Ezenkívül azzal a mókás helyzettel is szembesülhetnek a Fejér megyei falu határában járó érdeklődők – nincsenek sokan –, hogy a hatvannégy hektárt két izmos, sötét napszemüveges férfi őrzi, ami egy kukoricatáblánál eléggé mulatságos. A fiatal fickók egy őrző-védő cég embereiként olykor elalélnak a melegtől az erdőszélen, s lekocsiznak a faluba szörpért, kifliért. Más mostanában nemigen történik a viharos események helyszínén.

Az egész azzal kezdődött, hogy az állami földhaszonbérleti pályázaton nem nyertek helybéliek. Pedig Böcsödi Gergely, a fiatal kajászói gazdálkodó ideális alanya lett volna a kormányprogramnak, amely szerint a helyben lakó, fiatal gazdákat kell földhöz juttatni. A szomszéd faluban lakó Orbán Viktor ezzel csalta magához 2010 nyarán – méghozzá felcsúti házának kertjében – Ángyán József egyetemi tanárt, aki lelkesen mondott igent az államtitkári felkérésre. Rá két évre azzal kellett szembesülnie, hogy a pályázatot megumbuldálták, s a földek elosztása körül is bevetették a cseles jogászkodást. Tudták ugyanis, hogy nagy lesz a felháborodás, ha kiderül, hogy a Fideszhez közel állóknak juttatják a földeket.

Kajászón 2012. év elején már megvolt a végeredmény, Böcsödi Gergely és társai hoppon maradtak. A négyszáz hektárnyi helyi földből egy marékkal sem kaptak, elvitte Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester – Orbán jobbkeze – rokona és egy földművelésügyi minisztériumi államtitkár kápolnásnyéki szomszédja. Akinek se gépei, se egy állata sincs azóta sem. Viszont a két nyertes kajászói pályázattal túllépte az 1200 aranykoronás összlimitet. Ezt annak idején az NFA valahogy nem vette észre. A gazdák viszont éles szemmel kiszúrták a dolgot, s a pályázat visszavonását követelték. (Kiss Árpádnak, a kápolnásnyéki nyertesnek még a múlt héten is fölkínáltuk a lehetőséget arra, hogy nyilatkozzon; miként az elmúlt egy év során soha, most sem élt vele. – A szerk.)

– Mélységesen csalódtunk a Fideszben – sorolta a földfoglalásokban és a pesti tüntetésekben aktív szerepet vállaló édesanya, Böcsödiné Csányi Zsuzsanna. – Annak ellenére történt mindez, hogy a falu többsége rájuk szavazott 2010-ben. Ez még egyszer nem fog előfordulni. Itt egyébként a földfoglalás óta nem járt fideszes politikus. Ha valaki mégis betévedt, mint a bicskei polgármester, adta az ártatlant és mismásolt. Azt mondta, lehet még földetek. Majd elrohant.

A hatvannégy hektáros többlet problémáját, melyből a jelképes földfoglalás és a Bosnyák téri tüntetések kinőttek (itt vették észre a gazdák, köztük a bábonymegyeri kiebrudalt állattartók is, hogy az NFA milyen szégyenlős; még ki sincs írva, hogy itt székel), a földalapkezelő sajátosan oldotta meg. A nyilvánosság kizárásával leválasztotta a területet, s új helyrajzi számon bejegyeztette a földhivatalban. Kiss Árpád, aki túlnyerte magát, elegánsan odébbállt, s maradt szerény birtokán, amit húsz évre odaadott neki az állam. Április elején a renitens gazdák, akik azóta perben-haragban vannak az állammal, hiszen büntetőfeljelentést tettek a földalap elnöke, Sebestyén Róbert ellen, napraforgót vetettek a 64 hektáros terület egy részére.

Innentől kezdve fölgyorsultak az események. Az NFA azt hangoztatva, hogy a terület az államé, megbízással gondolta műveltetni, mert a gyakran hangoztatott érvnek (föld ne maradjon parlagon!) érvényt szeretett volna szerezni. Tragikomikus helyzetek sokasodtak. Legelőször Varga Ferenc martonvásári „gazdát” bízták meg, aki mellesleg a Fejér Megyei Agrárkamara állattenyésztési osztályvezetője.

Varga a biztonság kedvéért felkereste a kajászóiakat, s azt ajánlotta, hogy megtéríti a vetés költségeit. Elhajtották. Ő pedig másnap nemet mondott a keménykedő NFA ajánlatára. Következett Bölcskey Lajos tabajdi illetőségű gazda, aki hosszú telefonbeszélgetést folytatott Böcsödinével. Szabadkozott, hogy neki nagyon kellene az a föld, értsék meg, az élet ilyen meg olyan, de aztán azt, amit kapott telefonon, nem tette zsebre. Másnap ő is visszautasította a 64 hektár művelésére vonatkozó ötletet. Ezután megmentőnek Szabadhegy Kristófot, az agrárkamara növénytermesztési osztályának vezetőjét szemelték ki, aki Garai Zsolt 300 hektáros váli nagygazdának szólt, művelje a földet őszig, akkor az NFA új bérlőt keres. Garai úr azt felelte, ha eddig nem kellett, most miért akarják odadobni koncnak a helyiek elé. Ő is nemet mondott. A gazdák közben Pesten tüntettek, a napraforgó meg szépen kibújt a föld alól. Az NFA egy őrző-védő céget bízott meg azzal, hogy védje a földet az illetéktelenek (a helyi termelők) ellen. Mellesleg a Fejér megyei NFA-főnök, Kutasi István azt mondta nekik, semmi közük az állami földekhez, hagyják abba a feszelgést. Böcsödiék a Gazdatanácsok demonstrációján erre úgy reagáltak: „De hiszen az állam mi vagyunk!”

Végül környékbeli józan gazda nem vállalta, hogy besegítsen az államnak a helyiek ellenében, senki nem olyan bolond, hogy élete hátralévő részén ne merjen kiszállni az autójából, ha Kajászón jár. Az NFA kérésére Zászlós Tibor, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Zrt. vezetője mondott igent. Ez a cég egy időben azzal vétette magát észre, hogy hozzájuk járt Budai Gyula és Fazekas Sándor miniszter tehenet simogatni. Most betárcsázták a napraforgót, s kukoricát ültettek a helyére. A helyiek azóta azzal poénkodnak, hogy a hatvan kilométerre lévő, tízezer hektáron gazdálkodó óriáscégnek milyen nagy szüksége lehetett a kajászói 64 hektárra. És kijárnak röhögni a határba, mert olyan, hogy az állam kommandós magáncéggel őriztesse a földet, a kárpótlás és a téeszvagyon-nevesítés időszakát is beszámítva, még nem fordult elő Magyarországon.