Az ismert és most a korábbinál is nyilvánvalóbbá váló pénzhiányra magyarázat ugyan van, de megoldás nemigen látszik. S bár az egészségügyért felelős államtitkárság további 40 milliárdos költségvetési támogatást szeretne az ágazatnak, a gyakorlatban az állam, ahelyett, hogy adna, viszi a pénzt a kasszából. Önmagában az Egészségbiztosítási Alapba (E-Alap) év közben csak az a 6,4 milliárd forint került többletként, amit a nyugdíjaskorúak továbbfoglalkoztatásának kompenzációjára el kell költeniük az intézményeknek, ám minden egyebet (bérek, zárolások, az államosítással járó intézményi extra kiadások) a gyógyításra szánt eredeti költségvetési keret 881 milliárd forintjából finanszíroznak.

Cserepiac? – Gyógyszerraktár egy fővárosi kórházban

Az E-Alap költségsoraiból kiderül, hogy ha havonta egyenlő arányban osztanák ki az egészségügyi intézmények működtetésére rendelkezésre álló összeget, 50,5 milliárd forint jutna a kórházaknak és a szakrendelőknek, csakhogy májusig ennél jóval kevesebbet, 45 és 49 milliárd forint közötti összeget utaltak nekik. Mindez nem véletlen, hiszen a gyógyításra jutó keretből júniusig mintegy 25-26 milliárdot csíptek le az augusztusra tervezett béremelésre és a nyár elején bejelentett hatmilliárdos kormányzati zárolásra. Eközben nap mint nap jönnek a hírek arról, hogy a kórházak hogyan szűkítik a szolgáltatásaikat, hosszabbítgatják a várólistákat, illetve miként trükköznek a számlákkal.

Lejárt számlákból már a nyár elejére összegyűjtötték az éves mennyiséget, mintegy ötvenmilliárd forintot. Ennek körülbelül tizedével a gyógyszer-nagykereskedőknek tartoznak, miközben gyógyszert már csak akkor kapnak a kórházak, ha valamit törlesztenek a lejárt szállítói tartozásból. Lapunknak az egyik nagy vidéki kórház vezetője azt mondta: már jó ideje nem azzal gyógyítanak, amire az adott helyzetben szükség lenne, hanem azzal, ami van még az épületben. Például az egyszer használatos eszközöket többször is sterilizálják, a kórházon belül pedig afféle belső cserepiac alakult eszközökből, gyógyszerekből. Az intézményvezető hozzátette: volt már olyan az egészségügy történetében, hogy sebészfonál helyett horgászathoz használatos damillal varrtak sebet, ez ismét megtörténhet.

Az Orvostechnikai Szövetség képviselője, Rásky László lapunknak elmondta: tagvállalataik – amelyek orvosi eszközöket, gyógyítási anyagokat, például gumikesztyűt, fecskendőket, szerelékeket, infúziós pumpákat forgalmaznak – árbevételének 30 százalékát lejárt követelésként tartják nyilván. Ugyanakkor valamennyi kiadott számla után időre be kell fizetniük az adókat, így már nincs nagyon miből finanszírozniuk a napi cégműködést sem. Több tagvállalat jelezte, hogy júliusban gyakorlatilag leálltak a kórházak a számlák fizetésével. Nem tartják a tenderekben vállalt fizetési határidőt, és azt kérik, hogy az eddigi számlák fizetési határidejét is módosítsák a jövő év áprilisára.

Sinkó Eszter közgazdász, egészségügyi rendszerelemző a kórházak rekordméretű eladósodását több okkal magyarázza. Először is: eredendően kevés pénz van a rendszerben. Az intézmények kasszájából hiányzik az önkormányzatok korábbi hozzájárulása éppúgy, mint az az összeg, amit a kormány a béremelés fedezeteként csípett le az E-Alapból 2012-ben. Az államot megtestesítő kórházfenntartó, a GYEMSZI forrás híján képtelen előteremteni az üzemeltetéshez és a javításokhoz szükséges összeget. Rontja az egészségügy költségvetési egyensúlyát az is, hogy a kereskedelmi bankoktól az államkincstárhoz került az intézmények számlavezetése.

Ez intézménytípustól függően havonta több tízmilliós költséget okoz. Sinkó Eszter elmondta: a kórházak gazdálkodását eddig a központi gáz- és villanytender is csak nehezítette. A szolgáltatóváltással az intézményeknek fel kellett mondaniuk korábbi szerződéseiket, s egyúttal külön forrás nélkül rendezni a számláikat. Ott pedig, ahol nem sikerült a tenderen azonnal nyertest hirdetni, csak a korábbinál rosszabb pénzügyi kondíciókkal tudták biztosítani az áram-, illetve a gázszolgáltatást.