A vádlott a fogadott orvosa volt a később elhunyt Beszédesné Czinkóczki Ildikónak. A fiatalasszony teherbe esett, de egy ultrahangos vizsgálaton kiderült, hogy a magzat elhalt, maradványait egy kis műtéttel el kell távolítani. Ezt 2008. július 1-jén délután el is végezte Loboda doktor. Műtét közben az éles küretkanállal átfúrta a méh hátsó falát, és két helyen megsértette a vékonybelet. Széklet került a hasüregbe, hashártyagyulladás keletkezett. A fiatalasszony három hét szörnyű szenvedés után, július 23-ára virradó éjjel meghalt. Egyes orvos szakértők szerint azonnal fel kellett volna tárni a hasüreget, eltávolítani a sérült bélszakaszt, illetve a magzat maradványait. Loboda Fábián azzal védekezett: nem volt tudomása arról, hogy átfúrta a méhet, de a beteget megfigyelésre bent tartotta.

A fiatalasszony rosszul volt, fájlalta a hasát. A főnővér telefonált Lobodának, aki meg sem nézte személyesen, hanem azt mondta a telefonba, adjanak neki görcsoldó és fájdalomcsillapító injekciót. Másnap reggel az ultrahangvizsgálóban dr. Cs. László volt az ügyeletes orvos. Mivel a beteg akkor is rosszullétre panaszkodott, ultrahangvizsgálatot végzett, amin gyanús dolgokat látott, például hasüregi vérzésre utaló jeleket. Telefonált Lobodának, állítólag mondta neki, hogy meg kellene műteni a beteget. A későbbi vádlott telefonon rendelkezett, hogy adjanak újabb gyógyszereket, majd elment haza. Aznap este egy harmadik orvos, dr. J. Géza felügyelt az osztályra. A fiatalasszony éjszaka rosszul lett, szurokszínűt hányt – az ügyeletes orvos Rennie savlekötőt rendelt neki.

Harmadnap reggel az osztályvezető főorvos, dr. U. Gyula, aki korábban is jelen volt az osztályon, de nem vizsgálta meg a fiatalasszonyt, elrendelte, hogy fel kell nyitni a beteg hasát. Kiderült, hogy jó 15 centiméternyi bélszakaszt el kell távolítani, és a méhből is kiüríteni az elhalt magzat maradványait. Hívtak egy sebészt, a vékonybelet összevarrták, de nem indult meg a bélműködés. E műtét után már láthatóak voltak a hashártyagyulladás, a gombafertőzés és a szepszis jelei. A fiatalasszony hozzátartozói szerint Loboda odament hozzájuk, elnézést kért, és azt mondta: sajnos elb...tam. Az orvos utóbb ezt tagadta. Loboda július 5-étől azonban egyhetes szabadságra távozott a kórházból. Ezt követően a fiatalasszony átkerült az intenzív osztályra. Mivel nem indult meg a bélműködése, további műtéteket kellett elvégezni rajta. Állapota egyre romlott – akkor mások intézkedtek, Loboda Fábián üdült külföldön.

– Azok az orvosok, akik ott maradtak, nem követtek el hibát semmiben? – teszi fel a kérdést Loboda felesége. – Aki akkor volt ügyeletes, amikor a beteg bélsarat hányt, éppen úgy megműthette volna, mint a férjem. Amikor férjem kezdeményezésére a sebész összevarrta a vékonybelet, már műtét közben is látszott, hogy az a varrat elégtelen. A beteg túlsúlyos volt, és kandidafertőzésben szenvedett. A sebész látta, hogy nem indul meg a bélműködés, mégsem varrta ki a belet a hasfalra, ezért kellett később még kétszer felnyitni. A beteg végül gyógyszermellékhatásban hunyt el – ezt a szálat például nem is vizsgálta senki a nyomozás során. Dr. Loboda Fábiánt a kollégái, elsősorban dr. U. Gyula osztályvezető főorvos vallomására alapozva ítélte el a bíróság. Dr. Tóth Edit szerint nem „benne hagyták”, hanem egyenesen belenyomták a férjét ebbe az ügybe. Holott mindannyian találkoztak a beteggel, joguk lett volna beavatkozni. Megkérdeztem: míg meg nem született a jogerős ítélet, hogy börtönbe kell menni, a férje miért nem vallott a kollégáira?

– Mert ő kollegiális volt a többiekkel. Úgy tartotta: 24 órában mindig más foglalkozik a beteggel, ezért megoszlik a felelősség. Ezzel a beteggel mindenki követett el hibát: hibázott a férjem, mert szövődményt okozott azzal, hogy átfúrta a méhfalat. De ez nem mulasztás, hanem a műtéti kockázat körébe tartozik. Rossz volt az ultrahangos lelet, amit a kollégája készített. Rossz volt az osztályvezető főorvos döntése, mert ő sem vizsgálta meg a beteget. Ezek mind hibák, de egyik sem bűncselekmény. Erre ráfogni, hogy szándékos volt a cselekmény, és egyedül az én férjem követte el, az szerintem képtelenség.

Dr. Ábrahám László, az elhunyt fiatalasszony családjának jogi képviselője szerint Loboda Fábián fogadott orvos volt, aki a magánrendelésén pénzt vett fel a betegtől. A hazai gyakorlat szerint ilyen esetben a többi orvos nem nyúl „más betegéhez”, nehogy az illető megsértődjön. Mivel sejthették, hogy Loboda hibát követett el, nem is mertek igazán hozzányúlni a betegéhez, nehogy magukra húzzák a következményeket.

A bíróság foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettért ítélte el Loboda Fábiánt. Az ítélet leszögezte: szándékos gondatlanság történt. Azt, hogy Loboda kilyukasztotta a beteg méhét, és elvágta a vékonybelét, az igazságügyi orvos szakértők véleménye alapján a bíróság is a műtéti kockázat körébe sorolta. A bíróság azonban minden kétséget kizáróan igazolva látta, hogy az orvos tudta, mi történt. Nem talált elég magzati szövetet. Vákuumszívót alkalmazott, ezt azonban utólag nem említette a műtétről szóló feljegyzésben – mégsem döntött azonnal a hasfeltáró műtétről, amellyel 95 százalékos valószínűséggel meg lehetett volna menteni a beteg életét. Tisztában volt vele, hogy a halogatás életveszélyes állapotot idézhet elő, de hibája leplezése érdekében félretájékoztatta a kollégáit.

Dr. Tóth Edit szerint egy szövődményt nem lehet szándékosnak beállítani. A férje igenis referált az osztályvezetőnek, aki mindenért felel, ami az osztályon történik. Undorítónak tartja, hogy utóbb a bíróság éppen dr. U. Gyula tanúvallomására alapozva ítélte végrehajtható szabadságvesztésre a férjét.

– Mi volt a célja az aláírásgyűjtéssel: ha a többiek is felelősek, akkor mentsék fel a férjét is, vagy másokat is ültessenek a vádlottak padjára? – kérdeztem dr. Tóth Edittől.

– Nem akarok ártani a többieknek. Csak felhívni a figyelmet, hogy egy szövődmény miatt nem lehet egyetlen emberen elverni a port.

Dr. Ábrahám László, az elhunyt fiatalasszony családjának jogi képviselője már a nyomozás során hangsúlyozta, hogy nem egyedül Loboda Fábián a hibás. Egy beadványában még a kérdéseket is leírta, amelyeket föl kellett volna tenni a többi orvosnak. A nyomozók azonban egyedül Lobodát gyanúsították meg.

– Ön szerint megállt volna a vád másokkal szemben is? – kérdeztem az ügyvédtől.

– Kizárólag a jogra és a szakmára tekintő, tisztességes szakértői vélemények esetén igen. Sok év gyakorlattal a hátam mögött azonban nem feltételezem, hogy az a szakértői gárda, amelynek a véleménye alapján Loboda Fábiánt elítélték, az összes többi orvossal szemben, akinek a felelőssége felmerülhetett ebben az ügyben, szintén elmarasztaló véleményt adott volna.

– Értsem ezt úgy, hogy már a nyomozó hatóság is taktikázott? Abból indultak ki, hogy ha mindegyik orvost meggyanúsítják, akit meg lehetett volna, akkor az orvos szakértők biztosan elmeszelik az ügyet, míg ha egyedül Loboda Fábián ül a vádlottak padján, akkor végrehajtható szabadságvesztést is kiszabhatnak?

– Ez egy hipotézis a részemről – felelte dr. Ábrahám László –, de életszerűnek tűnik.

2013. május 28. Loboda Fábián a bíróság előtt