Semmiért fizet az orvos, veszélybe kerülhet az alapellátás
A túlzott anyagi kockázat miatt könnyen előfordulhat, hogy nem lesznek majd olyan szakemberek, akik a kiöregedő kollégáik helyére állnának. Ehhez képest érdekes rejtvényt adott fel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a háziorvosoknak egy tájékoztatójában. Az OEP a Tardon kialakult alapellátási válság kapcsán azt írta: „Egyik orvos sem tulajdonosa egyetlen háziorvosi praxisnak sem.” (Két szomszédos borsodi faluban, Tardon és Cserépváralján hosszú hónapok óta megoldatlan a háziorvosi ellátás, ami egyre fokozódó feszültséget okoz az ott élőknek.)
Az egészségbiztosító álláspontja azért különös, mert a háziorvoslás jogáért a praxiscseréknél az érintettek milliókat fizetnek ki. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár korábban maga is azt nyilatkozta, hogy 8-10 milliós árat lehet majd szabni a háziorvosi praxisokért, amelyeket az úgynevezett praxiskezelő központ által nyújtandó hosszú lejáratú, kamatmentes hitelek segítségével vásárolhatnak meg a fiatal orvosok. Kérdés: ha az OEP jogértelmezése helyes, akkor vajon miért fizetnének az orvosok a praxisért? Választ eddig nem kaptunk senkitől.
A praxistörvénnyel kapcsolatos problémák között a kezdetek óta az első helyen szerepel a háziorvosi működtetési jog mint vagyonértékű jog megszűnésének rendezetlensége. Szakemberek szerint az elmúlt időszakban ez azért nem jelentett látványos problémát, mert a törvény hatálybalépésekor ingyen szerezték meg a működtetési jogot a rendszerben már bent lévő háziorvosok, így ők nyilvánvalóan másként élik meg annak ellenérték nélküli elvesztését, mint azok, akiknek azt később több millió forintért kellett megvásárolniuk.
Az ombudsman egy panasz kapcsán már tavaly jelezte: szabályozatlan a háziorvosi praxisaikat pénzért vásárló és azt a későbbiekben akár önhibájukon kívül elveszítő orvosok kártalanítása. Az akkori panaszos Nógrád megyéből Tolna megyébe költözött, de ahhoz, hogy az új helyén is háziorvos legyen, új működtetési jogot kellett vásárolnia. Hogy ezt megvehesse, árulni kezdte a régi praxisát, ám a jogszabályok értelmében végül ingyen kellett róla lemondania, mert nem tudta értékesíteni az előírt hat hónapos határidőn belül. Az önkormányzat a megürült háziorvosi praxist helyettesítésekkel töltötte be, és nem volt hajlandó szerződést kötni a vásárlóként jelentkező orvossal. Szabó Máté az ügy kapcsán megállapította, hogy a szabályozás több ponton is visszás.
Hiányzik például a kártalanítás intézménye és a praxisprogram működését szabályozó törvény, ami a tulajdonhoz való jognak, illetve a jogbiztonság követelményének ellentmondó helyzetet okozhat. Az ombudsman már akkor a praxisjog szabályozásának korrekciójára kérte a kormány illetékes minisztereit. Ez máig nem történt meg, de azóta a helyzet tovább bonyolódott. Ugyanis már az állam is ad négymillió forintig terjedő, vissza nem térítendő támogatást praxisvásárlásra. Így elvben az az orvos, aki az adóforintok segítségével vásárol, majd netán elveszíti praxisát, nemcsak személyes vagyonát veszíti, de a közpénz „elherdálásáért” még felelősségre is vonható lehet – figyelmeztet Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Hozzátette azt is, hogy évek óta szorgalmazzák a praxisjoggal kapcsolatos törvény „megigazítását”. Hiszen minden olyan esetben, amikor az orvos valamilyen oknál fogva – például halálozás, nyugdíjazás, betegsége miatt – már nem látja el a betegeket, és hat hónap alatt nem tudja értékesíteni a praxisjogát, akkor azt elveszíti. A kamara elnöke szerint az lenne a helyes megoldás, ha az új orvosnak mindenképpen és időkorlát nélkül meg kellene vennie az előző tulajdonostól a praxisjogát. Más háziorvosi jogvédők is elismerik: nagy a baj, hiszen a jogszabály nem védi a befektetőt, mert egyik percről a másikra elveszhet a befektetett nyolc-tízmilliója, ráadásul nem lesz, aki beálljon helyette gyógyítani. Jelenleg több mint 160 üres, tartósan betöltetlen háziorvosi praxis van, és öt éven belül újabb 1500 szabadulhat fel, mert jelenlegi tulajdonosaik elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt.
