Tömeges madárpusztulás
Az érintett földeken jelenleg kukorica nő, és az ültetvénysorok között lépten-nyomon madártetemek hevernek: mezei verebek, vadgerlék, rigófélék, szarkák, sárgarigók, fácánok. Mint megtudtuk, a helyiek a pusztulás első jeleit látva arra gondoltak, hogy esetleg a nagy meleg és a szárazság miatt hullanak a madarak, ám a jelenség lényegesen kiterjedtebb és egyben koncentráltabb annál, hogy ilyen hétköznapi, természeti okai lehetnének.
Lapunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet (MME) is értesítette a történtekről, és a beszélgetés után az illetékes Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre is jelentkezett, azt tudakolva, történt-e a területen a közelmúltban olyan vegyszeres beavatkozás (például növényvédelmi permetezés vagy szúnyogirtás), amely a madarak megmérgeződéséhez vezethetett. Mint az MME-től megtudtuk, a közelmúltban a Balaton mellett is volt egy kisebb madárpusztulás (ott főleg kisebb testű énekesmadarak estek áldozatul), amit közvetlenül megelőzött egy repülőgépes szúnyogirtás, ám az végül is nem derült ki, hogy volt-e összefüggés a két esemény között (azok a vizsgálatok, amelyekkel egyértelműen ki lehet mutatni, hogy milyen vegyszer vagy kórokozó okozta az elhullást, meglehetősen költségesek, így azokat nem mindig végzik el). Úgy tudjuk, a Vecsés mellett talált madártetemek egy részét az elmúlt napokban laboratóriumba szállították – az már a szemrevételezéskor kiderült, hogy lőtt sérülés nincs a madarakon, a többit mikrobiológiai és toxikológiai elemzés tisztázhatja.
Lendvai Csaba, az MME szakértője kérdésünkre elmondta: bár a rendkívüli hőség és a szárazság – amelynek következtében az említett térséghez közeli Merzse-mocsár kiszáradt – valóban megviseli a madarakat, az szinte bizonyosan kizárható, hogy egy többhektárnyi területen tapasztalható tömeges madárelhullás a lokális vízhiány következménye lenne. Ebből a szempontból különösen a szarkák érintettsége ébreszt kételyeket: a fekete-fehér varjúféle nagyon talpraesett, szemfüles madár, jól tud magára vigyázni –nehéz elképzelni, hogy egyszerre több példány is szomjan haljon vagy hőgutát kapjon. A szakemberek az első információk alapján sokkal inkább mérgezésre gyanakszanak. A helybeliekkel beszélgetve szóba került, hogy ezen a részen szoktak a leszállásra készülő gépek megszabadulni a fölösleges kerozintól – csakhogy ez már több évtizede rendszeresen előfordul, és eddig nem okozott látható természeti kárt. Így kizárásos alapon tényleg csak a vegyszerszennyezés marad, amit az is valószínűsít, hogy kisebb és nagyobb testtömegű, eltérő táplálkozású (rovar-, mag-, illetve mindenevő) madarak is áldozatul estek.
Ha kiderül, hogy mi okozta a szennyezést, és ki felelős érte, ellene természetkárosítás miatt indulhat eljárás. Hasonló esetekben ugyanakkor a bizonyítás meglehetősen nehéz, legtöbbször a szinte évente ismétlődő sasmérgezések elkövetői is ismeretlenek maradnak, pedig ott szinte bizonyosan szándékos bűncselekményről van szó.