Egyszer Klinghammer István nyilatkozik úgy, hogy az állam által finanszírozott hallgatóknak elég lenne csak a képzési idejüknek megfelelő időt magyarországi munkavállalással tölteni, ami praktikusan azt jelentené, hogy a diploma megszerzése utáni 20 év alatt így csak 3–6 évet kellene itthon dolgozni, másszor pedig a HÖOK képviselői beszélnek arról –miként tették azt tegnap az Indexnek –, hogy lényegében megszűnne a hallgatói szerződés.

Eközben mindenki hallgat arról, hogy Magyarország lényegében annak az uniós eljárásnak a lezárására vár mind a mai napig, amely azt hivatott eldönteni, hogy a hallgatói röghöz kötés nem ütközik-e uniós alapelvbe, jelesül a szabad munkaerő-áramlás jogába, mint ahogy arra korábban a magyar Alkotmánybíróság korábban már utalt is. Ez ugyanis új alapokra helyezhetné esetleg a negyedik alkotmánymódosítás néven elhíresült jogszabályhalmazt, amelynek keretében a kétharmados parlamenti többség az alaptörvényben rögzítette azt a lehetőséget, hogy a diákoknak, tanulmányaik finanszírozásáért cserébe, bizonyos ideig itthon kell dolgozniuk.

AHÖOK létérdeke, hogy valamiféle látványos eredményt érjen el, máskülönben aligha tudna életszerű magyarázatot adni arra, miért is hagyta cserben mindazokat a szervezeteket – ezek közül is elsősorban a Hallgatói Hálózatot (HaHa) és az Oktatói Hálózatot –, amelyekkel együtt tavaly decemberben még egységesen föllépve követelte maga is a hallgatói szerződések rendszerének eltörlését. Ennek az alaptörvénybe emelése után azonban a HÖOK kifarolt a többi szervezet mögül, és továbbra is a tárgyalóasztalnál maradt, gyakorlatilag ugyanazzal az érvrendszerrel, mint amit már a kormánnyal a közoktatás terén megállapodást kötött Pedagógusok Szakszervezetétől megismerhettünk: így legalább van esélyük beleszólni abba, hogy milyen legyen a kész szabályozás.

A HÖOK most azt hirdeti, hogy sikerül érdemi változásokat elérnie, igaz, a végleges állapot a tárgyalások lezárulta előtt még nem rögzíthető. Kétségtelen azonban, hogy a hallgatói szerződés esetleges megszűnése látványos elmozdulás lenne, igaz, lényegi változást nem, legfeljebb csak szimbolikusat jelentene. Ugyanis így nem szerződés szentesítené a „hallgató dolgozza le a képzési költségeit” alapelvét, hanem az egyetemek hallgatói nyilvántartási rendszerein keresztül (Neptun, ETR) válna követhetővé, kire vonatkoznak majd a magyarországi munkavállalásra szóló kötelezettségek. Ehhez kedvezmények társulnának: így az Index szerint azoknak, akik a második félév végéig otthagynák az egyetemet, a korábbi elképzelésekkel szemben mégsem kellene fizetniük. A jelenlegi hallgatói szerződések alapján annak, aki a megszabott időn túl is külföldön dolgozik, egy összegben kellene visszafizetnie a képzési költséget. Klinghammer Istvánék azt javasolják, hogy 15 év legyen a visszafizetés futamideje, s a költségekre kamatot nem számolnának fel, csak a tőkerészt indexálnák az éves infláció mértékével. Beleszámítana a hazai munkavégzésbe a regisztrált munkanélküliként eltöltött idő is. Az egyelőre nem végleges, hogy ha valaki egy félévnél hosszabb ideig munkanélküli, annak ezt az idejét másfélszeres vagy kétszeres szorzóval számítsák-e be. Az Index közlése szerint a kormány családpolitikáját erősítené az a terv, hogy ha valaki három gyermeket vállal, mentesülne a visszafizetés alól.

Füzessi Károly, a Hallgatói Hálózat aktivistája a Népszabadságnak elmondta: a HaHa továbbra is elutasítja a hallgatói szerződés minden formáját, akkor is, ha azt épp másképp hívják. A HaHa szerint a kormány továbbra sem az okokat, hanem a következményeket akarja kezelni. Hozzáteszi: az informatikai rendszeren keresztül nyomon követni a hallgatók diploma utáni mozgását gyakorlatilag lehetetlen. De nem is ez a fő baj. Füzessi Károly szerint a kormánynak nemcsak azt kéne mérlegelnie, hogy a hallgatói szerződés megosztó-e vagy sem – sokak szerint ugyanis a társadalom többsége támogatja –, hanem az intézkedés várható társadalmi hatásait kellene tanulmányoznia.

– Mert bár hivatalos felmérések nincsenek arról, mennyire elfogadott a röghöz kötés a hallgatók körében, azok viszont, akiket érint, elmennek más országba. A legjobb gimnáziumok végzősei közül egész évfolyamok jelentkeznek külföldi egyetemekre. Az elmúlt két évben drasztikusan csökkent a magyarországi felsőoktatásba jelentkezők száma. Erről kizárólag a kormány oktatáspolitikája tehet – mondja, hozzátéve, hogy átnevezve is kontraproduktív lesz az intézkedés, hiszen csak adminisztratív eszközökkel akarja itthon tartani a fiatal diplomásokat. – Egy munkaerő-piaci, költségvetési és társadalompolitikai problémát próbál meg kizárólag a felsőoktatáson belül, büntetés kilátásba helyezésével orvosolni, holott a kérdés valóban égető, de ilyen intézkedésekkel nem lehet megoldani. Fel kéne tenni azt a kérdést is: vajon hogyan érzi majd magát, milyen munkát képes végezni az a diplomás munkavállaló, aki kizárólag visszafizetési kötelezettség miatt marad az országban. A büntető politika helyett az ösztönző politikára kéne fektetni a hangsúlyt – fejti ki. Szerinte az is probléma, hogy az egész rendszer az orvosképzés miatt alakul így: ez ugyanis a legdrágább képzés, és valójában az onnan kikerülő végzetteket akarja az amúgy alulfinanszírozott pályán tartani a kormány, elkerülve ezzel a szakemberhiányt. Ennek, tegyük hozzá, oka lehet az is, hogy a Fidesz–KDNP annak idején, ellenzékből, a leghatározottabban utasította el a rezidensek itthon maradásának ösztönzését szolgáló terveket.

Csak annyit kell majd itthon dolgozni, mint amennyi a képzési idő volt?