Az őszi parlamenti szezon kezdése előtt pánikszerű kegyeletiszoba-ellenőrzésbe kezdett a kórházfenntartó, a GYEMSZI Térségi Menedzsment Főigazgatósága az intézményeknél. A hivatal előbb körlevélben érdeklődött: hol van a kegyeleti szoba a kórházban, ki engedélyezi, ki biztosítja a használatát? Hogyan dokumentálják az igénybevételt, milyen a helyiség állapota?

Majd néhány órával később személyesen is megjelentek a kórházban a fenntartó térségi igazgatóságainak munkatársai, hogy meggyőződjenek a kegyeleti szoba állapotáról, használatának körülményeiről. „A kegyeleti szoba hiányába beteg még nem halt bele. De ha műtét közben elfogy az infúzió vagy a sebész, abba már igen” – kommentálta a fenntartói intézkedést az egyik kórház-főigazgató, aki nem is tagadja: belefáradt az olyan teljesen ostoba, értelmetlen feladatokba, mint a ló vagy a lábtörlő számlálása. A lapunknak megnyilatkozó kórházi vezető a kérést már azért sem érti, mert szerinte a gyógyítás minimális feltételeinek – pénz-, eszköz vagy emberhiány miatt – ma már egyetlen intézmény sem tud Magyarországon eleget tenni.

Ez viszont nem érdekel senkit, és nem is jönnek ellenőrizni – mondja. Vagyis szerinte egyáltalán nem biztos, hogy ez az egészségügy legégetőbb problémája. Tavaly novemberben, a kegyeleti törvény tárgyalásakor a kisebbik kormánypárt nevében Harrach Péter frakcióvezető kérte, hogy minden kórházban legyen kegyeleti szoba. Akkor azzal is érvelt, hogy pártja a temetésig terjesztené ki az emberi méltóság jogát. Mondván, Magyarországon a szolgáltatások világa rendezetlen.

Lapzártánkig hivatalos választ nem kaptunk a GYEMSZI-től arra, hogy mi értelme van a kegyeleti szobák összeszámlálásának éppen most, amikor az Egészségügyi Minisztérium már 2003-ban határozott létesítésükről. Éppen azért, hogy legyen hol a hozzátartozóknak elbúcsúzni elhunyt rokonuktól. Akkor ezt az intézmények minimális működési feltételeiről szóló jogszabályban is rögzítették mint kórház-működtetési feltételt. E rendelet szerint minden kórházi osztályon kellene lennie egy ilyen helyiségnek, bár a főigazgató szerint ennyire „sűrűn” szinte sehol nem alakították ki az ilyen szobákat, de kórházi tömbönként általában mindenütt van egy.

Gyakran teljesen fölöslegesen, mert a meglévő kegyeleti szobákat nemigen használják a hozzátartozók. „Vagy nem így akarnak elbúcsúzni, vagy nem hallottak még erről a lehetőségről” – mondja egy másik főigazgató az ország másik végében. A halottat két órán át az osztályon kell tartani. Általában ezen idő alatt érkeznek meg a hozzátartozók. Bár az intézményeknek kötelessége megemlíteni a szobát, de ez a feladat nem is olyan egyszerű.

„Kiírhatjuk, hogy a kegyeleti helyiség a hozzátartozók rendelkezésére áll, de nem szerencsés, ha a betegek, rokonok egy ilyen felirattal szembesülnek a folyosón. Az emberek elsősorban gyógyulni és nem meghalni jönnek ide.” Egy észak-magyarországi kórház főigazgatója azt mondja: náluk inkább a kápolnába mennek be az elhunytak hozzátartozói kis időre. Pedig a kegyeleti szoba használatának itt külön rendje, szabályzata is van. Használatára a halál beálltát megállapító orvos adhat engedélyt, a hozzátartozók pedig 10-15 percet tölthetnek itt el szeretteikkel.

FOTÓ: REVICZKY ZSOLT