– Szedhetik a lábukat, futhatnak a szlovákokhoz, akik meg is érdemlik, hogy a nyakukra üljenek ezek a bűnözők, mert a velünk szomszédos falvaik csak ímmel-ámmal emeltek szót a vámosszabadi menekülttábor megnyitása ellen. Suttogják a faluban, hogy este zártkörű egyeztetés lesz, Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis rövidesen fogadja a tiltakozók képviselőjét.

Az egyik helyi boltos meg azt mondja: ő szóba nem áll majd a menekültekkel, kiszolgálni viszont muszáj lesz őket, mert különben a hatóságok bezáratják a boltját. A térség legnagyobb festékboltja közzétette, hogy nem ad el semmiféle terméket az egykori laktanya felújításához, ahová majd 200 menedékest, menekültkérőt fogadnak be, augusztus végétől. Egy helyi anyuka kijelenti: ha ide családosokat is hoznak, s azok a helyi iskolába járatják a gyerekeket, akkor ő kiveszi a fiát, vagy legalábbis megtiltja neki, hogy idegenekkel szóba álljon.

– Nem mintha a gyerekek tehetnének bármiről is – teszi hozzá engedékenyen –, de a családi szokásaikat ők is hozzák magukkal, ráadásul ki tudja, milyen egzotikus betegség lappang bennük. – Mi csak a gyerekeinket védjük, a biztonságunkat és nyugalmunkat, meg azt a kis vagyonunkat, amiért keményen megdolgoztunk. Ehhez talán van jogunk a saját hazánkban – teszi hozzá.

– Majd a választáskor megbánja a Fidesz, hogy kinyírta a falut – mondja kerítése mögül egy félmeztelen, idősebb férfi, aki a kertjét gondozza. – Nem kell nekünk miniszterelnöknek se a libafosos Bajnai, se a felcsúti Orsós.

– Hát ki kell? A Jobbik? – kérdezem.

– Az, aki a magyarokat védi a füstös seggű arabokkal szemben. Ha a Jobbik, hát akkor a Jobbik – üti a földet a kapanyéllel.

– A Jobbik szereti az arabokat… Meg az irániakat is. Az a zsidókat nem szereti – világosítja fel egy helybeli járókelő.

– Kit érdekel, kit szeret? Vámosszabadin a menekülttábor ellen bontották ki az árpádsávost, ez nekem elég.

A következő utcában intenek a lakók, hogy menjek be. Mielőtt bezárják az ajtót mögöttem, körülnéznek, ki látta, hogy behívtak. Konspirálunk.

– Az itt az igazság, kérem – mondja a házigazda, és kéretlenül is a kezembe nyom egy fehér fröccsöt –, hogy a kormány bünteti a falut. Hatalmi harc zajlott itt a polgármesteri székért, időközi választásokat kellett tartani, végül a fideszes jelölttel szemben a nyertes egy korábbi szocialista lett, akit most a DK támogatott. A Fidesz úgy áll bosszút Vámosszabadin, hogy idetelepíti a menekülteket.

– Maguk is félnek?

– Hát nem örülünk, az biztos. A tévében nem sok jót mondanak a viselkedésükről, de mi nem is elsősorban tőlük tartunk. A fél falu fegyverkezik, ezt még a környező fegyverboltosok is nyilatkozták az újságnak. A másik fele riasztót szereltet a házába, és kutyát vásárol. Mi lesz itt akár egy kisebb konfliktus esetén? Kitör a háború.

Réti Csaba polgármester a pártpolitikai rokonszenvekről nem beszél, ő függetlenként akar eljárni, és szerinte a falunak igaza van. Menekülttábor ide nem való, hangoztatja a szlogent, melyet akcióik során zöld egyenpólójukon hirdetnek az emberek.

– Még meg sem nyílt ez a tábor, máris rengeteg kárt okozott nekünk – állapítja meg. – Egy pezsgőtablettát gyártó külföldi cég kilátásba helyezte, hogy eltekint az idetervezett beruházásától, ha a szomszédjában menekülttábor nyílik. Ezzel százhúsz munkahelytől estünk el. Egy helyi vállalkozó sem hajlandó bővíteni a tevékenységét, mert nem látja biztonságban a befektetett pénzét. A faluban kevés olyan embert találni, aki a többségnek a gyűléseken sokszor hiszterizált véleményével szembe mer szállni. Névtelen kommentelőként az internetes fórumokon még csak-csak, de nyilvánosan már nem.

– Helyben szétszednének, ha a szemükbe mondanám, hogy ami Vámosszabadiban történik, az a hétköznapi rasszizmusnak a rendszerváltás óta is ritkán tapasztalható tömény és alulról szervezett megnyilvánulása – állapítja meg egy fiatalember, aki még a végzettségét is titkolja, nehogy rájöjjenek, ki áll a névtelenség mögött, hiszen akkor valószínűleg kiutálnák a faluból.

 – A tényeket, statisztikákat nem fogadják el a helybeliek, a háború elől menekülő szerencsétlen sorsú emberekben kizárólag bűnözőket látnak, elrabolt gyerekekről, megerőszakolt nőkről, kifosztott házakról találnak ki rémtörténeteket. A beszélgetésre odahívott társa folytatja. – Ordas eszmék szabadultak el, helyi, haszonelvűen gondolkodó technokraták álltak az akciók élére. A legfélelmetesebb, hogy a leghangosabban azok kiabálnak és fenyegetőznek, akik vagy a Felvidékről, vagy Erdélyből telepedtek le itt, és most teljesen lezárnák a falut mások elől. A tiltakozók szószólóinak másik része pedig maga is élt, dolgozott külföldön, s gondolom, jólesett neki, hogy ott befogadták. Vámosszabadin egyébként szinte mindenki kikéri magának, ha valaki az Amerikába „kitántorgó” magyarok vagy az ’56-os menekültek sorsát említi. – Azok kulturált európai és tehetséges, képzett emberek voltak, nem primitív, dologtalan bűnözők – hajtogatják.

Mindezt személyesen kellett végighallgatnia több száz, saját magát felhergelő vámosszabadi artikulálatlan üvöltéséből Végh Zsuzsannának, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatójának. Hiába érvelt amellett, hogy olyanok kerülnek csak a vámosszabadi táborba, akik nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Az sem nyugtatta meg a falugyűlés résztvevőit, hogy már hatályban van az a törvény, mely lehetővé teszi a hazánkba érkező menedékkérők őrizetbe vételét, ha veszélyt jelentenek, vagy nem rendelkeznek érvényes úti okmányokkal. Végh Zsuzsanna azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt huszonöt évben, mióta menekültek tömegesen érkeznek Magyarországra, miattuk járvány egyetlenegyszer sem fordult elő. Az egészségügyi szűrővizsgálat az első állomása a menedékkérelmi eljárásnak.

Pfujolták vagy kinevették. Lehazugozták. A szakember próbálta magyarázni a kormánydöntés hátterét is: Magyarországon drámai mértékben megnőtt a bevándorlók száma, májusban Németország és Franciaország után hazánkba érkezett a legtöbb menekült az egész EU-ban. Új táborokat kell hát nyitni, és nem csak Vámosszabadiban. Ez a település azért került szóba, mert laktanyája gyorsan és kis költséggel alkalmassá tehető a feladatra, nem a település szívében, hanem onnan három kilométerre található. Azt viszont elismerte a főigazgató, hogy hatástanulmány nem készült. A falu pedig azt kifogásolta, hogy egy megyei önkormányzati ülésről szóló tudósításból értesült a tervekről.

Vámosszabadi szó szerint harcba szállt a menekültekkel. Újabban Győrt is be akarja vonni a menekülttábor elleni tiltakozó akciósorozatba. A kisalföldi megyeszékhelyen is gyűjtenek aláírásokat, s ehhez a közösségi oldalon útmutatót, úgynevezett technikai tanácsokat is adtak az aktivistáknak: „Vámosszabadi sok embernek semmit sem mond, ezért »ide, Győr mellé« az a szófordulat, amivel egy Győrben sétáló ember érdeklődését fel lehet kelteni”.

Sőt, újabban már nem Vámosszabadi, hanem Győr-Vámosszabadi menekülttáborról beszélnek – vállaltan pontatlanul – és nyilatkoznak a falu lakói. A győri közgyűlésben Vörös Gyula független képviselő felvetette Vámosszabadi sorsát. Borkai Zsolt polgármester elmondta: ez a befogadóállomás nem elsősorban Győr ügye – a városban egyébként négy éven át különösebb konfliktusok nélkül működött menekülttábor –, s a város nem tesz olyan nyilatkozatot, állásfoglalást, melyeket az előítéletek szülnek vagy táplálnak. Nemrég fáklyákkal vonultak föl Győr belvárosában a vámosszabadiak. A Mosoni-Duna partján gyülekeztek, indulás előtt beszélgettem velük. Péter Imre, a küzdősportokból is ismert testnevelés szakos tanár a feleségével van itt. Nem húztak zöld pólót, de a tüntetőkkel egyetértenek.

– Van egy tizenhét éves lányunokám, ha őt bántják, nem tudom, mit teszek velük…

– Miért bántanák?

– Uram, ezek az emberek illegális határátlépők. A törvényeket ezzel egyszer már megsértették, miért ne tennék más ügyben máskor is?

– Nem bűnözni jöttek, menekülnek a háború elől.

– Persze, hogy azt mondják, de ezek csak boldogulni akarnak, egy jobb világot keresnek.

– Tanár úr, ön mit tenne velük?

– Gettóba! – szól közbe egy idősebb vámosszabadi férfi.

– Én ilyent nem mondok – határolódik el a pedagógus. – Talán kitanítanám őket valamilyen mesterségre, aztán visszaküldeném mindet a hazájába. Én nem vagyok rasszista, még a tanfolyam díját sem fizettetném meg velük, csak menjenek.

– Akkor kellett volna észnél lenni, amikor az uniót megszavazták. Addig védtük a határt, most meg betódul és itt marad a söpredék – morog egy biciklis ember, de nem tart a tüntetőkkel, inkább átkerekez a folyó hídján.

A sétálóutcán vonuló tömeg céljairól érdeklődik egy német turista.

– Érdekes – csodálkozik. – Nálunk meg még mecsetet is építenek a menekülteknek.

– Anyád – szóltak oda neki, akik tudtak németül.

Ilyen előzmények után kedden este váratlan hír érkezett:

„Vámosszabadi hozzájárul, hogy a külterületén lévő volt munkásszálló épületében – elsősorban családok elhelyezésére alkalmas – befogadóállomás létesüljön és működjön ideiglenesen – közölte a település és a Belügyminisztérium kedden az MTI-vel. A közös közlemény szerint a felek 2014 márciusában újra áttekintik a migrációs helyzetet, és ennek függvényében döntenek a létesítmény esetleges bezárásáról, illetve az ingatlan önkormányzati hasznosításáról. A tárca a befogadóállomás működése kapcsán minden segítséget megad a helyiek objektív és szubjektív biztonságérzetének megőrzése érdekében, beleértve a települési térfigyelő kamerarendszer kiépítését és megfelelő rendőri jelenlét biztosítását. A közlemény kitér arra, hogy a település vezetősége és lakossága átérzi a Magyarországra nehezedő migrációs nyomás okozta problémákat, és tudomásul veszi, hogy a menedékkérők létszámának emelkedése új befogadóállomások nyitását teszi szükségessé.” Ez a bejelentés a helyieket is meglepte, a delegáció tagjai este egy presszóban tájékoztatták őket a fejleményekről. A Facebook-bejegyzések szerint a civilek egyik vezetője sikerről beszélt: elérték, hogy ideiglenesen, csak jövő márciusig működjön a tábor.

– Erre semmi garancia sincs a megállapodásban, csupán a helyzet áttekintését ígérik – hajtogatják a kétkedők. – A választások előtt egy-két hónapra bezárják, aztán ha győznek, megnyitják újra. Néhányan árulóknak nevezik a tárgyalódelegációt, akad, aki meg is szakítja velük a kapcsolatot, mások örülnek a kompromisszumnak. Hogy „végre komolyan vették a falut”.

– De mi lesz a tiltakozó tábláinkkal? – kérdezik többen is.

Biztos, ami biztos, márciusig elraktározzák őket.

Vámosszabadi tüntetők érkeznek „ide, Győr mellé”