Népszavazási dömping van: az Országos Választási Bizottság (OVB) csak a legutóbbi két ülésén harminc kezdeményezésről tárgyalt – és utasította vissza azokat –, miközben tavaly egész évben összesen csak ötven körüli aláírásgyűjtő ívet nyújtottak be hitelesítésre, amúgy hasonló eredménnyel. Igaz, a mostani próbálkozások zömében néhány magánszemélyhez köthetők, és gyakran elég komolytalannak tűnnek, mindazonáltal jelzik, hogy az embereket mi foglalkoztatja annyira, hogy az OVB-hez forduljanak.

Ezúttal leginkább a trafikbotrány csapta ki a biztosítékot. „Egyetért-e ön azzal, hogy minden egyes, Magyarországon forgalomba hozott dohánytermék csomagolásán szerepeljen a következő felirat: »TRAFIKMUTYI MIATT NE VEGYEN DOHÁNYTERMÉKET!«?” – ezt a kérdést bocsátotta volna népszavazásra egy magánszemély. Az OVB a napokban úgy döntött, hogy e kezdeményezés nem felel meg az egyértelműség – amúgy sokat vitatott és szintén nehezen megfogható – követelményének. A testület szerint a kérdésben szereplő „trafikmutyi” kifejezés értelmezése bizonytalan, tartalma homályos, így „a választópolgár számára nem lenne egyértelmű, hogy pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogatna aláírásával”. Az OVB úgy látja, nem derül ki az sem, hogy „a dohánytermékeken jelenleg egészségügyi szempontból kötelezően feltüntetendő figyelmeztető feliratok mellé vagy azok helyett kellene-e elhelyezni a kezdeményezésben szereplő mondatot”.

Ugyanez a kezdeményező még tovább is menne, és a „Nyilvános koncessziós pályázati kiírás dohánytermék kiskereskedelmi jogosultság átengedésére” című pályázattal kapcsolatos valamennyi iratot nyilvánosságra hozná, a döntéseket pedig megsemmisítené. Az OVB szerint ezekről sem lehet népszavazást tartani, mert e kérdéskör „nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe”. A koncessziós szerződés megkötésére ugyanis a miniszter jogosult, így a testület arra a következtetésre jutott, hogy a parlamentnek arra, illetve az iratok nyilvánosságára már semmilyen befolyása nem lehet.

Az indítványozó fantáziája ezután erősen meglódult, és mindjárt húsz év börtönnel fenyegetné azt, aki koncessziós szerződést kötött és valamely pártnak támogatást adna. Az OVB ezt szükségtelen és aránytalan, a büntetőjog alkotmányos céljaival összeegyeztethetetlen szankciónak találta, így a kérdőív hitelesítését megtagadta. A bizottságnak az az ötlet sem tetszett jobban, amely szerint a trafikosokkal kellene megfizettetni a dohányzás káros hatásai miatt megbetegedett emberek kezelési költségeinek a felét. Ez a testület szerint a tulajdonhoz való jog korlátozását jelentené.

Más arról tartana népszavazást, hogy „kizárólag nemzetbiztonsági okokból titkosíthasson anyagot vagy információt az Országgyűlés és a kormány”. Vélhetően ez is a trafikpályázatokhoz köthető, de a választási bizottság szigorú tesztjén e kérdés is elbukott. Nem egyértelmű ugyanis, hogy mit kell érteni az „anyag” és „információ” fogalmán, ráadásul a kérdés félrevezető, mert azt a „téves látszatot kelti – ellentétben a jogszabályi felsorolással – mintha a jelenlegi szabályozás alapján csak az országgyűlésnek és a kormánynak lenne joga a minősítési eljárás lefolytatására” – érvelt az OVB.

A választási eljárási törvény körüli vita is felkeltette egyesek érdeklődését, talán ezért került ismét napirendre, hogy csak egyéni jelöltek indulhassanak a választáson. Egy másik kezdeményezés szerint pedig kizárólag a magyarországi lakóhellyel rendelkező személyek szavazhatnának. Egy korábbi kérdés pedig arról szól, hogy amennyiben egy listán parlamentbe került képviselő kilép a frakciójából, az veszítse el a mandátumát. Az OVB-nek ezekkel egyszerű volt a dolga: az alaptörvény szerint a választással kapcsolatos szabályokról nem lehet referendumot tartani.

Morbid kérdés

Többször előfordult már, hogy egyesek tréfát űztek a referendum intézményéből, idén viszont egy egészen morbid kezdeményezés is akadt. „Egyetért-e ön azzal, hogy a devizában nyilvántartott hitelekkel történő népirtásért felelős bankárokat, minisztereket, országgyűlési képviselőket, bírókat, ügyészeket, közjegyzőket, végrehajtókat, rendőröket és egyéb hivatalnokokat – érvényes néphatározattal – halálra ítéljék, 24 órán belül végezzék ki?” – ezt kérdezte volna valaki. Az illető az OVB elutasító határozata után az Alkotmánybírósághoz fordult. 

Idén már negyven népszavazási kezdeményezés érkezett az Országos Választási Bizottsághoz

A népszavazás „szellemét” valószínűleg a Fidesz engedte ki a palackból, amikor 2006-ban – az őszi, budapesti zavargások után – mindjárt hét kérdést bocsátottak volna referendumra. Ezek közül a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére vonatkozó kezdeményezésről – hosszas jogi csűrés-csavarás után – végül 2008 őszén megtartották az akkori kormány látványos kudarcát hozó, a 2010-es választások kimenetelét is alapvetően befolyásoló szavazást.

Egyébként ezt a huzavonát igyekezett kihasználni a kormányoldal: próbáltak előremenekülni, és 2007-ben a politikai közélet tisztaságának biztosítása érdekében húsz kérdést tettek volna fel egyebek mellett az összeférhetetlenségi szabályokról – polgármester ne lehessen képviselő –, a pártfinanszírozás vagy a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról.

A Fidesz mindjárt visszavágott, és hasonló ügyekben kérdezte volna az embereket, kibővítve azzal, hogy a kormánytagok felelőtlen döntéseikért tartozzanak anyagi felelősséggel. Ezek a kísérletek azonban gyorsan feledésbe merültek, hiszen a népszavazást soha nem írták ki.

Attól kezdve viszont nem volt megállás. Az OVB adatai szerint 1998 és 2002 között évente legfeljebb néhány referendumot kezdeményeztek, de húsz-harmincnál többel utána sem próbálkoztak. Abban a bizonyos 2006-os évben azonban már ötven körüli aláírásgyűjtő ív hitelesítésére tettek kísérletet, míg a következő néhány esztendőben már százas nagyságrendben – volt egy év, amikor 250 ilyen beadvány is érkezett az OVB-hez – éltek volna az emberek a közvetlen demokrácia eszközével.

A kétharmad nyilván erre reagálva szigorította a népszavazással kapcsolatos rendelkezéseket. A referendum érvényességéhez korábban elég volt, ha a részvétel meghaladja az ötven százalékot, és a szavazásra jogosultak negyede azonosan voksol. Ennek a feltételnek nagyjából egyetlen alkalommal sikerült megfelelni: a Fidesz „szociális” népszavazásán az igennel szavazók aránya, ha minimálisan is, de meghaladta az ötven százalékot. Az új szabályok szerint viszont elbukott volna a NATO- vagy az uniós csatlakozásról szóló referendum is. Úgy tűnik, ez nem feltétlenül veszi el az emberek kedvét. A tavalyi mélypont után, amikor nem egészen ötven népszavazásra tettek kísérletet, az idén eddig már negyven körül indítvány érkezett. Borítékolható persze, hogy ezeknek semmi értelme, mert ha egy kérdést az OVB véletlenül át is engedne, négy hónap alatt kétszázezer aláírást csak keveseknek sikerült összegyűjteniük, a szavazók ötven százalékának megnyerésére pedig végképp nincs esély.

Az OVB szerint trafikmutyiról nem lehet népszavazást rendezni