Egyre több menekült érkezik hozzánk
Görögország azonban maga is mély válságban van évek óta. A megszorítások érzékenyen érintették a közszférát – a határőrizet egy időre szinte megszűnt. A görög–török szárazföldi határon csak úgy tudták megfékezni a menekülők tömegét, hogy az Evrosz folyó mellett 12,5 kilométer hosszúságban szögesdrótból álló hatalmas kerítést, továbbá egybefüggő hőkamerarendszert építettek ki. A falat 2012 augusztusában kezdték kiépíteni. Júliusban még 6500 illegális migráns lépte ott át a határt – novemberben nullára csökkent a számuk.
Igaz, átmentek máshová. Azóta az Égei-tenger szigetvilágából igyekeznek még többen bejutni az ország belsejébe, majd továbbutazni Nyugat-Európa felé.
Akik Görögországban lépnek be a schengeni zónába, nem akarnak ott letelepedni. A görög hatóságok is sokat tesznek azért, hogy elhagyják az országot. Törökországba legálisan nem toloncolhatják vissza a menekülőket, az nem számít „biztonságos harmadik országnak”. Görögországban nagyon nehéz megkapni a menekültstátust – a menedékkeresők jó része továbbindul. Mint kés a vajban, úgy kelnek át a balkáni határokon.
A szerb–macedón zöldhatáron alig van határőrizet. Macedóniában nincs az EU tagországaiban elvárt menekültügyi rendszer. Szerbiában elvileg van, de gyakorlatilag nem nagyon működik. Ezek a hatóságok a „biztonságos harmadik ország” elvét alkalmazzák, ha muszáj: aki a hatóságok kezébe kerül, azt egy országgal visszább toloncolják.
Korábban a magyar hatóságok is „biztonságos harmadik országnak” tekintették Szerbiát, Szerbia Macedóniát, Macedónia Görögországot. Újabban azonban Magyarország elfogadta a bírálatokat, és nem toloncolja vissza Szerbiába az illegális migránsokat. Emiatt 2013-ban ugrásszerűen megnőtt a menekültstátust kérő külföldiek száma.
A hirtelen növekedés másik oka az volt, hogy tavaly év végén az Európai Bizottság úgynevezett pilot-kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen amiatt, hogy a hatóságok korlátozzák a menedékkérők mozgásszabadságát azzal, hogy idegenrendészeti őrizetbe helyezik őket. Az őrizet idén januártól megszűnt.
Daragó Réka, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szóvivője arról tájékoztatta a Népszabadságot: míg 2012-ben egész évben összesen 2157 személy kért menekültstátust Magyarországon, addig 2013-banmájus végéig közel 7500. Főként koszovói, pakisztáni, afgán, algériai és szír állampolgárok.
Daragó Réka hangsúlyozta: az Európai Bizottság nem önmagában a fogva tartást kifogásolta, hiszen ennek jogi lehetőségét az Európai Unió a befogadási irányelvek módosításával éppen 2012 végén teremtette meg. Az indoklás szerint azonban az őrizet jogalapját nem az idegenrendészeti, hanem a menedékjogi törvényekben kell megteremteni. Az a törvényjavaslat, amelyről szavazott a parlament, már az unió által is jogszerűnek elfogadott szabadságkorlátozás feltételeit tartalmazza, s július elsejétől életbe is lép.
Daragó Réka szerint januártól megnőtt azoknak a menedékkérőknek a száma, akik megpróbálnak visszaélni a menekültügyi eljárással. Ők olyan országból származnak, ahol nincsenek olyan súlyos konfliktusok, amelyekre nemzetközi védelmi igényt lehetne alapozni. Ők gazdasági menekültek, akiket nem üldöznek politikai, vallási, etnikai hovatartozásuk miatt, csak kilátástalan az országukban az életük.
Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság közép-európai regionális képviseletének munkatársa szerint a menekültügyi szervezet ellenzi az őrizetbe vételt. Szerintük csak kivételes esetben kellene használni, nem pedig automatikusan alkalmazott szabályként. A parlament elé került módosítócsomag azonban annyi körülményt megnevez, amire hivatkozva szinte az összes menedékkérőt be lehet zárni. A legjellemzőbb ezek közül, amikor valakinek hiányoznak az úti okmányai. Ám egy háború sújtotta országban gyakran azonnal menekülni kell. Az is sűrűn előfordul, hogy az embercsempészek veszik el a menekülőktől az okmányaikat.
A nyugat-európai országok igyekeznek arra késztetni a keleti periféria országait, hogy maguk is fogadják be a menekülteket. Ebben van kétszínűség: a menekültek azért maradjanak itt – egyébként nem akarnak –, hogy kevesebben kérjenek támogatást ott. Erre kétszínűséggel válaszolnak a perifériás országok: vagy akadály nélkül átengedik magukon a menekülteket, vagy igyekeznek olyan körülményeket teremteni, amelyek elriasztják őket attól, hogy náluk próbálkozzanak.
Rendkívül nehéz megítélni, hogy valakit a hazájában valóban üldöznek-e, vagy csak a jobb élet reményében vágott neki a világnak. És ha csak az utóbbi? Egy görög határőrtiszt nyilatkozta az EUobserver portálnak, amikor elfogtak egy pakisztáni nőt, aki több kisgyermekkel próbált átkelni az Evrosz határfolyón: ha megértjük, milyen körülmények közül jönnek, amelyek miatt ilyen szörnyű kockázatokat vállalnak, akkor elkezdünk együtt érezni velük. Ugyanakkor megrémít, hogy itt vannak és ennyien vannak.
