A kormány titkolja a Pakson keletkezett károk nagyságrendjét
Az üzemzavar abból keletkezett, hogy a fűtőelemek mosására szolgáló tartályban a fűtőelemkötegek túlhevültek, majd hideg víz ömlött rájuk, és ettől súlyosan megsérültek. 2003 nyarán az akkor ellenzékben lévő Fidesz közleményben rögzítette, mit gondol az üzemzavarról: „A közvélemény joggal tarthat igényt a teljes körű és objektív tájékoztatásra a kialakult helyzetről, valamint a szükséges, a kormány felelősségi körébe tartozó és általa tervezett intézkedésekről.” Azt is szóvá tették, hogy a Paksi Atomerőművet akkoriban irányító Kocsis István felelősségét nem is vizsgálták, hol ott „az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója szerint az erőmű biztonságáért a Paksi Atomerőmű Rt. felel, amelynek egyszemélyes felelős vezetője a vezérigazgató”.
A jelenlegi kormánypárt hatalmi pozícióban gyökeresen másképp vélekedik ugyanerről. A közelmúltban Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért képviselője írásbeli kérdésben faggatta Németh Lászlóné gazdasági minisztert az immáron tíz éve titkosan kezelt paksi károkról. Jávor szerint ideje lenne megtudni, pontosan mekkora volt a leállított reaktor kieső termeléséből, illetve a kárelhárítás költségeiből összeadódó számla (annak idején az ügyet körbejáró parlamenti vizsgálóbizottság jelentésében „több tízmilliárdos” kár szerepelt), ki fedezte a költségeket, ki viselte/viseli mindezért a felelősséget.
A miniszter az összes kárelemre, a felelősségre és a kártérítés valamennyi lényeges mozzanatára tételesen rákérdező képviselőnek a következőket válaszolta: „Az üzemzavar következtében keletkezett károkkal kapcsolatosan a Framatommal történt megállapodás megkötésekor, a jogszabályoknak megfelelően rögzítették a felek, hogy a kártérítés összege nem hozható nyilvánosságra, ugyanakkor az elmondható, hogy az eseménnyel kapcsolatos kártérítési és biztosítási összegek együttesen fedezték a helyreállítás költségét.”
Németh Lászlóné válaszában utalt az Országos Atomenergia Hivatalnak az üzemzavar körülményeit elemző vizsgálati jelentésére (mint lehetséges információforrásra) is. A birtokunkban lévő dokumentum azonban – ahelyett, hogy válaszokat tartalmazna –inkább további kérdéseket vet fel. Erősen hiányolja például, hogy az atomerőmű saját belső vizsgálata a személyi felelősséggel nem foglalkozik. Jávor nem érte be ennyivel, és képviselőtársával, Szilágyi Lászlóval újabb kérdést intézett a gazdasági tárcához, immár azt tudakolva: mekkora az országot ért kár (ami semmiképpen sem lehet üzleti titok, hiszen az atomerőmű állami tulajdon), és mennyit fedezett abból a biztosítás?
Az érdemi tájékoztatást ezúttal Völlner Pál államtitkár mismásolta el. Válasza egyetlen tényt tartalmazott: az üzemzavar 15 hónapnyi üzemszünettel járt (ebből – tekintve, hogy az évente mintegy 180 milliárdos bevételű atomerőmű négy reaktorának egyikéről volt szó – kikövetkeztethető, hogy csak a leállás miatt mai áron közel 60 milliárdos kár keletkezett, és akkor még nem beszéltünk a kárelhárítás, illetve a meghibásodott kazetták elszállításának és elhelyezésének költségeiről). Völlner ugyanakkor leszögezte: a termeléskiesés gazdasági következményeit az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. viselte.
Az államtitkár ezek után megismételte: az erőmű, illetve a karbantartási munkálatokat végző (és e tevékenysége során üzemzavart okozó) Framatome között keletkezett károkkal kapcsolatosan létrejött megállapodás részletei üzleti titoknak számítanak, „az eseménnyel kapcsolatos kártérítési és biztosítási összegek ugyanakkor együttesen fedezték a helyreállítási projekt, beleértve a lokalizáció és a visszaindítás költségeit”. Ezután, önmagának is ellentmondva, hozzátette: „A sérült, biztonságosan betokozott kazetták kezelésével kapcsolatos költségeket az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. külön állami tehervállalás nélkül, saját forrásból fedezi.” Korabeli sajtóhírek alapján a biztosító az üzemzavar kapcsán mindössze 1,3 milliárd forintot fizetett, miközben szakértők szerint a teljes kár akkori áron is legalább 30 milliárd forint lehetett.
