Szeptemberben jönnek az iskolarendőrök
Az Egyesült Államokból koppintott, majd átalakított D. A. D. A., a saját „fejlesztésű” ELLEN-SZER, az Iskola Rendőre és az Ovizsaru program után itt a rendőrség negyedik tanintézeti bűnmegelőzési programja. Pintér Sándor belügyminiszter május 17-én jelentette be, hogy ősztől „a kiemelten veszélyeztetett iskolákban megkezdi a munkáját az iskolarendőrség”.
És ez így is lesz. Bár azt, hogy a tanévkezdéstől hová kell „iskolarendőrt állítani”, s hogy melyek a legveszélyeztetettebb tanintézetek, végül mégsem a rendőrség, hanem a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ határozza meg. Állítólag azért adta át a döntés jogát az intézményfenntartónak a rendőrség, ha úgy tetszik, azért hárította el a döntés felelősségét, mert úgy ítélték meg, ha ők jelölik ki az iskolákat, azzal automatikusan megbélyegzik őket. Nem tudni, hasonló megfontolásból vagy csak a kreativitás hiánya miatt a Pintér által a program meghirdetésekor iskolarendőrségnek nevezett szolgálatot nem iskolarendőrségnek, hanem „iskolai bűnmegelőzési tanácsadóknak” keresztelték el; vonzó, könnyen megjegyezhető név. A napokban megkezdődött az első száz bűnmegelőzési tanácsadó képzése. Többségüket a korábban, még nyugdíjkorhatár előtt szolgálati nyugdíjba vonult régi bűnügyesek közül toborozták, de ahol nem volt elég jelentkező, a helyi rendőri vezetők választották ki az iskola leendő „rendőreit”.
– Az iskolai bűnmegelőzési tanácsadók nem vagyonőrök, nem biztonsági emberek, akik vigyáznak az iskola rendjére vagy biztosítják a rendezvényeket, és nem is tanárok, akik szükség esetén mások helyett órákat tarthatnak, foglalkozásokat vezethetnek – szögezte le kérdésünkre Németh Ágnes alezredes, az ORFK bűnmegelőzési osztályvezetője, elismerve, valamelyest könnyebb felsorolni, mivel nem kell foglalkoznia egy bűnmegelőzési tanácsadónak. Nem lesznek beosztottjai az igazgatónak, hiszen ők szolgálatban lévő rendőrökként dolgoznak az iskolában is. Ennek ellenére kötelesek tájékoztatni az iskolavezetőt a tapasztalataikról, tervezett intézkedéseikről. És persze kötelesek intézkedni minden olyan esetben, amikor rendőrként más körülmények közt is intézkedniük kellene.
Elvileg az iskolai bűnmegelőzési tanácsadó sem mehetne el szó nélkül egyetlen szabálysértés mellett sem, bűncselekmények felett pedig végképp nem hunyhat szemet. Ám az sem lenne életszerű, ha pusztán azért lenne rendőrségi ügy abból, hogy Józsika és Pistike ökölre mentek Gizike szerelméért, mert az adott iskolában épp szolgálatban van egy tanácsadó.
– Persze tudják majd kezelni az efféle helyzeteket is – véli Németh Ágnes. – Azzal együtt, hogy jelentést kell írniuk az iskolában tapasztalt törvénysértésekről. Hogy miből lesz ügy, és miből nem, azt már a parancsnok dönti el – szögezte le Németh Ágnes. – Nyilvánvaló, hogy minden apró-cseprő ügyben nem fog a rendőrség eljárni, nem is ez a szolgálat célja. Más kérdés, ami sajnos olykor már az általános iskolákban is megesik, ha már a kések is előkerülnek. Az ügy azzal kényszerpályára kerül. Ám a bűnmegelőzési tanácsadónak ilyenkor is tájékoztatnia kell az iskola vezetőjét, hogy mit tapasztalt, és milyen intézkedéseket tett, avagy készül tenni.
Szeptembertől 200 iskolában kezdik meg munkájukat a tanácsadók (egy rendőr legfeljebb három iskolában szolgálhat párhuzamosan). Az iskolafenntartó döntése óta azonban több tanintézet is jelezte a rendőrségnek, hogy „szívesen fogadna bűnmegelőzési tanácsadókat”. A rendőrség és nyilván az iskolák is a munkájuktól azt remélik, hogy jelenlétükkel, szavaikkal és fellépésükkel csökkentik az agressziót, a drogfogyasztást, az általuk tartott órákkal, az órákon kívüli beszélgetésekkel sikerül megmutatni a diákoknak a sokszor csak balhénak tartott tetteik következményeit.
– Minél többet beszélgetnek az iskolásokkal, annál többet segíthetnek nekik – mondja Németh Ágnes. – A fiatalok jellemzően jó néhány alibi kérdést feltesznek, mielőtt a lényegre térnének, arra a témára, amire valóban kíváncsiak. Így tesztelik a rendőrség megbízhatóságát, jófejségét. Ha azt látják, hogy nemcsak a hivatalos szövegeket ismételgeti, idővel megnyílnak előtte, és odafigyelnek arra, amit mond.
A tanácsadóknak elsősorban az iskolások körében egyre népszerűbb drogok fogyasztásának következményeire kellene felhívniuk a figyelmet, valamint az internet veszélyeire.
– Azzal semmire nem megyünk, ha elmondjuk a gyerekeknek, hogy ne drogozzatok, mert azt a törvény bünteti, és előbb vagy utóbb börtönbe kerülhettek – magyarázza Németh Ágnes. – A mi szavunk áll szemben azokéval a kortársaikéval vagy náluk alig idősebbekével, akik kipróbálták már valamelyik szert, és úgymond semmi bajuk nem lett tőle. Aztán ott vannak még azok a volt híres drogosok, akik személyes példájukkal bizonygatják, hogy van visszaút, le lehet szokni a szerekről. Tisztelet és elismerés azoknak, akik meg tudtak állni és „le tudtak jönni a szerről”, ám azt tudni kell, hogy ők a kisebbség. A többségnek ez nem sikerül. Erről is beszélni kell a gyerekeknek, meg arról is, hogy a drogok által kínált „mindennél nagyobb és kellemesebb élmény” hatása alatt megerőszakolhatják, teherbe ejthetik, kirabolhatják és megalázhatják őket.
– Arra kértem a tanácsadókat, hogy azt gondolják végig, ők mit tennének, ha a kollégáik már sokadszor hívják őket munka után egy közös sörözésre, és ők fogyókúra, családi okok vagy más miatt nem akarnak inni, vagy nem ihatnak, de esetleg a részleteket nem szeretnék a munkatársaik orrára sem kötni. Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb el kell menni, és koccintani kell, mert senki nem lóghat ki tartósan következmények nélkül egy munkahelyi közösségből. Nem mindegy azonban, hogy mivel és hányszor. A gyerekek számára ugyanilyen fontos az osztályközösség, a banda. Nem engedhetik meg maguknak, hogy kimaradjanak a közös „balhékból”.Meg kell és meg is lehet azonban tanítani őket arra, hogy hogyan mondhatnak nemet, ha úgy érzik, „rossz útra vinnék őket”. Sokszor, sőt szinte mindig tudják a gyerekek is, hogy mikor lépik át a törvényesség határát, mikor csinálnak rosszat, büntetendőt. Nem tudnak azonban nemet mondani, nem tudják, hogyan visszakozhatnak a legkisebb presztízsveszteséggel.
Németh Ágnes, mint mondta, nem tagadja, igen nehéz feladat egy mégoly jól képzett rendőr számára is megtalálni azt a hangnemet, stílust és információhalmazt, amellyel rá tudja vezetni a gyereket a helyes, de legalábbis biztonságos útra. Ha annyit elérnek, hogy a fiatalok a végén már pontosan ismerik tetteik lehetséges következményeit, nemcsak azt, hogy „ettől a cucctól jól fogják érezni magukat”, hanem azt is, hogy mi történik akkor, ha „az a cucc” kicsit erősebb, nem elég tiszta, vagy csak rossz társaságban fogyasztják, már megérte.
Az iskolai bűnmegelőzési tanácsadóktól a rendőrség elvárja, hogy ismerjék meg diákjaik szokásait. Egy idő után azt is tudniuk kell majd, hogy kik szállítanak drogot az iskolába, kik kereskednek más tiltott dolgokkal és így tovább. Az ilyen és hasonló információkat is meg kell majd osztaniuk a rendőrséggel, mint ahogy a területileg illetékes rendőrkapitányságnak is tájékoztatnia kell a tanácsadókat, ha az iskoláik tanulóit drogozáson vagy más bűncselekményen, szabálysértésen érik.
– Várhatóan nemcsak iskolai ügyekkel fordulnak majd a diákok a bűnmegelőzési tanácsadókhoz – jegyezte meg Németh Ágnes –, hanem családon belüli problémákkal is. Ilyenkor is konzultálnia kell a bűnmegelőzési tanácsadónak az iskola vezetésével, végül is ők régebb óta és vélhetően alaposabban ismerik az adott családot és annak körülményeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rendőr csak az iskola beleegyezésével léphet bármit is. Ha úgy érzi, hogy a hallottak azonnali rendőrségi vagy más hatósági intézkedést kívánnak, ugyanúgy lépnie kell az ügyben, mint más körülmények között tenné.
