartótisztnek kapcsolatba kellett lépnie az összes volt és aktív hírforrásával, hogy információkat gyűjtsön a gyilkosságokról. H. Ernő tehát pont azt a témát hanyagolta, ami a találkozó oka volt. Ehhez képest még ma is a megújult katonai nemzetbiztonság sorait erősíti.

Azt, hogy ki és miben hibázott, talán a Terrorelhárítási Központon belül létrehozott speciális nyomozócsoportnak sikerül tisztáznia. Az NBH valójában már 2004–2005 fordulója óta megfigyelés alatt tartotta az elsőrendű vádlottat, Kiss Árpádot és öccsét, Istvánt, valamint a köréjük csoportosuló szélsőségeseket. Feltételezhető, hogy lehallgatták a telefonjaikat is. 2008 tavaszán „keletkeztek információk” az NBH Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségénél, hogy a csoport fegyverek beszerzésével próbálkozik. A debreceni NBH Kiss Árpád és társai megfigyelésének (értsd: lehallgatásának) meghosszabbíttatását kérte újabb három hónappal.

Az információ pontos volt. És nagyjából akkor keletkezett, amikor a Kiss testvérek, Pető és egy ma még ismeretlen negyedik személy (bár az sem zárható ki, hogy csak hárman voltak), elrabolta Besenyszögön egy vadász eladásra meghirdetett puskáit. Az NBH központja azonban nem kérte meg az újabb bírói engedélyt a lehallgatás folytatására. Utóbb azt mondták, a bíró már az utolsó hosszabbítást is csak azzal írta alá, hogy ha legközelebb nem hoznak valamit új információt, ami alátámasztja, hogy miért indokolt folytatni a csoport megfigyelését, nem engedélyezi a lehallgatás folytatását.

Ezzel közel egy időben indokolás nélkül visszavonták Holp Tibornak, az NBH debreceni kirendeltségvezetőjének vezetői megbízását. A cég akkori vezetői magánbeszélgetéseken azzal magyarázták a történteket, hogy Holp irányítása alatt gyakorlatilag álltak az ügyek (a Kiss testvéreké is). Holp bűnéül rótták fel továbbá, hogy „nem tűnt fel neki”, hogy miközben a csoport illegális fegyverbeszerzésére készül, Kiss Árpád fokozatosan illegalitásba vonult, vagyis egyszer csak elkezdte kerülni azokat a szélsőséges csoportokat, amelyekkel korábban rendszeresen mutatkozott, továbbá a telefonját sem úgy használta, mint korábban.

– Ilyen információknak meg kellett volna kongatnia a vészharangot – fogalmazott egy volt titkosszolgálati vezető –, de nem csak Debrecenben. Forrásaink szerint egyébként, amikor 2008 áprilisában utoljára kérték a debreceniek a hosszabbítást, Budapestre rendelték azt az operatív tisztet, T. Attilát, aki Kissékkel foglalkozott. Ő valószínűleg elmondta, milyen információik vannak a csoportról.

Más furcsaságok is vannak. Az NNI azt állítja: amikor a galgagyörki támadással kezdetét vette a romagyilkosság-sorozat, Kissékről, s az ő négy hónappal korábbi fegyverbeszerzési próbálkozásaikról az NBH-sok egy szót sem szóltak az NNI nyomozóinak. Volt NBH-s vezetők azonban azt mondják, hogy éppen ők jelezték a rendőrségnek, hogy a besenyszögi fegyverrablás és a gyilkosság közt összefüggések lehetnek, csak a nyomozók hosszú ideig nem foglalkoztak a vadász elrabolt fegyvereivel. Talán most kiderül, ki nem mond igazat: az akkori rendőri, vagy az NBH-vezetés.

Forrásaink szerint Holp vezetői megbízásának visszavonása érdemben nem befolyásolta a romagyilkosságokkal összefüggésben végzett titkoszszolgálati munkát. Némelyek ironikusan úgy fogalmaztak: az utódja alatt sem lett jobb a felderítő munka. Ezért is tűnnek hihetőnek azok a szóbeszédek, amelyek szerint Holpnak talán azért kellett mennie, mert túlságosan jóban volt (van) Kósa Lajos debreceni polgármesterrel. Az NBH vezetését, ideértve az irányító minisztereket is, 2008–2009-ben már kifejezetten idegesítette, hogy túl sok belső információ szivárog ki az ellenzékhez.

Akkoriban állítólag több vezetőcsere valódi célja a Fidesz feltételezett hírforrásainak félreállítása volt. A mai ellenzék köreiben tényként kezelik, hogy a 48 éves Holp a Kósához fűződő barátságának köszönheti, hogy a 2010-es választások után röviddel visszakerülhetett a megyei NBH-kirendeltség élére. Egyesek azt is tudni vélték, hogy mellőzöttsége idején Holp az önkormányzatnál kapott munkát, ezt azonban Papp László alpolgármester kategorikusan cáfolta. Tudósítónk értesülései szerint ugyanakkor tény, hogy Holp a múltban is és ma is otthonosan mozoghat Kósa irodájában, hiszen valóban évtizedes barátság fűzi össze őket. Rendszeres találkozásaik alkalmával vélhetően nem csak közös szenvedélyükről, a futballról beszélgetnek; Holp fiatalabb korában aktívan futballozott, kapus volt.

Amikor a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága Gulyás József vezetésével háromtagú munkacsoportot bízott meg annak tisztázására, hogy a titkosszolgálatok miért nem segítették a tőlük elvárható módon a rendőrség munkáját, az NBH részéről Ficsor Ádám akkori titokminiszter elvitte a balhét. Azonban a Gulyás-féle munkacsoport által feltárt „furcsaságok” közül nem minden olvasható a bizottság jelentésében. Legalábbis abban nem, amit 2009 novemberében nyilvánosságra hoztak. A munkacsoport ugyanis valójában nem egy jelentést készített, hanem kettőt. Az egyiket nyilvánosságra hozták, a másik titkos. Gulyás szerint fel lehetne oldani a titkosságát, de erre jelenleg csak a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke jogosult.

Molnár Zsoltot lapzártánkig nem sikerült elérni, így nem tudjuk, tervezi-e megszüntetni az állítólag további összefüggéseket is feltáró jelentés titkosságát. Pedig abból állítólag kiderül, ki az a férfi, akivel Kissék kapcsolatba léptek a második fegyverbeszerzéskor. Gulyás nem árult el részleteket a második jelentésről. Így azt sem mondta el, olvasható-e benne bárminemű információ arról a tehetősnek ismert vállalkozóról, akinek jó ideig a harmadrendű vádlott, Pető volt az egyik testőre, s aki a romagyilkosok elfogása után nem sokkal Németországba költözött. Ő, bár tanúként idézte be a bíróság, nem jelent meg a tárgyaláson.

Helyszíni bizonyítás a gyilkosok debreceni törzshelyén