Rendőri brutalitás: Addig verik, míg be nem ismeri?
Az elhunyt férfi szomszédja is készségesen szóba áll velem.
– Mért kell egy embert agyonverni azért, mert valami elveszett, és valaki ráfogta, hogy ő vitte el? Ezt nem bizonyította be senki. De még ha ellopott volna is valamit: az a nyomozás, hogy addig verik, míg be nem ismeri?
Szerencsém van, találkozom az elhunyt férfi élettársával, Szélhegyi Józsefnével. Két évtizedig éltek együtt. Ő ezt mondja:
– Jöttünk hazafelé a faluból a lőtéri úton. A falu szélén egy bizonyos úriember, én csak a becenevét tudom, a „fóliás Jani”, kihívta a páromra a rendőröket. A „fóliás Janihoz” betörtek tavaly, és a páromat gyanúsította azzal, hogy ellopott dolgokat. Senki sem bizonyította be, hogy ki volt a tettes. A rendőrök a földes útnál érték utol, és kérdezték a páromat, hogy „Bara úr, magának van Stihl fűrésze?”. Azt felelte: nincs. De akkor már tudtuk, milyen ügyben járhatnak. Engem is igazoltattak a rendőrök, és azt mondták, házkutatást akarnak. Mivel az én nevemen van a ház, azt mondtam: lehet, ha van engedélyük. Az nem volt nekik. Jöttünk még 50 métert, és akkor a Józsit megbilincselték. Se szó, se beszéd leteperték, a fél arca benne volt a földben. Eszembe jutott, hogy pár éve így fulladt meg egy férfi a Tescónál, hogy belenyomták a száját a homokba. Mondtam neki, hogy Jóska, ne ellenkezz! Azt még hallottam, hogy az egyik rendőr azt mondta: Romániában nem tanították meg?
– Mi történt ezután?
– Megkérdeztem, hová viszik, meddig tartják ott, és mivel tud hazajönni. Erre az egyik rendőr lépett egyet felém, felmutatta a bilincset, és azt kérdezte: maga is akar egyet, hölgyem? Azt hittem, engem is megüt. Amelyik az autót vezette, az válaszolt a kérdésemre: nyolc órán belül kiengedik, a hazaútját pedig majd megoldja!
Az elhunyt Bara és a falu szélén lakó „fóliás Jani” korábban hosszú éveken át szinte barátok voltak. A gazda nem is tagadja, hogy ő hívta ki Baráékra az izsáki rendőröket.
– Tavaly augusztusban feljelentést tettem betörés miatt, csak ezek a szép rendőrök azóta sem tudták kinyomozni, ki volt a tettes – meséli a magát 54 évesnek és „igazi székelynek” mondó férfi, aki szintén Romániából, Nagysolymosról települt át. Azt mondja, nem akarta megvárni, míg elcigányosodik a faluja, inkább átjött az anyaországba.
– Azt mondják, az állampolgár működjék együtt a hatóságokkal. Én együttműködtem: kinyomoztam helyettük, ki lopta el a Stihl fűrészemet, és a rendőrök kezibe adtam a tolvajt.
– Van bizonyítéka rá, hogy tényleg ő a tolvaj?
– Azt a fűrészt egyedül én tudom beindítani, mert megkopott a pöcke. A gazdaboltos tanúsítja, hogy a Józsi elvitte, hogy javítsa meg, mert nem tudja elindítani. Arra is van tanúm, hogy a kocsmában árulta.
– De a fűrész nincs meg.
– A rendőrök azért akarták megnézni a házukban, mert átadtam nekik a műszaki dokumentumokat, amelyen rajta van a motor száma.
– Önök valaha jóban voltak. Mitől romlott el a barátság?
– Azt hitték, hogy részeg vagyok, és megloptak. Ide jártak dolgozni, csak ők tudhatták, hol tartom a szekercét, amivel levágták a kábelt, amelyik a fóliasátorba vitte az áramot. Azt hitték, mindig részeg vagyok, de tévedtek,mert én tudok szünetet tartani. A rendőrök kezébe adtam a bizonyítékot, csak intézkedni kellett.
– Az az ember meghalt a kihallgatáson.
– Én nem mondtam a rendőröknek, hogy dádázzák meg, csak hogy lépjenek már, ha egyszer kinyomoztam helyettük. Itt minden házba betörtek már a környéken, azt akartam, hogy tudja meg mindenki: aki a székely Janikával ujjat húz, az rábaszik!
Megkérdezem az elhunyt élettársát: tud-e arról, hogy tavaly megvertek egy rendőrt a diszkóban? Azt válaszolja: hallott róla, de ők nem voltak ott. A rendőr civilben volt, be volt rúgva, és „egy kicsit kikapott”.
Az egyik rendőr a közeli Ágasegyházán volt körzeti megbízott. A helyiek azt mondják: rettegésben tartotta a falut. Fényes nappal megbüntette az öregasszonyokat, mert nincs lámpa a biciklin, pedig azok járni sem tudnak rendesen, hanem a biciklit azért tolják el a boltba, hogy a kormányára akasszák a szatyrukat. A lovas kocsikra azért vadászott, hogy le van-e takarva fóliával a trágya, amikor kivitték a 3-400 méterre lévő földjükre.
– Az öregekkel, veszélytelenekkel nagy legény volt, de amikor verekedtek a románok a kocsmában, nem mert bemenni, míg meg nem érkezett Kecskemétről az erősítés – mondja egy férfi.
Az izsáki városházán viszont nagyon elégedettek a rendőrőrs teljesítményével: Bagócsi Károly címzetes főjegyző statisztikát mutat, mennyit javult a bűncselekmények felderítési aránya, amióta rendőrőrs került Izsákra, amely idén februártól osztály jogállású lett, és 24 rendőr dolgozik ott. Évi félmillió forintot adtak, hogy legyen elég üzemanyag a kocsikba. Az önkormányzatnak nagyon jó volt a kapcsolata az őrsparancsnokkal és a kiskőrösi rendőrkapitánnyal is, akiket az ügy kapcsán leváltottak.
– Hozzánk semmilyen jelzés nem érkezett, hogy a rendőrök keménykednének a nyomozások során – mondja Mondok József polgármester. – A rendőrség eredményes munkáját másként ítéli meg az, aki vesztesen kerül ki ezekből a játszmákból, akivel betartatják a törvényeket.
– Úgy, hogy belehal?
– Várjuk csak ki a rendőrségi vizsgálat végét! Már azt is mondták, hogy az elhunytnak magas vérnyomása meg szívproblémái voltak – mondja a főjegyző. A polgármester hozzáteszi: ez egy pörgős, talpraesett, fiatal csapat volt, egyikükről már el volt döntve, hogy fölveszik a Terrorelhárítási Központba.
Szélhegyi Józsefnét nem a párja, hanem a rendőrség ébresztette éjjel egy órakor. Bara József akkor már négy órája halott volt, de ezt nem mondták meg neki, hanem elvitték Kiskőrösre, és arról faggatták, voltak-e a férfi testén sérülések. Hajnali 5 órakor leültették, orvost hívtak; akkor közölték vele, hogy az élettársa meghalt.
– Szó szerint azt mondták: kihallgatás közben lebukott a székről, és meghalt rögtön – mondja az asszony, aki elkezdett telefonálgatni – így hívta fel az elhunyt testvérét, Bara Csabát is, aki azonnal bement a rendőrségre, és követelte, mondják meg, hol van a testvére.
– Alig akarták megmondani, de végül közölték, hogy kint van a köztemetőben, és már folyik a rendőrségi boncolás. Nem hagyták, hogy előtte megnézzük – meséli a férfi. – Amikor a boncolás után megnéztem, gyomortól fölfelé minden testrésze kék-zöldlila volt. Az arcát újraplasztikázták. Ötször-tízszer is megkérdezték: biztosan meg akarom-e nézni a bátyámat? Végül az ott lévő szakértő adott egy papírt, hogy leesett a székről, és abba halt bele.
Az orgoványi önkormányzatnál éppen testületi ülésre készülnek. A polgármester asszony nem nyilatkozik, sajnálja, hogy a falujuk éppen ilyen ügy miatt híresült el. Ebben a pillanatban berohan a titkárságra egy fekete hajú kamasz lány, hogy azonnal hívják ki a rendőrséget, mert őt „verik a románok”. Kérdőn nézek a polgármesterre, ő az egyik képviselőre.
– Úgy látszik, ez egy ilyen nap – mondja végül a polgármester asszony. Kimegyek a hivatal elé, nyomomban az üldözött kamasz lány.
– Tűvel szurkálja a fülemet – mutat egy fekete szemű fiúra, aki mellett két másik kiskamasz is álldogál. A fiúnál tényleg van egy tű, de nekem azt mondja: a saját ujját szurkálta vele.
– Neked meg cigi van a táskádban! – mondja a kamasz lánynak. – Láttam, hogy cigiztél az iskolában.
A lány följebb lép a községháza lépcsőjén, és odakiabál a fiúknak:
– Ha hozzám mertek nyúlni, elvitetlek a rendőrökkel!
Románia folyamatos tájékoztatást kér
Folyamatos tájékoztatást kért a magyar hatóságoktól a hétfőről keddre virradóra agyonvert román állampolgárságú B. József ügyében a bukaresti külügyminisztérium. A tárca a budapesti román nagykövetségen és a szegedi, illetve a gyulai konzulátuson keresztül tudatta, elvárja, hogy vonják felelősségre azokat, akik az izsáki rendőrőrsön bántalmazták Bara Józsefet. (Nol.hu)
60 év, hatvan bűncselekmény
Már rég a demokratikusan megválasztott és akként is működő önkormányzatok alá kellett volna rendelni a rendőrség közrendvédelmi szolgálatát, azaz a helyi őrsökön, kapitányságokon és főkapitányságokon dolgozó egyenruhásokat. A bűnügyi nyomozóknak pedig már rég az ügyészségnél lenne a helyük, mert az ő dolguk nem más, mint a későbbi vádemelés megalapozása, a tettesek felkutatása és a bizonyítékok összegyűjtése – erről Finszter Géza kriminológus, a Belügyi Szemle főszerkesztő-helyettese beszélt lapunknak annak kapcsán, hogy az idén 60 éves folyóirat különszámot jelentetett meg 60 év, hatvan bűncselekmény címmel.
A kiadványban régi átpolitizált és a legutóbbi időkben történt bűnesetekről egyaránt olvashatnak az érdeklődők. Köztük például a tiszakécskei őrsparancsnok és a helyi pártvezetők „ellenőrzésnek” feltüntetett, az akkori törvények szerint is jogtipró házkutatások keretében elkövetett lopásairól 1953-ból, a Rajk-perről, a rendőrség és az osztályharc viszonyáról, a balatoni darabolós gyilkos orvosról, a gyermekgyilkos Magda János ügyében folytatott nyomozásról, illetve a Magda felmentését előidéző hibákról. A folyóiratban szerepel Pintér Sándornak az Egy bűnszövetség felszámolása című munkája is. Ennek különlegessége nem az, hogy a ma hivatalban lévő belügyminiszter még főhadnagyként írta 1983-ban, hanem az, hogy egyes szereplői később az olajos, a robbantásos-leszámolásos és a nagy drogügyekben még a közelmúltban is hallattak magukról. Krimipótlónak sem utolsó a kétkötetes kiadvány, amelyről a Népszabadság szombaton megjelenő Hétvége mellékletében olvasható összeállítás Zsebkendőnyire a bitófától címmel.
Finszter Géza, az évfordulós kötet egyik szerkesztője azt mondja, a rendszerváltozás idején a legnagyobb hiba, amit a rendőrséggel szemben elkövettek, és amit azóta sem javítottak ki, az volt, hogy nem nyúltak hozzá a szervezeti rendhez. Így aztán mindmáig megmaradt abban a szervezeti, irányítási rendben, amelyet a szovjet milíciák alapján az 1950-es években ráerőltettek, és ami szakítást jelentett a legnemesebb magyar közjogi hagyományokkal.
Az a koncepció – állítja Finszter Géza –, amely szerint a bűnügyi nyomozók és az egyenruhások közös irányítás alatt és ugyanabban a katonai rendben dolgoznak, jó ideje már szakmailag sem tartható. A nyomozás civil foglalkozás, önállóság, kreativitás kell hozzá, olykor jókora szerencse is – ez ellentétes a parancs szellemével. A parancsmegtagadás viszont mindeddig olyan katonai bűncselekmény volt, amit a bűnügyi nyomozók is elkövethetnek. (Az új Btk. azonban – nagyon helyesen – már úgy rendelkezik, jegyezte meg Finszter, hogy a rendőrök akkor lehetnek katonai bűncselekmény elkövetői, ha csapaterős feladatot hajtanak végre.)
Ennek ellenére még ma is minden további nélkül megtörténhet, hogy a nyomozónak egyszerre kellene végrehajtania az ügyész és a saját parancsnoka egymásnak esetleg homlokegyenest ellentmondó utasítását.
Ez árt a morálnak, árt a szakmának, árt a munka hatékonyságának.
(Fekete Gy. Attila)
