Megütheti a bokáját az az orvos, aki nyolcvanévesnél idősebb embereknél agyvérzés esetén gyógyszeres vérrögoldást alkalmaz. Az eljárással az alkar vénáján keresztül juttatják be a gyógyszert, ami feloldja a nem túl régi vérrögöt.

A terápia korhatáros tiltása ezúttal a készítmény uniós „forgalmi” engedélyének része, ezért az az orvos, aki mégis beadja idős betegének a több százezer forintos készítményt, szinte biztosan bukott perre kell készülnie. Magyarországon az akut stroke-os betegek töredéke részesül csak ebben a kezelésben. A vérrögoldó szer a tünetek kezdetétől számított három órán belül adható be eredményesen, ha ez idő alatt nem sikerül, akkor csak a mellékhatásaira lehet számítani, ami alapvetően abból áll, hogy csak nagyon nehezen csillapítható a vérzés.

A hazai stroke-centrumokban kevés a gyógyszeres vérrögoldó terápiához jutó beteg, 16 százalékuk – évente mintegy 150-200 eset – pedig garantáltan nyolcvan év feletti. Vagyis az orvosok évente ennyi esetben kockáztatnak – adott esetben – sok milliós kártérítést. A miértre vonatkozó kérdésünkre lapunknak több ideggyógyász is azt mondta: egy-egy döntő pillanatban nem a büntetés lehetősége jut eszükbe, hanem az, hogy mit tehetnek. A beteg élete, illetve a hátralévő életének minősége múlhat azon, hogy megkapja-e a kezelést vagy sem.

Az érintettek ugyanakkor mérsékelhetnék a perkockázatot, ha a gyógyszer alkalmazását úgynevezett „off label” (indikáción túli alkalmazás) terápiaként engedélyeztetnék a gyógyszerügyi hatóságnál, ám a hivatal adatai szerint egyetlen ilyen engedélykérelem sem szerepel a nyilvántartásukban. Igaz, ennek így értelme sem volna: az engedélyeztetési eljárás napokba, hetekbe is telhet, a gyógyszert viszont rögtön a tünetek észlelése után érdemes beadni.

– A terápiák korhatáros korlátozása nem ritka a gyógyszereknél – mondta lapunknak Ilku Lívia, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója. Magyarázatként hozzáfűzte: sok esetben arról van szó, hogy miután idős embereket nem vonnak be a gyógyszerpróbákba, nincs is kellő tapasztalat arra vonatkozóan, hogy használ vagy árt-e inkább az adott gyógyszer, ezért a cégeknek egyszerűbb megtiltani az alkalmazását, mint viselni az esetleges peresített következményeket. A szakember szerint előfordul, hogy a gyártó a gyógyszer „éles” alkalmazása közben gyűjt adatokat, és azok alapján később módosítja az alkalmazási előírást. A gyógyszerpróbákban is jártas szakember azonban nem emlékszik olyan esetre, amikor a beteg a korhatáros tiltás figyelmen kívül hagyása miatt perelt volna.

Pedig a kockázat elvben valóban nem kicsi. A műtétek utáni szövődmények gyakorisága és súlyossága az életkorral arányosan nő. Több kutatás is igazolja, hogy idősebb korban nehezebben birkózik meg a szervezet egy-egy új, drasztikusabb gyógyszer hatásával. Becslések szerint évente 30-40 ezer olyan haláleset történik, amely előtt olyan orvosi döntésre van szükség – például, hogy mennyire legyen „agresszív” a kezelés –, amiről a betegnek kéne a végső szót kimondania, ám erre esélyük sem nyílik. Bár a sajtó időről időre hírt ad ellátatlan esetekről, egzakt módszerekkel mégsem igazolható, hogy valaki az életkora miatt kapott vagy nem kapott kezelést.

– Az orvos nem a születés dátuma, hanem az általános fizikai állapot alapján dönt arról, hogy mit bír ki a beteg szervezete a lehetséges gyógymódok közül – mondta lapunknak Weltner János sebész főorvos. Hozzátette: miután sorsdöntő kérdésről van szó, az orvos nem egyedül dönt a betegnek teendő javaslatról, hanem a társszakmák, aneszteziológus, kardiológus bevonásával.

Hatékonyság

A közkeletűen agyvérzésnek is nevezett stroke csak az esetek egy részében pusztít azzal, hogy a megrepedt érből kiáramló vér működésképtelenné teszi az agy valamely területét, az esetek többségében inkább az erek eltömődése okoz hibás működést. A tapasztalatok szerint a stroke gyógyszeres oldása nyolcvan felett is legalább olyan hatékony, mint a fiatalabb betegeknél.