Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyógyszerész valójában az orvos ellenőre lett. Sőt, az orvosnak a jövőben még vissza is kéne jeleznie a patikának, hogy mit tett a gyógyszerész által hibásnak vélt terápia korrekciója érdekében. A MOK-ban „rossz érzéseket keltő” rendszer része lenne, hogy ha a beteg ezt nem tiltja, akkor a gyógyszerész az egészségbiztosító adatbázisában utánanézhetne, hogy mikor, ki és milyen egyéb orvosságot írt föl, vagyis a patikus azt is mérlegelhetné minden egyes recept beváltásakor, hogy a különféle szerek hatóanyagai nem semlegesítik-e egymást, nem járnak-e esetleges káros mellékhatással.

Ha ez kiderülne, a gyógyszerésznek konzultálnia kell a kezelőorvossal úgy, hogy a beteg ezt ne hallja. Ám ha valamilyen okból – esetleg csak azért, mert nem éri el – nem sikerülne vele azonnal tisztáznia az esetleges szakmai félreértéseket, akkor a gyógyszerész dönthet úgy, hogy nem adja ki a készítményt.

– Az biztosan nem szolgálja a bizalmat, hogy a patikus a hátam mögött konzultálhat az orvosommal –mondta lapunknak egy Pest környéki patikában sorban álló férfi, aki úgy vélte, hogy nagyon is rá tartozik, hogy jól gyógyszerezik-e, vagy sem. Mint ahogy jogosult megérteni az esetleges vitát az orvosa és a gyógyszerész között is. Máskülönben csak azt tudja magának leszűrni, hogy vagy az orvosa, vagy a patikusa hülye.

A lapunk által megkérdezett patikákban döcögve indult a rendszer. Egy gyógyszerész a hatáskör-bővülésük előnyeit nem vitatta, de azt mondta, hogy ők meg a betegektől tartanak. Az orvosok ugyanis, mondta, gyakran rendelnek mondjuk a keringési betegségekben szenvedőknek olyan szereket, amelyek egymással kölcsönhatásra lépve akár szívelégtelenséget is okozhatnak.

Ők viszont nincsenek felkészítve arra, hogy ilyen esetben például mit és hogyan kell mondjanak a betegnek. Maga megpróbálja minél részletesebben megtudni az illetőtől, hogy mióta szedi a gyógyszereket, volt-e olyan panasza, amit esetleg a két készítmény együttes szedésének tulajdoníthat. De értékelhető válaszokat nemigen kap. A legrosszabb az, amikor nem is az váltja ki a receptet, akinek a gyógyszer kell: még a legalapvetőbb kérdéseket sem lehet tisztázni megnyugtatóan. Ilyenkor még erőteljesebb a dilemma: a patikusnak pillanatokon belül kell döntenie arról, hogy kiadja-e a gyógyszert, hiszen megeshet, hogy a betegnek baja lesz, ha beszedi, de az is előfordulhat, hogy épp úgy jó minden, ahogy azt az orvos beállította.

A Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke, Hankó Zoltán szerint senkinek nincs oka kétségbeesni, az új rendszernek több az előnye, mint amennyi kellemetlenséggel járhat. Ráadásul van mód korrigálni: az új eljárásrend mindössze egy évre szól, ha a gyakorlatban esetleg nem működne megfelelően, átalakítják. Az orvos sem tévedhetetlen, a gyógyszerészeket pedig számítógépes program is segíti abban, hogy rátaláljanak az egymással nem szedhető készítményekre. (Éger István azt mondja: az orvosok is tudnak tájékozódni ebből, amikor új terápiát írnak föl.) Hankó Zoltán szerint már akkor megérte bevezetni a rendszert, ha csak egyetlen esetben is sikerül megakadályozni valamely nem várt gyógyszerelési hibát. Ami az aggályokat illeti: nem cél, mondta, hogy a beteg ne bízzon az orvosában, mindössze biztonsági kontroll került a rendszerbe. A szakmai továbbképzéseknek pedig szerinte a jövőben ki kell terjedniük a kommunikációs problémák menedzselésére.

A gyógyszerészeknek már vizsgálniuk kell, hogy a fölírt orvosság jelenthet-e veszélyt a betegre