Nevelőszülők csak főállásban?

Üzenetértékűnek nevezte nemrégiben Soltész Miklós szociális államtitkár azt a kormányzati döntést, miszerint 2014. január 1-jétől a nevelőszülők foglalkoztatotti jogviszonyba kerülnek. Mint mondta: ezzel a döntéssel szeretnék a társadalmi megbecsültségét is erősíteni a „0–24 órában, hétfőtől vasárnapig” tartó hivatásnak. Kérdés, mit tartalmaz még a kormányzati üzenet?

Úgy tudjuk: egy javaslat szerint a nevelőszülők a rájuk bízott gyermekek gondozása mellett más munkát nem végezhetnének. Ez jól jönne annak a mintegy 3000 nevelőszülőnek, akinek semmilyen foglalkoztatási jogviszonya nincsen, ám komoly érvágás lenne annak a több mint 2000 nevelőszülőnek, aki most dolgozik. Ők minden bizonnyal meggondolnák, hogy a szerény apanázsért cserébe továbbra is vállalják-e a nevelőszülőséget, vagy inkább megtartják munkahelyüket. Úgy tudjuk: a nevelőszülőknek egységesen a minimálbér 25 százaléka járna „tiszteletdíjként” egy gyermek gondozása után. 

Megkérdeztük: nem volna-e jobb megadni a lehetőséget, hogy aki tud és szeretne, az dolgozhasson a nevelőszülőség mellett is, mint teszi azt sok más szülő? Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint azonban a nevelőszülőség nem hasonlítható össze a saját gyermek nevelésével – elsősorban a gyermekkel eltöltött időtartam, a szülő-gyermek kapcsolat, a gyermekek egymás közötti kapcsolata miatt. Az új egységes foglalkoztatási jogviszony bevezetésével kapcsolatban közölték: még további jogalkotói munkára van szükség. Ha a fent említett elképzelés lépne életbe, az nem feltétlenül szolgálná a gyerekek érdekeit. Abban tenné érdekeltté a nevelőszülőket, hogy minél több gyermek gondozását vállalják, hiszen más jövedelmi forrás hiányában csak a gyerekek után járó pénzre számíthatnának.

A hagyományos nevelőszülők mintegy 60 százaléka egy-két gyermeket gondoz. Igaz, az elmúlt években emelkedett az egy családnál elhelyezett gyermekek száma. A KSH adatai szerint az egy-két gyermeket nevelők köre közel harmadával csökkent az elmúlt 20 év alatt, a három-négy gyermeket nevelők száma viszont megháromszorozódott, az öt vagy több gyermekről gondoskodóké pedig megkétszereződött.

Ennek legfőbb oka, hogy míg a nevelőszülők száma évek óta változatlanul ötezer körül mozog, addig az állami gondoskodásban élő gyermekek aránya jelentősen megugrott. Az 1997-es gyermekvédelmi törvény módosítása óta viszont fő cél, hogy az állami gondoskodásban élő gyermekek minél inkább családszerű közegben nevelkedjenek: ezért kezdtek el a 200-300 fős nevelőotthonok helyett kis létszámú lakásotthonokat kialakítani, és igyekeztek minél több gyermeket nevelőszülőknél elhelyezni (ezt megelőzően a nevelőszülői elhelyezést csak férőhelyhiány esetén engedélyezték). 

Az 1970-es évek 28 százalékos arányáról 1997-re 40 százalékra sikerült feltornázni a nevelőszülőknél élők arányát, a jelenleg az állami gondoskodásban lévő 18 300 kiskorú gyermeknek pedig már több mint a 60 százaléka nevelőszülőnél él.

Jövő januártól viszont a 12 év alattiak már egyáltalán nem kerülhetnek gyermekotthonba, csak nevelőszülőhöz. Mivel azonban évente úgy 2200 új 12 éven aluli gyermek kerül be a rendszerbe, elhelyezésükhöz a tárca számításai szerint 450-550 új nevelőszülőre volna szükség. Ahhoz pedig, hogy a csaknem 2400, jelenleg is az otthonokban élő 12 éven aluli gyermeket is ki lehessen helyezni 2016 decemberéig, újabb 500-600 nevelőszülőre volna szükség. Ezért is indította el nemrég zárult országos nevelőszülő-toborzó kampányát a tárca az Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvánnyal (ÁGOTA) karöltve.

Kérdés: az erőltetett menetben történő átalakítás eredményeként nem kerülnek-e be a feladatra alkalmatlan emberek is a nevelőszülői hálózatba? Szabó Máté ombudsman korábbi vizsgálataiban már így is súlyos megállapításokat tett a gyermekvédelmi rendszerrel kapcsolatban: sokszor az ellátórendszer hiányosságai miatt sérülnek a gyermekek jogai, nem a gyerekek szükségleteihez, hanem a férőhelyekhez igazodik elhelyezésük. A nevelőszülők egy része kiöregedett, szemléletük megcsontosodott, hiányos a képzésük, nem támogatják a gyerekek kapcsolattartását a vér szerinti szüleikkel.

A cél, hogy a gyerek hazakerülhessen
A cél, hogy a gyerek hazakerülhessen

– Valóban van némi ellentmondás abban, hogy miközben eddig folyamatosan megkérdőjelezték a nevelőszülők felkészültségét, most erőltetett létszámnövekedéssel igyekeznek minőségi ellátást biztosítani – fogalmazott Báló Ottília, a nevelőszülői hálózatot és képzéseket is működtető Fészek Gyermekvédő Egyesület ügyvezetője. Azt mondja: a nevelőszülők kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. Ha a gyerek nem kellően felkészült családhoz kerül, mindkét fél sérül, a gyerek bizalma megtörik, így adott esetben több kárt okozhatunk, mint ha otthonban maradt volna.

Az általános feltételek szerint nevelőszülő lehet minden büntetlen előéletű, 24. életévét betöltött magyar állampolgár, aki az előírt tanfolyamot elvégezte. Ez mindössze 60 óra a hagyományos nevelőszülők esetében. Első része egy speciális tréning, amelynek során többek között arra igyekeznek felkészíteni a leendő nevelőszülőket, hogyan kell segíteni egy érzelmileg sérült gyermeket, aki nem érti, miért nem lehet vér szerinti családjában, aki azt hiszi, ő a hibás, és aki adott esetben megpróbál bosszút állni a nevelőszülőn. A második részben pedig például jogi, egészségügyi ismereteket szereznek a leendő nevelőszülők. – A kulcs nem csupán a képzésben van: a kísérés legalább olyan fontos, hogy a nevelőszülőknek legyen később kitől segítséget kérniük, és legyen, aki észreveszi a menet közben fellépő problémákat – hangsúlyozta Báló Ottília. 

Az országos kampány hatására eddig több mint kétezren érdeklődtek, és úgy 700-an jelentkeztek nevelőszülőnek. A tapasztalatok szerint sokan azonban az érdeklődés fázisán nem jutnak túl. Sokan meggondolják magukat a felkészítő tréning során is: ekkor jönnek rá, mire is vállalkoznának. Vannak, akiket pedig elutasítanak, gyakran a nem megfelelő lakáskörülmények miatt: egy gyermekre legalább hat négyzetméternek kell jutnia. Ezen a ponton leginkább a fővárosiak buknak el: a vidéki családi házas környezet jobban megfelel a jogszabályi előírásoknak.

Fővárosi tapasztalatok szerint a jelentkezők harmada lesz végül nevelőszülő. Az érdi központú Fészek Gyermekvédő Egyesület szűrőjén tízből öt jelentkező jut át. Itt, hiába csak az egyik fél – általában a feleség – lesz nevelőszülő, a házaspár mindkét tagjának részt kell vennie a tanfolyam meghatározott részén. A jelentkezőkkel pszichológiai tesztet is kitöltetnek. Az ÁGOTÁ-nál is szigorú a szűrés: a jelentkezőket egy szakértői csapat hallgatja meg, és a tapasztalt nevelőszülők véleményét is kikérik. Ezt követően kerül sor a pszichológiai vizsgálatra, a környezettanulmányra, majd a tanfolyamra. A jelentkezők 30-50 százaléka felel meg az elvárásoknak. 

Kothencz János, az ÁGOTA elnöke leszögezte: a szakma felelőssége, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az, ami a gyermekvédelmi törvény ’97-es módosítása előtt. Ekkor olyan erőltetett menetben duzzasztották föl a nevelőszülői rendszert, hogy a mennyiség a minőség rovására ment: ennek köszönhető ma a nevelőszülőkről kialakult olykor negatív vélemény.

– Nem lehet letagadni, hogy időnként egy-egy nevelőszülő nem megfelelően bánt a gyermekekkel, ám ez egy elenyésző kisebbség. A nevelőszülők 95 százaléka csendesen és áldozatosan végzi a gyermekek „gyógyító nevelését” – fogalmazott.

A pszichológiai vizsgálat jelenleg törvényileg nem kötelező a nevelőszülők kiválasztásánál, de a szaktárca tervezi az előírását, a 60 órás nevelőszülői képzést pedig 400-500 órásra bővítenék.

Molnár László, a Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója szerint annak érdekében is át kell alakítani a nevelőszülői képzést, hogy nagyobb eséllyel kerüljenek vissza a gyermekek a vér szerinti családjukhoz. Jelenleg egy otthonban lakó gyermeknek nagyobb az esélye, hogy visszakerül vér szerinti családjába, mint egy nevelőszülőnél élőnek. Tavaly például 1516 gyermek került haza, nagyobb részük gyermekotthonokban élt. 

Elhanyagolás, bántalmazás

Egyre több gyermek kerül ideiglenes hatályú elhelyezésre, vagy átmeneti nevelésbe a gyermekotthonokba, a tartós nevelésbe vett kiskorúak száma viszont csökken – derül ki a KSH adataiból. Az ideiglenes hatályú elhelyezés és az átmeneti nevelés esetén még van esélye a gyermeknek visszakerülni vér szerinti családjába, a tartós nevelésbe vett gyermekek szüleinek felügyeleti joga azonban megszűnt, így ezek a gyermekek örökbe adhatók. Az állami gondoskodásban élők 86 százaléka átmeneti nevelt, 7,5 százalékuk tartós nevelt és 7 százalékuk ideiglenes hatállyal elhelyezett. A tartós nevelésbe vett kiskorúak közül minden negyedik azért kerül állami gondoskodásba, mert meghaltak a szülei. A legfőbb ok, hogy a bíróság megvonta a szülői felügyeletet. Ez pedig legtöbbször azért történik meg, mert a szülő nem tartott kapcsolatot gyermekével. Az átmeneti nevelésben részesülő gyermekek 70 százalékát szülői elhanyagolás, hat százalékukat bántalmazás, minden ötödiket magatartási vagy beilleszkedési zavarok miatt kellett kiemelni a családjukból.

Munkalehetőséget látnak benne

A környezetben vagy a családban látott jó példa a leggyakoribb motiváció a nevelőszülők jelentkezésénél. Borsodban jellemző, hogy generációról generációra öröklődik a nevelőszülőség. Sokan egyszerűen segíteni szeretnének a család nélkül maradt gyerekeken: ők főként az alsóbb középosztályból kerülnek ki. Gyakori az „üres fészek szindróma is”: a saját gyerekek már kirepültek, de a szülők még szeretnének gyerekeket nevelni. Sokan azért jelentkeznek, mert így „gyorsabban jutnak gyerekhez”, az örökbefogadásra sokat kellene várniuk. A szakemberek igyekeznek felhívni a figyelmüket: a nevelőszülőség átmeneti befogadást jelent, a cél, hogy hazakerüljön a gyermek.

Vannak, akik viszont azért választják a nevelőszülőséget, mert ebben látják a kiutat a munkanélküliségből: a gyermekek 62,5 százaléka olyan családban nevelkedik, ahol a nevelőszülőnek nincs más munkája. Egyre többen így menekülnének a lakáshitel adósságcsapdájából is. A fővárosban korábban a magasabb státuszú családok hagyományosan vállalták elsősorban egy-egy – gyakran fogyatékos – gyermek nevelését, ez ma már nem jellemző. Budapest kertvárosi részeiről is kevesebben jelentkeznek, a VII., VIII. kerületből viszont többen. Vagyis: a nevelőszülőség egzisztenciális oldala került előtérbe. A szakemberek és a tárca egybehangzó álláspontja szerint önmagában az, hogy a jelentkező munkalehetőségként választja a nevelőszülői tevékenységet, nem probléma. Gond csak akkor van, ha ez a kizárólagos motiváció.

A nevelőszülői feladatra egyébként inkább vidékről jelentkeznek: ott nagyobb a hagyománya, és sokszor ez jelenti az egyetlen munkalehetőséget. A budapesti nevelőszülők inkább válogatnak a gyermekek között, a nehézségektől megrettennek, a vidékiek elfogadóbbak és kitartóbbak. Ennek persze olykor az az ára, hogy a vér szerinti családtól túl messzire viszik a gyermeket, nehezítve ezzel a kapcsolattartást. A fővárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálat honlapján található elemzés szerint például 2010-ben saját nevelőszülői hálózatukban a gyermekek kétharmada volt Budapesttől a jogszabály által ajánlott ötven kilométeres körzeten belül elhelyezve, a civil szervezeteknél pedig egyharmaduk, és igen jelentős volt a Budapesttől több mint száz kilométerre elhelyezett gyermekek száma. Félő: ha jövő januárig nem áll csatasorba elegendő nevelőszülő, tovább erősödik ez a tendencia, és olyan távolságokra kerülnek a gyerekek a családjuktól, amely még inkább lehetetlenné teszi a gondozásukat.

Meggazdagodni ebből nem lehet

Jelenleg a három–hét gyermeket nevelő hivatásos nevelőszülők – a nevelt gyerekek számától függetlenül – havi járandóságot kapnak: ez most havonta bruttó 135 ezer forint. Ők vannak azonban kevesebben: arányuk hat százalék alatti. A többség – legföljebb négy gyermeket gondozva – hagyományos nevelőszülőként nem fix összeget kap, hanem gyerekenként havi 15 ezer forintot. Az úgynevezett ellátmány viszont minden gyermek után jár, ezt a családi pótlékkal együtt durván havi 60-75 ezer forintot kizárólag a gyerek ellátására lehet elkölteni. A nevelőszülők szintén fölvehetik a gyerekek után a gyest és a gyedet is.

A cél, hogy a gyerek hazakerülhessen
A cél, hogy a gyerek hazakerülhessen
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.