– Lehet, hogy megszólnak a faluban, hogy nincs pénzem, mégis taxival furikáztatom a gyerekeimet, de én nem törődöm a szóbeszéddel – mondja az édesanyjuk. A fuvart egyelőre szívességből kapják, és Maczkó Ágnes mindenáron esélyt akar adni kitűnő tanuló fiainak, hogy a nagyobb testvéreikhez hasonlóan később piacképes végzettséget kínáló egyetemeken, főiskolákon tanulhassanak tovább.

A magyar–szlovák határ menti ezerlelkes Kemence szinte a belesimul a Börzsöny oldalába. A község „tetejére” épült régi megyeháza, ahol a XVIII. században Hont vármegye megyegyűléseit tartották, évtizedekig a kemencei általános iskola felső tagozatának adott helyet. A barokk épület most üresen áll, a pincéjébe vezető szénledobó csúszkán keresztül látni az egymásra halmozott iskolai asztalokat és székeket. Az iskola két évvel ezelőtti bezárása óta egyedül a Maczkó család lakik a földszint egyik lakásában.

Maczkó Ágnes 14 gyermekével három évvel ezelőtt a messzi Baranya megyei Királyegyházáról költözött ide, amikor a rohamosan néptelenedő Kemence önkormányzata két évre ingyenes, majd kedvezményes bérleti díjjal lakást ajánlott azoknak, akik vállalták, hogy a helyi iskolába járatják a gyerekeiket. Az elvált édesanya figyelmét a védőnőjük hívta fel a „Házat gyermekért” akcióra, amely megoldást kínált, hogyan költözzön végleg külön a volt férjétől, akit addigra már „nem érdekelt más, csak az alkohol”. Az eredetileg vegyészlaboráns végzettségű asszony egy lakásotthonban dolgozott hivatásos nevelőszülőként. Bízott benne, hogy Nógrádban is talál ilyen munkát. – Kemencén esélyt kaptam, hogy kényelmesen berendezkedjek a gyerekekkel, és az is vonzó volt, hogy a budapesti egyetemista fiaim csak másfél órára lesznek, így, ha győzzük fizetni az útiköltséget, minden hétvégén hazajöhetnek. Írtam Pongrácz Jánosnak, a programot meghirdető polgármesternek, majd ő és az iskola igazgatónője meglátogatott minket Királyegyházán. Egy hét múlva értesítettek, hogy a több mint száz jelentkező családból mi vagyunk az egyik kiválasztott – emlékszik az édesanya, miközben legkisebb lánya haját köti copfba a hűvös szobában.

– Közben az interneten megismerkedtem egy helybélivel, akivel azóta is barátok vagyunk, így aztán mi előnyben voltunk a többi családdal szemben,mert ez az ismerősöm felvette,mi hol van a faluban, és elküldte neten: úgy jöttünk ide, hogy tudtuk, melyik a főutca, az orvosi rendelő, a húsbolt. A hely csodálatos, de a gyerekek nem fogadták feltétlen örömmel a változást. Királyegyházára jártak óvodába, Pécsre gimnáziumba, ott voltak a barátaik, a nagymamájuk. A kemencei önkormányzat viszont azzal kedveskedett, hogy minden beköltöző gyereket elvittek egyhetes zánkai nyaralásra, az én gyerekeim akkor nyaraltak utoljára.

Habár az ország különböző részeiből érkezett családok betelepülése után már megvolt a szükséges létszám a megmaradásához, az önkormányzat iskolamentő kísérlete mégis megbukott. Ez csalódást jelentett Maczkóéknak és a velük együtt kiválasztott másik négy családnak, hiszen felső tagozatos gyermekeik csupán egy évig élvezhették a helyi művészeti általános iskola kimagasló szintű szolgáltatásait. 2010-ben a falu újonnan megválasztott fideszes polgármestere, Bedros János úgy nyilatkozott: önerőből nem sokáig tudják fenntartani az iskolát, hiszen addigra hatvanmilliós tartozást halmoztak fel. Először az alsósok épületébe zsúfolták be az összes gyereket, végül a 2011-es tanévet már a szomszédos Berne a kemencei felsősök.

A betelepült szülők közül sem mindenki találta meg a számítását. A környéken egyre kevesebb a munkalehetőség, legfeljebb alkalmi munkára keresnek embert a helyi gazdák. A főként gyümölcstermesztéssel foglalkozó őslakosok egyébként nem támogatták a volt polgármester és az iskolaigazgatónő kezdeményezését. Annak ellenére, hogy a csaknem háromezres lélekszám az utóbbi évtizedben egyharmadára csökkent, a képviselő-testület a lakosság akaratával szemben hozta meg a betelepítést igenlő döntését. Többen is úgy vélik, hogy a korábban oly népszerű Pongrácz János emiatt vesztette el a választásokat.

Az új telepesekről sokféle véleményt hallani. – Két évig csak pénzébe kerültek az önkormányzatnak, ezt úgy hálálják meg, hogy van, aki még a rezsit sem fizeti, és nem akarnak a földeken dolgozni – mondják az ellenzők, mások azonban örülnek, hogy több gyereket látni az elöregedett faluban.

A Maczkóék szomszédjában élő Gizi néni pedagógus unokaöccse a helyi iskola bezárása után Dunakeszin kapott állást. A fiatalok most albérletben laknak, és kéthetente járnak haza a kölcsönből felújított szép házukba. – A faluban legalább ötven üresen álló ház van, eladni képtelenség, bérbe pedig nem szívesen adnak – meséli az idős asszony, aki nagyon örült a Maczkó család beköltözésének. A gyerekekről csak jót mond, udvariasak, segítőkészek, tiszták, mint a patyolat, és soha le nem vennének egy szem gyümölcsöt sem kérdezés nélkül.

– Nagyon sajnáltam, amikor elvitték a felső tagozatot. – Ezt már ismét Ágnes mondja, miközben ágyneműket hajtogat a nagyszobában. A vékony, szőke hajú, középkorú asszony elmeséli, mennyire imádták a gyerekek az első telet, amikor az igazgatónő felöntette vízzel az udvart, és egész télen idejárt a falu korcsolyázni. Azóta nem volt a lábukon az ajándékba kapott korcsolya, de az iskolabezárással véget értek a fociedzések, a közös kirándulások és a zeneoktatás is. Egy hétgyermekes család azért ment el, mert nem tudták a tehetséges gyermekeiket zenére járatni.

Kristóf és Xavér eközben szlovák és magyar nyelvű okleveleket keres elő. A két fiú egy évet járt Bernecebarátiba, ezalatt sokat rontottak, de Ipolyságon egy év alatt visszatornázták magukat az elsők közé. Xavér tavaly a szlovák országos matematikaversenyen ötödik helyezést ért el, a járási matematika- és informatikaolimpián második lett. – Nem jelentett hátrányt, hogy nem beszélek még jól szlovákul, mert a tanulmányi versenyeken előre felveszik az adatokat, és a magyarok magyarul kapják a feladatokat –mutatja büszkén a sorba rakott okleveleit.

A konyhából bekacskaringózik a sülő tészta illata. Miki idén kitanulta a cukrászatot, most bundás virslit és sós kiflit süt a családnak reggelire. A huszonkét éves fiút ugyan maximális pontszámmal vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre, de az első év után megszakította tanulmányait a villamosmérnöki karon. Szeptembertől estin a második évet végzi a cukrásztanfolyamon, nappal pedig a gépészmérnöki kar mechatronika szakán folytatja egyetemi tanulmányait. Miki a csupa jó tanuló Maczkó gyerekek között abban kivételes, hogy neki sem általános iskolában, sem az érettségin nem volt még négyese sem, erről oklevél is tanúskodik.

A családban mindenki ért a sütéshez és a főzéshez, de három fiúnak már papírja is van erről. Anyjuk szerint hasznos, ha a diploma mellett szakmát is szereznek. – Ünnepnapokon sokféle sütemény és torta készül, a ballagás a legdrágább, de valahogy azt is mindig megoldjuk. Addig várok, míg találok egy akciót, és akkor megveszem féláron a hozzávalókat. Egyébként, hónap elején vásárolom meg a tartós élelmiszereket, aztán igyekszem beosztani egész hónapra a maradékot – sorolja az asszony.

Maczkóéknál minden este főtt étel kerül az asztalra. Ma gyümölcsleves és szilvás gombóc készül, a fiúknak még meg kell szedni a hozzávaló gyümölcsöt az ismerősöknél vagy az elhagyott kertekben. A szünidőben a nagyobbak egymás kezéből veszik ki a fakanalat, de szeptembertől minden megváltozik, ők beköltöznek Pestre, albérletbe, és Ágnesre marad a mindennapos főzés.

Szeptember elsejétől azonban, mondhatni, sorsfordító változás is várható a Maczkó családnál. Az ingyenes lakhatás határideje már tavaly augusztusban letelt, azóta kellene fizetniük a havi 18 ezer forintos bérleti díjat. A szépen felújított megyeháza épületét nyár eleje óta árulja az önkormányzat. Nincs több haladék a Maczkó családnak, amennyiben nem fizetnek, szeptemberben menniük kell, a falu szűkös költségvetése nem engedi meg, hogy bárkit eltartsanak, és egyébként is, mit szólnának ehhez azok, akik rendesen fizetik a bérleti díjat.

Egyelőre azonban remény sincs a tartozásuk kiegyenlítésére. A kis Gergő első osztályba megy, nem halaszthatták tovább a cipővásárlást, és a két rozoga íróasztal mellé egy harmadikat is be kell szerezni. A szakácsnak tanuló Álmos augusztusban fizetős munkát kapott a gyakorlati helyén, szakácsruhát kellett neki venni, amit azóta szerencsére kifizetett az étterem. – Tudom, nehéz megérteni, hogy vagy feltöltöm a villanyórakártyát, vagy enni veszek a gyerekeknek, vagy befizetem a lakbért. A gimnazisták részt vesznek az Arany János Tehetséggondozó Programban, több gyerek MKB tanulmányi ösztöndíjat kap, mégsem jön össze kétszázezer forintnál több egy hónapban. Szeptemberben lejár a gyesem, és bár több helyre beadtam a jelentkezésemet, eddig sehonnan sem kaptam visszajelzést. Az önkormányzatnál jeleztük a nyár elején, hogy szeretnénk a nagyfiúkkal ribizlit vagy szilvát szedni, de sehová sem hívtak. Egy fiamat sikerült elhelyezni augusztus végéig közmunkaprogramban az erdészetnél, az ő pénzéből indítom a kisebbeket iskolába – magyarázza Ágnes, miért késlekednek a bérleti díj fizetéssel, és miért lett volna oly nagy szükségük nyáron az alkalmi munkára. Tavaly egy hétig nem volt miből feltölteni a villanyórakártyát. Épp versenyidőszak volt, így a gyerekek bent maradtak az iskolában, és ott gyakoroltak. Az itteni barátja mentette meg a helyzetet, egyik nap beállított egy doboz akciós energiatakarékos égővel, és előre átadta a karácsonyi ajándékát. – Nagy könnyebbség volt, hogy a gyerekek ismét kádban fürödhettek. Egyébként először mindig a lányok, utánuk a fiúk mennek, de teljes kád vízben sosem fürdenek. Fűteni általában tudunk, vastagok a falak, jól tartják a meleget, csak tél végén költözünk össze egy szobába. Nagyon hiányzik az apuka, és hiányzik a keresete a havi büdzséből. Azt veszem észre, hogy spórolok, mégis egyre szegényebbek vagyunk, és ettől néha végtelenül elkeseredem. Most nincs internetünk, a cégnél volt tartozásunk, úgyhogy kikötötték. A tévénk antennacsatlakozója is elromlott, ránk jár a rúd, sorban mennek tönkre a háztartási gépeink. Megvagyunk televízió nélkül, de ha este mindenáron mesére vágynak, akkor bekapcsoljuk a DVD-t. Van olyan mesefilm, amit ötvenszer láttak, de újra és újra megnézik, talán az állandóság hiánya miatt – sorolja az asszony. Kisétálunk a megyeház előtti kis parkba. Ágnes, azt mondja, bármilyen munkát elvállal, ami adódik. Eközben olcsó albérletről ábrándozik. Ha saját lábára állna, és nem függene az önkormányzattól, akkor nem kéne válasz nélkül hagynia a rosszalló megjegyzéseket, miszerint nem elég csak megcsinálni a gyereket, fel is kell tudni őket nevelni.

A hatalmas fenyők árnyékából belátni a pompás fekvésű falut. Az elmúlt években pályázati pénzből felújították a középületeket, a nagy forgalmú utakat leaszfaltozták. Sokat költöttek turizmusfejlesztésre, új üdülőközpont épült. Ötven év kihagyás után, igaz, csak nyolc kilométeres szakaszon, ismét üzembe helyezték a kemencei kisvasutat, és kinyitott a strand.

– Amennyire tudtunk, beilleszkedtünk. Szeretem, hogy minden közel van, a bolt, a templom, a gyerekek ide járnak ministrálni. Télen a barátom többször levitt minket kocsival az óvodába, úgyhogy a kicsikkel nagyon elkényelmesedtünk – mondja cinkos mosollyal, majd elmeséli, hogyan készültek Sólyom László látogatására még a királyegyházai félig kész lakásukban. A köztársasági elnök érkezése „olyan volt, mint a filmeken”. Maczkóék süteményt sütöttek, az elnök pedig egy óránál is többet töltött náluk. Amikor egy év múlva a nagycsaládosok majálisán meglátta őket, odament hozzájuk, és megkérdezte a fiúktól, hogy összejött-e a tuningműhely, amire gyűjtöttek. Azóta kapnak meghívót a parlamenti gyermekkarácsonyra is. Kétszer látták a Diótörőt, aztán két évig a parlamenti műsort nézték meg. Az idén ismét az Opera következik, hogy a legkisebbek is lássák élőben a diótörő és az egérkirály meséjét.

Családi idill