Egyikük sem tartotta magát bűnösnek, és senki nem tett közülük vallomást. A tábornokok hosszabb-rövidebb nyilatkozatokban reagáltak a vádirat némely állítására, de kérdésekre nem voltak hajlandók válaszolni – és ehhez joguk van.

Először Bene tábornokot hallgatta meg a bíróság, a többiek addig a folyosón várakoztak. Ám mintha összebeszéltek volna, Gergényi „nyilatkozata” érdemi részében szinte szó szerint megismételte főnökének korábban, az ő távollétében elmondott szavait. Mindkét tábornok fontosnak tartotta elmondani, hogy 2006. szeptember 18-án olyan eseménysorozat vette kezdetét, amelyre az elmúlt ötven évben nem volt példa. A rendőrség sem kiképzési szempontból, sem morálisan és – költségvetési okokból – technikailag sem volt felkészülve ilyen agresszív és jól szervezett csoportos támadássorozat kezelésére.

Gergényi – főnökével ellentétben –felvetette az akkori titkosszolgálatok felelősségét is, jelesül azt, hogy „nulla, azaz nulla információt kaptak azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének hatására egyes szélsőséges csoportok mire készülnek”. Hozzátette, ha bármilyen előjele lett volna annak, hogy mi történik, Bene tábornok bizonyosan nem utazik el az Interpol brazíliai ülésére. Ezzel kapcsolatban Bene csak annyit mondott, hogy amikor telefonon értesítették, mi történt a fővárosban, azonnal megkezdte a hazautazásának megszervezését.

Bene tételesen cáfolta, hogy semmit sem tett rendőrei védelme, illetve a túlkapások, törvénysértések szankcionálása érdekében. Azonnali vizsgálatot rendelt el, külön értékelték az egyes műveleteket, és új taktikát dolgoztak ki a zavargó csoportok megfékezésére. Intézkedett korszerű védőeszközök beszerzéséről, amire a kormány külön keretet biztosított. (Jelentős mennyiségű pajzsot és sisakot kért kölcsön a rendőrség akkoriban Ausztriából.)

November elején a jelentését megküldte a szaktárcának és az ügyészségnek. Sehonnan nem kapott visszajelzést, amit úgy tekintett, az abban foglaltakat a címzettek elfogadták.

Bene úgy vélte, a szeptember 18.-a utáni intézkedéseknek volt köszönhető, hogy október 23-án, ha voltak is „egyéni túlkapások”, a rendőrség összességében egységes volt, és hatékony. Tanult a hibáiból, és a folyamatos képzések, fejlesztések, továbbá módszertani változtatások miatt 2007. már cius 15-én már a sajtó és a közvélemény elismerését is kivívta a rendezvények biztosításával, sőt, a mai kormánypártok részéről is magas szintű gratulációt kaptak – fogalmazott a volt országos rendőrfőkapitány, aki külön kitért az azonosító jelekre, illetve azok hiányára. A 90-es évek óta téves jogszabály-értelmezésen alapuló, rossz gyakorlat alakult ki a rendőrségen, ami arra épült, hogy a csapaterős bevetéskor az egységnek van felelős parancsnoka, s a csapat tagjainak kivétel nélkül az ő parancsait kell követni, emiatt pedig az egyes rendőrök egyedi azonosítása nem is szükséges. A bevetési és gyakorlóruhákra ezért nem tettek jelvényt és számot, no meg azért sem, mert ha korábban feltették, könnyen el is veszítették a rendőrök, ami viszont fegyelmi vétségnek számít. Bene megjegyezte, hogy a választásokat is rendre azonosító jel nélküli ruhában lévő rendőrök biztosították, de 2006 előtt ezt senki nem kifogásolta.

Miután nem lehetett azonosítani a túlkapásokat elkövető rendőröket, november 3-án már ki is adta azt a főkapitányi utasítást, amely kötelezővé tette a gyakorló- és bevetési ruhákon is az azonosítók használatát.

Gergényi Péter (felolvasott ügyészségi vallomása szerint)már szinte semmire nem emlékszik az akkor történtekből, csak arra, hogy három nap alatt 2 óra 15 percet aludt. Azt nem tudja, hogy mikor és hol járt, milyen terveket és véleményeket látott, miben döntött ő, és miben mások. Arra sem, ki rendelte Budapestre a vidéki bevetési századokat, ő nem, az biztos, és ilyet nem is kért a feletteseitől. Nem tudja már, hogy kinek a parancsára kerültek a baranyaiak azMTV lépcsőjére. Nem tudta, mondta, hogy Mittó Gábor a székházban van, és a betörni készülő randalírozókkal harcol. Később azonban arra a kérdésre, hogy miért nem váltotta le a székházat védő erők parancsnokát, amikor az képtelennek bizonyult ellátni a feladatát, azt felelte, harcoló egység vezetőjét nem szabad leváltani, ráadásul ott és akkor erre lehetősége sem lett volna.

Visszautasította azonban azokat a bírálatokat, amelyek szerint a Parlamentnél lévő rendőri erők egy részét át lehetett volna vezényelni az MTV-hez. Vallomásában azt mondta, nem emlékszik már, hogy ki, de valaki felvetette, hogy az MTV székháza elleni támadás lehet elterelő, megtévesztő művelet is, és nem kizárt, hogy a valódi célpont a Parlament. Ráadásul a rendőrségnek védenie kellett a Képviselői Irodaházat, a miniszterelnöki rezidenciát, az MSZP Köztársaság téri székházát, a Sándor-palotát és más objektumokat is. Gergényi szerint a vádiratban neki tulajdonított bűncselekménynek még a gondolata sem vetődhet fel senkiben a tények ismeretében. „Ott és akkor mindenki a tudása legjavát igyekezett adni.” Semmiféle bűncselekményt nem követtem el, szögezte le, a vád alaptalan.

Dobozi József volt Rebisz-parancsnok ügyészségi vallomásából és a bíróság előtt felolvasott kiegészítéséből az derült ki, hogy a tömegoszlatásra kiképzett elit alakulatokat is magába foglaló Rebisz parancsnokának senki nem szólt az övéi közül, hogy helyzet van. Szeptember 18-án barkácsolt a pincéjében, majd lepihent. Egy hívásra ébredt, s azt tudakolták tőle, ott van-e a Szabadság téren, mert a tévében épp azt mutatják, hogy verik a rendőröket. Azt Dobozi sem tudta megmondani, miért nem szóltak neki a beosztottjai, pedig akkor már Lapid Lajos, Gergényi közbiztonsági helyettese a vízágyúkat is elkérte a Rebisztől. Később Dobozi azt mondta, jól letolta az ügyeletest, amiért nem értesítette. A tábornok a vallomásában bocsánatot kért azoktól, aki rendőri túlkapás vagy törvénysértés áldozataivá váltak, de nem kér bocsánatot azoktól, akik rendőrökre támadtak. Tagadta, hogy utasítására rendőrök bűnösségét megállapító belső vizsgálati jegyzőkönyveket semmisítettek volna meg. Szerinte az ellenkezője történt. Több rendőr ellen ő maga tett feljelentést, kivétel nélkül olyan beosztottjai ellen, akiket mások nem azonosítottak és nem jelentettek fel.

Mittó Gábor alezredes vallomása részben szembement Gerényiével, mivel Mittó szerint a főkapitány küldte őt az MTV védelmének élére, ő maga adta a megbízást, amikor a Kossuth téren találkoztak. (Eszerint Gergényinek tudnia kellett, hol van.) Azt azonban csak később, telefonon közölte vele Lapid Lajos, hogy egy kiképzésre Budapestre felrendelt baranyai bevetési századdal kell védeni a székházat. Ám csak egy telefonszámot kapott a századparancsnokhoz, akinek rá adásul egy szakasza eltévedt a fővárosban. Később a parancsnok megsebesült, így – Mittó vallomása szerint –a baranyaiak csak a kezében lévő rendőrségi rádió alapján feltételezhették róla, hogy ő valami „vezetőféle”, akire hallgatni kell. Elismerte, hogy később több kisebb rendőri egység is megjelent a székházban, ám azok parancsnokai nem tudták, hogy őt kell keresniük. Elismerte, hibázott, mert nem nagyon járt utána, hogy az épületben csellengő rendőrök közül kik a pihenősök, és kik azok, akik csak nem tudják, mi a dolguk, mert senkitől nem kaptak parancsot.

A per kedden folytatódik.

A bíró, a vádlottak és az iratköteg